Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

BEVEZETÉS. - V. A szatmári ref. e.-megye hajdani s mostani területe s határai; különböző idökbeli elnevezései

93 23) 1666. jul. 4. Szatmárt 54 lelkész avattatott fel, köztük Körmendy Péter Ecsedre, Szécsi István Sz.Németibe. 24) 1668. jun. 10. Fehér-Gyarmaton felavattatott 19 egyén, köztük Diószegi Kiss István Diószegre. 25) 1688. nov. 7. Kölesében 29 új lelkész avattatott fel. 26) 1694. nov. 21. Matolcson 20 egyén avattatott lelkészszé, köztük Makody János Szatmárra. 27) 1708. Matolcson 8 új lelkész avattatott fel, köztük Fügedi Pál Csengerbe s érdekes végzések hozattak. 28) 1711. szept. 26. Sz at már on 30 új lelkész avattatott fel és Veresegyházi Tamás szuperintendenssé választatott. Ez idő óta nem tartatott többé a szatmári ref. egyházmegyében, sőt 1714-en túl Szatmárvármegyében sem generalis synodus vagy bárminemű más fensőbb ref. egyházi gyűlés; részint azért: mert a protestantizmus helyzete, a szatmári kompozíció után egész 1781-ig, még tűröttnek is alig volt nevezhető s a gyűléstartás betiltatott; részint azért: mert Debrecen mindinkább inkább központtá nőtte ki magát, az egyházkerületi gyűlések leginkább ott tartattak. V. A szatmári ref. egyházmegye hajdani s mostani területe és határai; különböző időkbeli elnevezései. 1) A hajdani szatmári traktus 1821/2-ig Szatmárvármegye rónaságát foglalta el a Szamos két partján, Szatmárhegy és Erdőd kivételével, mely két egyház hegyes vagyis inkább halmos vidéken fekszik. Kiterjedt Szat-