Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Németh Péter Gergely - Honti Szilvia - Költő László - Magyar Kálmán - M. Aradi Csilla - Molnár István: Mit rejt Somogyország földje?
JUBILEUMI KÖTET A feltárt bencés monostorok (Kaposszentjakab, Somogyvár) mellett Lengyeltóti középkori temploma is háromhajós, ún. bazilikális alaprajzzal épült. A lengyeltóti templom északi és déli falát belül 9-9 ülőfülkével tagolták, külső díszítése gazdag (lábazatához csatlakozó lizénák, fenn egyes és kettős félkörívvel összekapcsolva, fűrészfogas főpárkány, rézsűs félköríves ablakok, keleti ablakának belső síkjában fűrészfog- díszítéssel, nyugati homlokzatának északi oldalán ikerablak). Az 1067-ben felszentelt kaposszentjakabi monostortemplom bizáncias ízlésű faragványai (palmettából kiinduló akantuszlevél az oszloplábazatokon, volutásakantuszos oszlopfő, madárláb, keresztmotívumok) nem kapcsolódnak a lengyeltóti templom ornamentikájához, azoknál korábbiak. A somogyvári bencés monostor temploma már méreténél fogva sem hasonlítható össze a megye többi egyházával, inkább a püspöki templomok, a nagy, királyi alapítású monostorok horizontjába helyezhető (Pécs, Garamszentbenedek). A 12 pilléres, félköríves fő- és mellékszentélyes, kéttornyos nyugati bazilika a lombard építészet hagyományaihoz, annak délfrancia ágához köthető. Kő és téglasorok váltakozásával épült, a szentélyek falait lizénák tagolták, déli és nyugati kapuzata tagolt bélletű. A 12. századi átépítés során a főhajó dongaboltozatot, míg a karzatos mellékhajók keresztboltozatot kaptak. A kerengőfolyosó boltíveit az udvar felől kettős (a sarkoknál ötös) oszlopok támasztották alá. A 13. század eleji átépítéshez köthető a délfrancia hatású figurális domborművek nagy része (Griff, Tövishúzó, Szent Péter-, Krisztus-, Gábriel- és Sámson-ábrázolás). Az erősödő francia hatás érezhető a kerengő kehelyfejezetein, illetve a kerengő sarokpilléreit lezáró díszítéseken: Isten-kéz, Krisztus-arc stb. Az 1973-ban a Nyaka-dűlőben feltárt háromhajós - az ásató, Magyar Kálmán szerint a Szent Apollinaris-templommal azonosított egyház - talán a francia (latini) hospesek egyháza lehetett, amelyet a Szent Egyed-monostor melletti nagy faluban említenek a 12-13. század folyamán. E felsoroláshoz kapcsolhatjuk Kőröshegy plébániatemplomát is, amely a későbbi leírások szerint szintén bazilikális elrendező- désű volt, 1518-ban hat oltárát említették. Somogy megyében a korai templomépítkezések legnépesebb csoportját alkotják a félköríves szentélyzáródású, általában kisméretű (10x4 m -15,6x7,8 m között) téglatemplomok. Ezek az egyszerű egyházak általában keskenyebb félköríves apszissal és hozzá csatlakozó, szélesebb, téglalap alakú hajóval épültek. Az apátsági templomok csak nagyobb méretükben különböztek a falusi egyházaktól (babócsai monostor, Bodrog-bűi prépostsági templom - 26,6x9,4 m). A templomok többségét a 14. század folyamán megnagyobbították, gótikus stílusban átépítették. A templomok díszítése is egy egységes elképzelés szerint történt - a falsarkokon lizénákkal, a hajón és a szentélyen végigfutó cikkcakk/ívsoros/fűrészfogas párkánynyal (Béndek, Rád 1., Balatonszemes 1.: a mai szentély déli oldalán, Buzsák: nyugati homlokzat). Lizénák díszítették a gyugyi 1. periódusú épület hajóját, a Hács- béndekpusztai templomot valamint Buzsák-Fehérkápolnát. A templomok külső struktúrája talán ez utóbbi épületnél maradt meg a legteljesebben. A templomok belsejéről már kevesebb információval rendelkezünk, mivel sok esetben csak alapozásuk vagy csekély felmenő falazatuk maradt meg. A szenyéri templom A kéthelyi korpusz A gyugyi templom a helyreállítást követően 41
