Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

I. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye általános története. - I. Korszak. Az első erdödi zsinattól a sz.-németi nemzeti zsinatig. 1545–1646

97 I. RÉSZ. A szatmári ref, egyházmegye általános története, ELSŐ KORSZAK. Az első erdődi zsinattól a szatmárnémeti nemzeti zsinatig. 1545-1641». I. Szabad vallásgyakorlat. Basta. Szatmárvármegye álláspontja a protestantizmussal szemben. Bár Martinuzzi György tőle telhetőleg gátolta volt a protestantizmus terjedését, Drágfi Gáspár, a Báthoriak s egyéb főurak pártfogása folytán nemcsak elterjedt az, hanem teljes virágzásnak is örvendett. Martinuzzi halála (1551.) után s illetőleg a Ferdinánd-párti r. kath. püspök Bornemiszsza Pál száműzetésével pedig az erdélyi rém. kath. püspöki javak (1556.) szekulárizáltatván és az 1557. s 1564-ki erdélyi országgyűlésen a vallásszabadság proklamáltatván: a korlátlan terjedés és virágzás biztosítva volt számára. A Drágfit fő hivatalokra emelő I. Ferdinánd, a végre unitáriussá lett János Zsigmond , a türelmes Miksa s a lelkiismeret szabadságáról oly szépen nyilatkozó Báthori István napjaiból nincs adatunk reá, hogy a protestáns egyház Szatmárban háborgatást szenvedett volna; sőt az itt tartott első és második erdődi, óvári, csengeri és egyéb zsinatok, s a szuperintendenseknek a szatmári ref. egyházmegye kebe7