Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)

Németh Péter Gergely - Honti Szilvia - Költő László - Magyar Kálmán - M. Aradi Csilla - Molnár István: Mit rejt Somogyország földje?

JUBILEUMI KÖTET túra, mely a temetőt használta, gazdagon díszített edényeiről kapta a nevét: Mész- betétes kerámia kultúrája, s a Dunántúlon az őskor legszebb edényeit készítette, az egyetlen olyan kerámiát, amely még kereskedelmi árucikk is volt. Halottait gaz­dagon ellátta edénymelléklettel, leggyakrabban a mindennapi életben használt formák kicsinyített másával, de néhány edénytípus mintha kifejezetten sírkerámia lenne, csak sírokban találjuk meg. Itt, Széplakon, a szórthamvasztásos rítusú sírok a gazdagabbak edénymellékletekben. Az egyik sírba - az urna mellé - egy madár­alakú csörgőedényt tettek. A területet későbbi korokban is használták temetkezés céljára: Két későbronzkori, az urnamezős kultúra időszakába tartozó urnasír is elő- kekerült. Ritkasága miatt különösen jelentős a koravaskor, a Hallstatt kultúra végé­ről származó két sír: Az egyik egy urnasír, egyetlen edénnyel, a másik egy eredetileg halom alá temetett szórthamvasztásos rítusú sír. Ez utóbbinál a halom meglétére már csak a sír szerkezete utal. A sírban a máglyán a halottal együtt megégett bronz- és csontkarpereceket, orsógombokat, edényeket talált a régész. Mészbetétes díszű síredények Monti Szilvia A szőlösgyöröki bronzedényes római sír 1977 decemberében római sír került elő a falu határában lévő homokbányában. Wollák Katalin gyűjtötte össze a tárgyakat és a munkások elmondása alapján rekonstruálta a sírban való elhelyezkedésüket is. A D-É tájolású sírban egy kb. 50-60 éves férfi nyugodott. Az embertani vizsgálatok megállapították, hogy Becherew-kórban szenvedett, mely a gerincoszlopot támadja meg. A sírmellék­letek zöme a lábánál volt. A bal kézfejnél üvegedény volt, melynek csak egy kis darabja maradt meg. A koponya bal oldalánál 3 bronztárgy volt, töredékes tű, olló és tál. A tű a viselet része lehetett. Az olló a késő vaskori kelták talál­mánya, formája sokáig fennmaradt, birkanyíró olllóként mi is ismerjük, csak a középkorban váltják fel a ma is használt két részből készült ollók. A sárkányfej díszítésű fogantyúval rendelkező tálban megőrződött szervesanyag maradvány elemzése alapján az edényben törölköző (latinul mantela) volt. A korábban csak ábrázolások alapján feltételezett, sírban való elhelyezésének ez volt az első ré­gészeti bizonyítéka. itáliai eredetű merítőkanál, szűrő és serpenyő A sír többi bronzedénye egy nagyon gazdag ivó- és evőkészletet alkotnak. Bor keverésére szolgált a fogantyúján női fejjel díszített veder, míg a kiönté­sére kancsó, melyet egy párducon lovagló amorett alakja díszít. A készletet merítőkanalak és szűrők egészítik ki. Két darabon mesterjegy is van, akárcsak a korongosnyelű serpenyők egyikén, így megtudhatjuk, L Ansius Diodorus capuai mester készítette. A 10. bronzedény egy nyeles csésze, fogantyúja ku­tyafejben végződik. Pannónia provincia bronzedényben leggazdagabb sírjának tárgyait Dél-ltáliában és Galliában készítették a Kr. u. 1. század végén és a 2. század elején. A sírban talált olló a férfi kelta származására utal, ez alapján a kivételesen gazdag sírban egy római fennhatóság alatt élő bennszülött előkelő, a Balatontól délre lévő herciuniates törzs vezetője nyugodott. A szőlösgyöröki bányában, a későbbi leletmentések során, újabb római kori sírok nem kerültek elő, de számos, hasonló korú települési objektumot (árkokat, tárológödröket, gödörházakat) sikerült megmenteni. Németh Péter Gergely Bronzkancsó amorett-ábrázolással Bor keverésére használt díszes veder 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom