Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

859 varja. 1815-ben Tinka Mária orosz anyától származó cigányleányt a kóródi elöljárók nem bocsátják az úrasztaláboz: ugyanazért kéri az egyházmegyét, hogy a reformátusok közé vegye fel. 1818-ban Gavallér Mihály elszántja az egyház földjeit. 15) 1820—32. Nagy János. Az egyházlátogatók dicsérettel nyilatkoznak felöle. Igy p. 1821/2-ben „N. J. lelkész presbitériumával együtt szigorúan fenntartja az egyházi fenyítéket. Ns. Vizi Márton és Király György jobbágy vallástalan emberek megintése a presbitériumnak oly feltét alatt hagyatott meg, hogy ha helyosztó-gyűlésig meg nem javulnak: jelentessenek fel mint polgári fenyíték alá valók. 1829. N. J. leik. nagy kedvességben s a templom és parókhia virágzó állapotban van. 16) 1832—45. Beregszászi Pál, ki több nemű egyházmegyei hivatalt is viselt; alatta az egyház békés volt. 17) 1845/6. Szabó Sámuel, csak helyettes lelkész. 18) 1846—50. Ács András, kinek elmozdítását az egyház még alapnélküli vádakkal is igyekezett eszközölni. 19) 1850 óta Beczkes József. (Lásd az e.-m. tanácsbirák közt.) Az ő idejében Abonyi Imre, a Tiszának Kóród melletti átmetszését 1856-ban 400 pengőforintért magára vállalván, ezen 400 pengőfrtot részben B. J. leik. eszközlése folytán a tiszakóródi ref. egyháznak ajándékozta oly célból, hogy annak egyik fele egy új paplak építésére, másik fele iskolai felszerelések- és szükségletekre fordittassék. 1869-ben az új paplak elkészülvén, ez alapítványból az építkezés jelentékenyen segélyeztetett; iskolai szükségletekre pedig 1874. évig belőle 138 frt. 11 kr. fordittatott. Az ezen alapítvány ügyeinek megvizsgálása végett ez évben kibocsátott küldöttség 229 frt. 64 krt tőkésített Abonyi-féle iskolai alapítvány cimen, melynek 16%-os kamatja ezután egyedül iskolai célokra fog fordíttatni. Ezóta ez alapítványnak a kormány által még ki nem fizetett utolsó részlete — 100 frt. — Török Pál ref. püspök közbenjárására a pénzügyminiszter által utalványozva lőn. Abonyi Imre úr különben azóta is éreztette a tiszakóródi egyházzal jóindulatát, menynyiben az új paplak belsejének feldíszítésére 100 frtot o. é. ajándékozott. IV. Tanitók és iskolaügy. A XVI-ik századi tiszakóródi tanítókról mit sem tudunk. A XVII-ik században 1) 1611-ben van szó a t.-kóródi rektorról, amenynyiben