Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

858 gyűlésen Kóródról Varga János ós Tóth Mihály megrovatnak. Az 1776. jan. 10. gyűlésen Fáy Dániel vádolja Vámosit, kit is a megejtett vizsgálat után hivatalától megfosztanak ; ennek dacára az ez évi vizitáció azt jelenti, hogy V. I. hallgatóival jó egyetértésben van, s az egyház dolgai kivánatosan folynak; de már az 1779-iki e.-m. gyűlés hivatalától egy évre felfüggeszti. 8) 1780—87. Kátai István, e.-m. ülnök és gazda, kit egyházával együtt megdicsér a vizitáció. 1784-ben egy Tóth Mihály nevű ember sok bajt okoz az egyházban. Az 1787-iki vizitáción az egyik rész marasztaná Kátait, a másik nem. Jő tehát helyette 9) 1787/8. Szatmári Sámuel. 10) 1788—92. Ináncsi Pap Mihály. Az 1790. októb. gyűlésen Vámosi József feleségével való viszátya az egyik tárgy. 1792-ben a Viziós Gergely-család közt templomszék-per foly. Ugyanezen évi vizitáción I. P. Mihályt szerfelett dicsérik, mindamellett ez évi helyosztáskor 11) Végh Béniámot rendeli az egyházmegye " Tiszakóródra, ki ott 1792—1802-ig lakik. Alatta nagy békesség van az egyházban, csak 1798-ban zavarja ezt a tanitó, ki papjával egyenetlenkedik. Ugyanezen évben az elöljárók a közösből földet akartak felfogni az egyház részére, de ez ellen Kende Pál alispán Csekéből tiltakozott mondván: „földesár hire és engedelme nélkül paraszt helység vagy ekkla földet magának nem csinálhat; a mit fölfogtak azt is viszsza veszi." 1801-ben ns. Mező Gáspár gondnokot és ifj. Kálnási István egyházfit dicséri a vizitáció. Az egyház jövedelmei: alma-adakozás, melyből bejött 40 frt. és publikáció, mely jó számadás alatt vagyon. Kötvényen van 250 vált.-frt. 12) 1802—1806. Lukahalmosi Nagy György, kit 1803-ban nagyon dicsérnek, pedig a tanitóval való viszálya miatt terhes vádakat adnak be ellene: mindazáltal kiegyenlittetvén az tigy, gyűlés elé nem került. 1804-ben is még kedvellik, s 1805-ben is ott marad; pedig már ekkor a kóródi egyház 13) Csengeri Pált kérte, kit 1806-ban meg is nyervén, kedvességben tartották magok között egész 1811-ig, a midőn már változtatását kérik; de magának sem volt kedve ott maradni. Alatta épült a kőtorony. 14) 1812—20. Szabó Nagy Mihály. Mindvégig kedvességben van. Az egyház békéjét az 1817. és 1819-iki templomszékper za-