Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Varga Éva: A tegnap világa
JUBILEUMI KÖTET Szakmánk„egymuzeológusos" művelése különösen felvetette, a„mit és hogyan gyűjtsünk"című kérdést, mivel a gyűjtemény profiljának alakítása óriási felelősség. A feldolgozó munkával feltárultak a gyűjtemény hiányosságai,„fehér foltjai", melyek a gyűjteménygyarapítás irányát is részben meghatározták. Elsődleges feladatunk Somogy megye - kiemelten Kaposvár város - sajátosságainak, az itt élt emberek tárgyi környezetésenk megfelelő, megőrzésre méltó tárgyainak gyűjtése. A provincializmus elkerülése végett, valamint a gyűjtemény rangját emelendő megyehatárokon túlmutató gyűjteménygyarapításra számíthattunk Somogy híres szülöttei kapcsán. Ilyen volt a Losonczi-anyag, illetve a RáczVali (1911-1997) nevével fémjelzett 900 darabos gyűjtemény. Rácz Vali személyében egyúttal a múzeumügy felkarolójára, támogatójára is leltünk, melynek köszönhetően kiállítást nyithattunk az egykori sztár szülőfalujában, Göllén. A két világháború közti felnőtt nemzedék biológiailag az ezredfordulóra érte el az emberi életkor felső határát. Az utolsó pillanatban voltunk, visszaemlékezéseiket, környezetük jellemző tárgyait az enyészettől és a műtárgykereskedelemtől megmentsük. Részlet a Polgárosodó Kaposvár című kiállításból, 1990 Rácz Vali (Varga Éva és Antal Imre között) a göllei emlékházban, 1990 Rácz Vali fellépő ruhái a kiállításban, 1990 5 Azjrástudók Somogybán a két világháború között"című disszertáció a Somogyi Múzeumok Közleményei 1998, 2000 és 2004-es évfolyamában olvasható. Tudtuk jól, hogy az 1945 és '90 közti időszak múzeumi forrásait is gyűjtenünk kell. Első lépésben az elmúlt korszak politikai rekvizitumaira tettünk szert, melyet fokozatosan a hétköznapok világát tükröző fotó és tárgyi anyag egészített ki. Tudtuk: a politikailag mindmáig érzékeny időszak muzeológiai anyagának gyűjtését nem szabad a következő nemzedékre hárítani. A tárgyi környezet gyors változásai miatt a jellemző tárgyi kultúra eltűnésével a korszak muzeológiai bemutatása esetlegessé vagy lehetetlenné válhat. Idejében cselekedtünk. Olcsón, sok esetben ingyen, sőt, ajándékként is hozzájuthattunk e forrásokhoz. A jelenkor változásait tükröző anyag megszerzésére is törekszünk, lassan két évtized távlatából a választási időszakoknak különös figyelmet szentelünk. Vajon miként tehette mindezt egy muzeológus és egy gyűjteménykezelő duettje, amikoris legalább egy kamaraegyüttesre lenne szükség az eredményes munkához? A válasz egyszerű: tettük, amit lehetett, igyekeztünk élni azzal, ami kínálkozott. Ebben a helyzetben derült ki igazán, hogy a szakértelem mennyire sokat jelent. Gyűjteménykezelő és muzeológus igyekezett specializációval megosztani a teendők körét. E sorok írója 1992-től a szakág referense, azaz a teljes gyűjtemény gazdája. Szűkebb kutatási területe továbbra is a művelődéstörténet maradt, amelynek eredménye több tanulmány mellett egy 1996-ban elkészített bölcsészdoktori értekezés lett.5 A szakterület gyűjteményeiből kiemelten a történeti fényképtár muzeológiai feldolgozásával foglalkozik. RáczVali (1911-1997) színpadi öltözékben, 1940 körül 77
