Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Varga Éva: A tegnap világa
100 EVES A MUZEUM Varga Éva doktori avatása, 1997 Dátán Cecília ny. mérnök (balról) 1996-tól 2002-ig munkatársunk volt Kiállításrendezők stábja Bán kúti Albin, Somogyvári Lászlóné és Varga Éva, 2006 Somogyvári Lászlóné gyűjteménykezelő, adattáros, 1986 óta a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága munkatársa. A szakterület adminisztrációs feladatait is ellátja. A teljes gyűjtemény gondozásán kívül a gyűjteményi könyvtár és a textilgyűjtemény foglalkozik. A munka személyi feltételeit kapcsolatépítéssel, alkalmi segítők megtalálásával bővítettük. Sokat jelentett, hogy mindenkor számíthattunk volt kollégáinkra. Célfeladataink megvalósításában gyakorta igazítottak útba bennünket magángyűjtők, kutatók információi, de sokat köszönhetünk alkalmi adományozóinknak is. Sőt, olyan ember is akadt, aki ingyen, ill. jelképes összegért rendszeresen dolgozott nekünk. Ilyen önzetlen, segítőkész ember volt Dátán Cecília (1932-2001) ny. gépészmérnök, aki nyelvtudásával (görög, latin, német, angol), tárgyak meghatározásával, a feldolgozott anyagról készített tanulmányával 2001-ben bekövetkezett haláláig erősítette a csapatot. A színvonalas munkavégzés mellett a gyűjtemény mennyisége és dinamikus gyarapodása is indokolta, hogy az intézmény 1998-ban még egy gyűjteménykezelői állást létesített. Azóta kollégánk Gyurákovics Norbert. A szakterület informatikai munkáit fogja össze. Valójában 1996-ban polgári szolgálatos katonaként került a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságához. Eredeti végzettsége szerint gépészmérnök, a teljes gyűjteményen belül a technikatörténeti emlékekkel foglalkozik. Speciális érdeklődése a numizmatikai anyagra is kiterjed. Tekintettel arra, hogy a rendszerváltással a megyei közgyűjtemények, így a Somogy megyei múzeum jogállása is megváltozott, igyekeztünk élni mindazzal, amit ezen új státuszunk lehetővé tett. Mivel a fenntartóval s egyben tulajdonossal itt, helyben perszonális kapcsolatot építhettünk, lehetőség nyílt arra, hogy munkánkat, gondjainkat a megye illetékes képviselőivel megismertessük, melynek alapján hathatós segítségüket, támogatásukat kérhettük. így volt ez számos (gyűjteménygyarapítási, állagvédelmi, kiállítási, könyvkiadási) országos pályázatunk esetében is. Hogy színvonalasan láthassuk el feladatainkat vidéken is, fontos volt mindig a szakfelügyelettel, a Nemzeti Múzeummal, a különböző országos szakmúzeumokkal és természetesen a vidékiekkel - különösen a szomszéd megyék múzeumaival - való folyamatos kapcsolattartás, a szakmai tudományos fórumokon való részvétel, annak érdekében, hogy a történeti muzeológia helyzetét, a történettudomány újdonságait, a kutatási irányokat figyelemmel kísérhessük, s a tapasztalatokat munkánk során hasznosíthassuk. Hogy hol tartunk jelenleg? Erről álljon itt egy 2008-ból származó, egyszerű statisztika. Tárgy Dokumentum Fotó (pozitv) Fotó (negatív) Dia Adattár Adattári fotó Videofelvétel Hangfelvétel Könyv 17979 db 47043 db 129650 db 152000 db 3410 db 112475 p. 27176 db 1320 perc 4380 perc 7221 db Gyakran feltesszük egymásnak és önmagunknak a kérdést: helyesen cselekszünk-e, mennyire tesszükjól a dolgunkat, miként veszi hasznát munkánknak a következő nemzedék, azaz munkánk mennyire lesz értékes, maradandó? Úgy véljük, hogy a konzervatív gyűjtőszemlélet, amely a régi, unikális tárgyak anyagi értékétől elragadtatva kacatnak tarja az újkori tömegtermelésből kikerült olcsó használati tárgyakat, változóban van, a muzeológiában egyre inkább (fJelismerik ezek forrásértékét, korszakot dokumentáló erejét. Szakmánk történetének végpontja a mindenkorijelen, amelyben újra és újra megmérettetünk. Aggodalmaink eloszlatására, lelkiismeretünk megnyugtatására szívesen idézzük József Attila néhány sorát, aki általánosan ugyan, az emberiség szintjén, ám éppen ezért hivatásunkra is érvényesen fogalmazta meg az értékek hagyományozódásá- nak paradoxonét: „... Én nem emlékszem és nem felejtek. Azt mondják, ez hogy lehet? Ahogy e földön marad, mit elejtek, - ha én nem, te megleled..." Somogyvári Lászlóné, Gyurákovics Norbert és Varga Éva, 2008
