Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Géger Melinda: Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény
JUBILEUMI KÖTET öregnek számító példaadó művészegyéniségeket. Időszakunkban elsőként ilyen szerepet tulajdonítottak Kunffy Lajosnak. (A hatalom valójában Kunffy zsánerpik- túráját ideologizálta át a maga szája íze, politikai igényei szerint.) Természetesen Kunffy művészete inkább a századelő szellemiségét képviselte, a 60-as évekre tehát nem számít a szó szoros értelmében modern szellemű alkotónak. A művésztől Takáts Gyula író, akkori múzeumigazgató folyamatos vásárlásai eredményeképpen Somogytúron megnyílhatott 1958-ban a Kunffy képtár. 1964-ben a Kunffy kollekció tovább gyarapodott azzal a többszáz darabos tárgycsoporttal, amit Kunffyné halála után vettek meg a házzal és bútorokkal együtt. A kortárs gyűjtemény legelső csoportját tehát a Kunffy hagyaték képezte, amely inkább a XX. század első felének művészeti törekvéseit reprezentálta. Ungvári Károly, Újvári Jenő és Horváth János az Ungvári kiállítás megnyitóján, 1990 Az 50-es évek kortárs művészeti vásárlásait országszerte az 1954-ben bevezetett állami rendelet próbálta elősegíteni, amelyben művészeti vásárlásokra külön keretet képeztek a beruházások költségeire elkülönített 2 ezreléknyi összegből. A későbbi évtizedekben is ez adta a kortárs művek beszerzésére fordított összegek fedezetét. A központilag szervezett és lebonyolított nagy állami vásárlások rendszerében elsősorban a különféle pártbizottsági és tanácsi helyekre kerültek műalkotások, és onnan a későbbi évek során osztottak le különféle minisztériumokon, szervezeteken keresztül központi intézményekbe és nagyobb állami vállalatokba, majd a sorvégén a vidéki megyei tanácsoknak is jutott a vásárlásokból. A múzeumi műtárgygyarapodás egyik fő forrásává e tanácsi továbbosztás során ajándékozott művek lettek. Sajátos helyzet, hogy az 50-es években Budapestről még nem „szivárgott át" műtárgy a kaposvári múzeumba sem az országos kiállítások anyagából, sem áttételeken keresztül, az elosztást irányító Állami Vásárló Bizottságtól. Mivel a kedvezményezett intézmények elsősorban a minisztériumok, pártbizottságok és tanácsok voltak, az 50-es évek „szocreál" műveiből első ízben 1970-ben (!) kapott a múzeum. A Kaposvári Városi Tanácsnál ekkor találták megfelelőnek az időtarra, hogy a tulajdonukban lévő néhány művet lecseréljék. A megkapott anyag egyik jellegtelen alkotása egy Somogybán meghirdetett képzőművészeti pályázat díjazott műve, melynek festője jeligével adta be alkotását. Máig ismeretlen a festő kiléte. (Agitátor a parasztok között) A helyi festőktől (Gerő Kázmér, Szikra János) az 50-es években festett, elsősorban munkásmozgalmi tematikájú, középszerű alkotások voltak az első szerzemények, így a somogyi munkásmozgalmi„hős", Latinka Sándor is megjelent témaként. Az ajándékozott anyaggal olyan művek is kerültek a múzeumba, amelyek a„szocreál" továbbélését jelzik a kor követelményeként diktált munkásábrázolásokkal, modernizált formavilágban. Minisztériumi vásárlásból jutottak Kaposvárra Benedek György expresszív formavilágú szocreál művei 1960- ból, és Kalló Viktor illetve Pátzay Pál terrakotta plasztikái is. Ungvári Károly festőművész Z. Soós István grafikai kiállításon a Somogyi Képtárban Szabados Jánossal, 1978 175 i
