Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Géger Melinda: Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény
100 ÉVES A MÚZEUM 1 978-ban Z. Soós kiállítást nyit mega Barcsi Múzeumban dr. Szíj Rezső Soós István Nagy Ferenc népművész mesterek kiállításán Kaposvár, 1980-as évek Göndör István teremőrés és Krasznai Zsolt gyűjteménykezelő a Somogyi Képtárban, 1980-as évek szemléletet képviselő szakemberek hiánya eredményezte, ami hosszú időre szóló megtorpanást eredményezett a kortárs művészeti anyag gyűjtésében. Következményeképpen elmondható, hogy a Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény országos tekintetben is egyedülálló jelentőségű gyűjteményének folyamatossága 20-as évektől kezdve évtizedekre megszakadt, és ezt a törést azután soha nem tudta a múzeum bepótolni. Természetesen hozzá kell tenni, hogy a két világháború közötti időszak szellemi törekvései sem kedveztek a művészeti avantgárdnak és a korszak ideológiában gyökerező, egyoldalú néprajzi orientációja is hátráltatta a Rippl-Rónai Ödön végrendeletében foglaltak megvalósítását. Kézimunka kiállítás az 1900-as évek elején a nagyteremben A múzeumi egyesület gyűjteményének 1949-es államosítása után - immár intézményesült formában zajlott a muzeológusi tevékenység, és az új intézmény Rippl-Rónai József nevét vette fel. A művész nevére történő hivatkozás a hivatalos szocialista realizmus kötelezettsége elől való kitérést és egy modernebb tradíció vállalásának igényét jelentette. Rippl-Rónai képei - akárcsak a Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény - Somogybán hosszú időn át a korszerűség táptalaja volt, olyan összefüggő vizuális anyag, amelyből a modern, kortárs művészetek felé lehetett lépni. Bővíthető és egyúttal jól továbbfejleszthető alapgyűjteményként Martyn Ferenc és Bernáth Aurél elindításához is hozzájárult. Az elkövetkező évtizedekben azonban sem a helyi kultúrpolitika, sem a múzeum nem tudott felnőni a gyűjtemény jelentőségéhez. Évtizedeken keresztül szakember és anyagi háttér nélkül, raktárban eldugva, keretezés nélkül feküdt az anyag, és a kiállításhoz szükséges minimális feltétel sem volt meg. Gyűjtés az Rippl-Rónai Múzeumban - Takáts Gyula idején Az 50-években a modern művészethez való viszonyt tekintve a legjobb, amit elmondhatunk, hogy a XX. századi kortárs gyűjtemény létrehozására szóló törekvések akadozva, de folytatódtak. E körülmények közepette jelentős eredménynek tekinthető, hogy az 50-es évektől a múzeum egykori intézményvezetője, Takáts Gyula Rippl-Rónai nevére hivatkozva bizonyos prioritásokat fogalmazhatott meg a hivatalos szocialista realizmus követelményeinek kikerülésével. Eszerint a múzeum fő célkitűzése egy Rippl-Rónai emlékhely kialakítása volt eleinte múzeumi képtár, majd a 70-es évek végén emlékmúzeum formájában. A koncepció később tágabb körben a Somogyhoz kötődő, klasszikusnak számító képzőművészeti értékek vállalását is magába foglalta. (Elsősorban Zichy Mihály, Vaszary János, Galimberti Sándor, Bernáth Aurél és Kunffy Lajos művészetének megbecsülését értve ez alatt.) A Rippl-Rónai Ödön végrendeletét követően 30 évvel később(ü) a kortárs gyűjtemény első - kvalitását tekintve is jelentős - gyarapodását Kunffy Lajos festőművész plein air szellemű adománya jelentette az 50-es években. A helyi párthivatalnokok Somogy viszonylagos kulturális elmaradottságának ellensúlyozására, szellemi háttér és hivatkozás gyanánt keresték az országos hírnevű, somogyi nagy
