Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Géger Melinda: Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény
JUBILEUMI KÖTET dalmi importáru. Az ironikus fotográfia 1971-et idézi: a híres balatonboglári kápolnatárlatok egyik kiállított darabja volt. A pop és koncep art sajátos koherenciáját Pinczehelyi Sándor grafikái és Gecser Lujza abszurd plasztikája is sugallják. Kiállításrészlet Matzon Ákos festőművész kiállításáról. Nagyterem, 2008 A kaposvári gyűjtemény lényegében az 1970-es évektől kezdve igyekezett a keletkező nagy hiányokat befogni: Martyn Ferenc és Bernáth Aurél alkalomszerű somogyi jelenléte nyomán kialakult vonzáskörökkel. Ennek nyomán két fő csoport rajzolható ki a gyűjteményben. Az egyik a szigorúan épített, képi rend logikáját érvényesítő geometrikus absztrakció, melynek klasszikus csoportjához a szentendrei körből Kmetty János, Barcsay Jenő, Bene Géza, továbbá Martyn Ferenc és Bartha László tartoznak. A kaposvári gyűjteményre egyébként kevéssé jellemzők a konstruktívizmushoz kapcsolódó, arra reflexáló tendenciák. Ezekben előrelépést tettünk az elmúlt években: a geometrikus absztrakción belül a kaposvári gyűjtemény egyik legerőteljesebb vonulatát neokonstruktivista alkotások képviselik. Különösen a nagyatádi Faszobrász Alkotótelephez kapcsolt kisplasztikák több darabja erősíti e gyűjteménycsoportot Berczeller Rudolf, Farkas Ádám, Budahelyi Tibor, Ézsiás István, König Frigyes, Nagy Gábor Mihály, Bors István műveivel. Ez utóbbiak a klasszikus konstruktivizmusra adott posztmodern, destruktív vagy nosztalgikus reflexiók. E fiatalabb generációhoz tartozó alkotók a plasztikai összefüggések tézisszerű, demonstrativ felmutatása helyett az ezredvégi kételkedés, az irónia és személyesség jegyében készítettékel alkotásaikat. E plasztikai műcsoportban Nagy Gábor Mihály (Nagámi) - Csiky Tibor tanítványa - Dombormű sorozata egy négy részből álló reliefcsoport része, csiszolt krómacél és fa együtteséből álló együttes. Magas színvonalon foglalja össze a Nagámit foglalkoztató ellentétes anyagi viszonylatokat és téri helyzeteket, melynek segítségével a művész egymásba átmenő folyamatokat demonstrál, univerzális összefüggések kifejezésére törekszik. A polírozott felületű króm táblafelületek előtt mozgó fa hasábok egyszerűsödő, kozmikus alaphelyzetre jutó folyamatábrák. A konstruktivista szemlélet szigora és a tiszta formák eszméje e műben sajátos érzelmi elemmel telítődik. Az újkonstruktív műtárgycsoportból kimagasló mű Bors István Lendület c. plasztikája, amely a kaposvári művész egyik utolsó nagyméretű, összefoglaló igénnyel készült műve. A 2002. évi kaposvári Tavaszi Tárlat fődíjas alkotásaként egy amerikai„lopakodó"bombázó és a gyermekjátékokból ismert papírhajtogatás repülőjét is felidézi. Bors a Kaposvár melletti Taszáron működő amerikai légitámaszpont asszociációjaként készítette el művét. A plasztika - akárcsak Bors többi alkotása - protestáló, groteszk emlékmű a hatalom negatív megnyilvánulásai ellen, történeti távlatokban gondolkodó művészi reflexió, melyben a jelenkor aktuális vonatkozásai is megmutatkoznak. Megformálásában a művész újszerű formai megoldást alkalmazott, amennyiben krómacél tetraéderekből és dinamikus konstruktív térbeli formákból állította össze a kompozíciót. A mű tartalmi vonatkozásaiban illeszkedik Bors István munkásságába, de formai megoldásait tekintve újdonság az életműNagy Gábor Mihály: Dombormű II. 1989-1991 Bors István: Lendület, 1999 Tölg-Molnár Zoltán: Drámai helyzet, 1981 193
