Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Németh Péter Gergely - Honti Szilvia - Költő László - Magyar Kálmán - M. Aradi Csilla - Molnár István: Mit rejt Somogyország földje?
100 EVES A MUZEUM Krisztus ábrázolás a siójuti körmeneti keresztről A nyugati karzatok létrejöttének nagy korszaka Magyarországon a tornyok építése utáni időszak, a falusi templomok tekintetében jobbára már a 13. századtól következik be, hasonlóan az északi oldalra épített sekrestyék megjelenésével. A bejárat áthelyezése a nyugati oldalra és a harangtoronynak az épületbe való integrálása mind a karzatok létrejöttének irányába hatott. A tornyot sokszor utólagosan a visszabontott zárófalba kötötték be. A templomok belsejét nemegyszer mellékoltárok is díszítették, melyek általában a hajó szentély felőli oldalán kaptak helyet (Lengyeltóti), azonban sok esetben alapozásuk sem maradt meg. Szintén általánosnak mondhatóak a liturgikus tárgyak elhelyezésére szolgáló, falba mélyített szentségtartók, tabernákulumok, pasztofóriumok, amelyek a román korban egyszerű félköríves fülkék, a későbbiekben pedig gót, reneszánsz ízlés szerint alakítják ki őket. A szentélyt már félkupola boltozattal fedték, a hajó vagy síkfödémmel fedett, vagy nyitott fedélszékes volt. A templomokból az építészeti ornamentika mellett kevés díszítőfaragvány került csak elő. A somogyvári iskolához kapcsolódik Babócsán az ásató szerint Szent János evangélistát ábrázoló és a valamikori monostort díszítő figurális ábrázolás, valamint a későbbi oltáralapozásból előkerült palmettadíszítés Buzsák-Fehérkápolnáról. A fonyódi templom déli bejárata feletti timpanon díszítése (szív alakú levelekkel díszített dombormű) analógia nélküli Somogybán. Teleki templomának diadalívbe falazott váll kövei (északi: sárkányos, déli: palmettaleveles) a román kori művészet általánosan elterjedt motívumait mutatják. Somogytúrról került elő az a 12. század, griffet és Agnus Deit ábrázoló relief, amely alakos fonatmedalionjaival, félpalmettáival a zalavári kőanyaggal hozható párhuzamba, bár más részletek a pécsi és a székesfehérvári faragványokkal rokonítják. Somogyvámos Medallionba foglalt griff és Isten báránya ábrázolás a somogytúri faragványon Az Árpád-kor folyamán centrális alaprajzú templomokkal, ún. rotundákkal is találkozhatunk a megyében. Kisberény, Nagyatád-Bodvica, Kaposszentjakab- kápolna. A 13. század végétől a templomok mérete megnő, és mindinkább előtérbe kerülnek a gótikus stílusjegyek. Míg Nyugat Európában, e korszakban, a fekete halál miatt, a templomépítésekben megtorpanás volt tapasztalható, addig Magyarországon a 14. század a gazdasági fellendülés időszaka volt, és a templomok nagy többségének az átépítését, a templomtér növekedését eredményezte. A templom méretére utal, hogy eskütétel alkalmából a kazsoki egyházba 107, míg a tardi egyházba 100 fő fért be egyszerre. Az építészeti/műemléki és régészeti megfigyelések alapján az átépítés/bővítés a 14. században érte el a tetőfokát, majd egy ismételt konjunktúra figyelhető meg a 15-16. század fordulóján. Somogy megyében is számos átépítést, boltozást (somogyvári monostor, Andocs, Törökkoppány), illetve új épületek - főleg ferences kolostorok - építését figyelhetjük meg.. A 13-14. század fordulójától kezdve támpillér nélküli, később támpilléres sok- szög-szentélyzáródású templomok épültek sekrestyével és/vagy toronnyal, ugyanakkor nem egyszer a korábbi templomot nagyobbították meg. Már megjelennek a támpillérek, de alkalmazásuk még nem kiforrott. A templom megnagyobbításának szokásos módja volt, hogy a korábban használatban lévő Árpád-kori templomot szentélyként belefoglalták az épületbe, nem annyira lelki, mint anyagi szempontból vezérelve (Fonyód, Rád). Ezzel az átalakítással rendszerint együtt járt, vagy in
