Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

r.75 kezdve. Jegyzőkönyv ugyananynyi s a parókhiál. pecsét 1833-ból. VI. Népesség. 1801: lelkek száma 346; 1877: 1. sz. 335, újházas 1, szülött 16, konfirmált 7, halott 11. Iskolások. 1877: tanköt. 6—12-ig 49, iskolába jár 49. 37) Kölese. I. A községről általában. Kölese közel a Tiszához , a Tur s annak egy ága, az Esztró által alkotott szigetben fekszik. Tágas és részben agyagos, részben homokos de igen sokszor vizárral borított, határa elég termékeny. Hajdan nagy erdőségei voltak. A helységnek az Esztró vizén a földesurakkal közös malma volt s hidjain vámot szedtek. Mint a hasonnevű uradalom főhelyét, eleitől fogva legnagyobb részben Kölcseyek birták. 1352-ben Kölcsey Dienes fiainak birtoka volt; 1438. Fylpesy Mihály; 1481. Kömörey Mihályné és leányai; 1496. Újhelyi László és U. Ágota; 1515. Kende Péter, 1516. Báthori András nyernek benne részt. 1518. Verbőczy István itteni rész-jószágát elcseréli Perényi István dobronyai uradalmáért. 1520. Báthori András és a Guthi Országok nyernek benne részt. 1554. Kölcsey András kölesei részjószágát 70 finom aranyért zálogosítja el. 1561. Balogh János; 1571. Zalai Simon; 1577. Pongrácz Zsigmond és Kubinyi László; 1591. Tardi Vörös Orbán; 1633. Némethy János; 1642. Kölcsey Péter és K. Zsigmond kölesei birtokaikban új királyi adomány nyal megerősittettek. Ezóta folyvást a Kölcsey- és Kende-család s ezek utódai, u. m. Ormós-, Egry-, Nagyiday-, Uketyevith-, Ilosvay-, Lukácsy- és Csoba-családok birták. (Szirmay Szatmárv.-m. esm. II. k. 253. lap.) Viszontagságairól keveset tudunk. Egyszer a szatmári német várőrség 200 frtnyi kárt tett benne, mint az 1662 iki megyei vizsgálatból kitetszik. 1848-ig jobbágy-község volt, azonban nemesek is lakúik, igy p. 1810-ben 10 nemes-család. Egyik földesár evangel, tót jobbágyokat is szállított ide, kik később teljesen elmagyarosodtak. II. Az egyházról általában. A hitjavitás előtt róm. kathól. egyház volt. (Schern, cleri Szatmár 1864.