Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

607 találunk, az 1670. és 1728. közti időkből; a Tarczali-és Solymosi-féle e.-m. jegyzőkönyvekben. Ezeken kivül Mándy Máriának elrablása van feljegyezve a Tarcz. j.-k. 132. lapján, kit a tatárok vittek el 1717. 1759—61-ig templomszék-per foly benne. 1763-ban Borzova elszakadt tőle, mely ez ideig mint leány-egyház hozzá tartozott. 1773-ban az Ugocsában Péterfalván lakó Török István- és Veres Istvántól stb. a parókhiális telek mellett 10 rőf s '/

4 földet zálogosít szabad épületre. 1787. a régi fa-templom helyére a mostani fa-templomot kezdi épitni az egyház; de ebben különböző ürügyek alatt gátoltatik, mignem a m. kir. helytartótanács engedélyezi annak felépítését. Az egyház békés fejlődését azonban ismét templomszék-per zavarja meg, melyet Mándy Zsigmondné 1795. máj. 15. inditott meg. Ezen per 1796-ban egy templomszék-osztály lyal be lőn végezve. Ez 1835-ig volt érvényben, a midőn újabb súrlódások kikerülése tekintetéből márc. 15. és 20. az egyháztanács egy újabb szék-osztályt készített, mely az egyházmegye ide vonatkozó végzésének határai között jelenben is érvényben áll. Az egyház felvirágoztatása céljából az 1843. ápr. 15. tartott egyházi és polgári községgyűlés a Vidrának a Kollokányos felé eső bizonytalan terjedelmű része helyett, az egyház birtokába bocsátja a kömörei és penyigei út között, a kertek végiben eső községi földeket. Az ugyanez év jun. 3-ikán tartott vegyes gyűlésben a község és egyház vagyonát véglegesen rendezik. A közösen birtokolt malom és korcsma közül, az akkor több jövedelmet hajtó szárazmalmot az egyháznak adják át, meggondolván — mint a jegyzőkönyv mondja, — hogy az egyházi jövedelemből, mely több ezerre mehetett , alig fordíttatott valami az egyház hasznára; mivel a helység a kölesei uradalommal és később Borzovával folytatott 2 rendbeli tetemes költségbe került határjáró per miatt, kénytelenittetett az egyház jövedelméhez nyúlni a megtérítés feltétele alatt; de a mely a szomorú évek, marha-vész, rosz termés stb. miatt csak szándok maradt. A korcsma ekkor a falué lett, csak az levén kikötve, hogy ä bérlő évenként a kommunióhoz szükséges bort az egyháznak adja ki. „Ha pedig a község ezen egyességet fölbontaná: fizessen az egyháznak 1500 frtot, mely rajta