Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)

Géger Melinda: Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény

100 EVES A MUZEUM Aknay János: Kapcsolat, 2000 Matzon Ákos: Számyasoltár, 2001 körül Ungvári Károly: Metamorfózis, 1980 Bikácsi Daniella: Homokozó, 2000 ben. Budahelyi Tibor Moholy László emlékére készített művészkönyv plasztiká­ja a magyar neokonstruktiv képzőművészet tisztelgése a nagy művészelőd előtt. A mű a fiatal nemzedék konstruktivista gyökereiben az inspirativ szellemi viszonyt ábrázolja, ugyanakkor a klasszikus magyar avangarde tradícióira rétegződő illú­zióvesztést is érzékelteti. Az ezredvégi ember kételkedésekkel tei gesztusában az ipari civilizációval kapcsolatos reményvesztettség testesül meg. A modern korhoz kapcsolódó dezilluzionista álláspontot képvisel a művész Ganz Ábrahám és én című plasztikája is. A jelen és a múlt ipari tárgykultúrájának finoman ironi­kus összevetése nagyszerű mesterségbeli tudással, posztmodern dinamizmus­sal párosul. Matzon Ákos Szárnyasoltár c. alkotása, a művész 2008. évi kaposvári kiállításának egyik fő darabja volt. A konstruktív hagyományokra épülő, szabad geometriaként definiálható mű jellegzetesen épített, architekturális karakterű. Tiszta, redukált, ugyanakkor térbeliséget értelmező festményként a szobrászat határmezsgyéjén mozog, és plasztikai világa a festészet oldaláról jól kiegészíti a Rippl-Rónai múzeum faszobrászati gyűjteményét. A MADI művészek Fajó János, Konok Tamás, Saxon Szász János a keményebb hard edge hatások homogén színmezőit minimalista redukcióval hasznosítják alkotásaikban. A lírai-konstruktív művészcsoportba tartozik Tölg-Molnár Zoltán, akinek műveit a 70-es évek má­sodik felében oldott, geometrikus elemek, motívumok uralják. Aknay János Kap­csolat c. képe a szentendrei művészet konstruktív-szürrealista vonulatába tartozik. A művész által felhasznált archaikus-emblematikus jelvariáció - akárcsak Somogyi György Keresztje - szakrális motívumként lírai-expresszív gesztusok festői szöve­dékébe iktatódik. E műcsoportba kapcsolható a kaposvári művészek közül Lieber Erzsébet Megkerült lapok a Föld könyvéből c. sorozata és Bátai Sándor Keresztje melyekfinomanrétegződőfelületekárnyalatnyi szín éstérrelief-szerű különbségeire figyelő, konstruktív formára alapozó alkotások. A kaposvári gyűjtemény egy másik, szintén több szálra bontható csoportját a Bernáth tanítványok gyűjtése nyomán kialakuló lírai és expresszív figurativitás ké­pezi. Ez a vonulat a múzeumi műcsoport egyéni karaktereként is említhető, amely a 70-80-as évek alkotásainak gyűjtése során alakult ki A figurativitás hagyományai a magyar művészetben nagyon erősek. Sokféleképpen - de elsősorban a szürrea­lizmussal kombinálódva jellemzik korunkat. A 90-es évektől a Rippl-Rónai Múzeum kortárs gyűjteményfejlesztési koncepciójában a magyar művészet figuratív ten­denciáit reprezentáló gyűjtési szempont hangsúlyosan szerepel, és e törekvésünk szellemiségében a századeleji Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény időbeli meghosszab­bításaként a klasszikus műtárgyanyag szecessziós-szimbolista festészeti tradíció formai-tartalmi vonatkozásait követi. A figurális törekvések vonulatainak több évtizedes alakulása viszonylag jól kö­vethető a gyűjteményben. A Bernáth Aurél tanítványok a 60-as évek második felé­ben törvényszerűen többféle úton indultak el: a legtehetségesebbek a figuralitás és nonfigurativitás határán mozgó expresszív képvilág felé tájékozódtak. Kokas Ignác festői foltokból felépített tájvíziói, Benedek György expresszív, Eigel István szürreális, Sugár Gyula csapongó fantáziájú, de szorongásos hangulatú abszurd látomásai vagy Végh András egyszerre valósághű és elvont munkássága fokozato­san vezet az absztrakt expresszionizmus felé. Ez utóbbi irányba fejlődött Mészáros 194

Next

/
Oldalképek
Tartalom