Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Kapitány Orsolya: "A szépség kertjében..."
100 ÉVES A MÚZEUM Támlásszék intarziás díszítéssel, 1798-as évszámmal, Osztopán Posztómellény a 19. század végéről, Szenna. Gönczi Ferenc rajza a tárgy kartonjáról sürgős a néprajzi gyűjtés megkezdése. Ennek hatására 1914. február 28-án tartott közgyűlésen kimondták a néprajzi és népművészeti tárgyak gyűjtésének a megkezdését, melynek munkálataival az 1913. augusztus 4-én alelnökké választott Gönczi Ferencet bízták meg. Gönczi, mint királyi tanfelügyelő 1914-1923 között, a hivatalos iskolalátogatásait kapcsolta össze tárgygyűjtéssel, melyeket szinte kivétel nélkül ajándékba kapott. 1920-ban a Rippl-Rónai Ödön féle gyűjtemény (1355 db) is az egyesülethez került, mely jelentős számú néprajzi tárgyat (faragások, szentképek stb.) tartalmazott. A begyűjtött tárgyaknak az egyesület csak igen viszontagságos úton tudott hosszabb-rövidebb ideig (Vármegyeháza, Törvényszéki Palota, Gazdasági és Iparbank pincéje, MÁV Internátus emeleti folyosója, padlása) helyet szerezni, miközben mindig napirenden tartotta egy kultúrpalota építésének a tervét. Az egyesületi élet, vele párhuzamosan a gyűjtés is, akkor kezdődött meg igazán, amikor Gönczi Ferenc nyugállományba vonult és az egyesület alelnökeként minden idejét, energiáját a somogyi múzeumügynek tudta szentelni. 1923 áprilisában intenzív tárgygyűjtésbe kezdett, faluról-falura járva a megyét. Mivel csak egyedül gyűjtött, bár ahogy ő fogalmazott „2-3-nak kellene gyűjteni különböző irányban", ezért az egyesület a megye 6 körjegyzőjét (akik jellemző, régi viselettel bíró községekben működtek) levélben megkereste, hogy hassanak oda a községek képviselőtestületénél, hogy az egyes települések népviseletéből teljes öltözeteket adjanak a múzeum részére. A felhívás eredménytelenül végződött.Továbbra is a helyszíni gyűjtést tartotta csak célravezetőnek, amit közgyűlési beszámolóiban évről évre hangsúlyozott.„Néprajzi tárgyakban jelentékeny a gyarapodás, azonban - sajnos - nem oly mértékű, mint elvárhatnák. Mert hiszen ezrével lehetne behozni vagy beküldeni a szebbnél-szebb régi szőtteseket, ősi népviseleti darabokat, lomtárba jutott foglalkozási tárgyakat, népies faragványokat stb. de szinte csak elvétve kapunk egyet-egyet. Helyszínére kell értük menni, a falukban kell azokat házrót-házra kikutatni, a ládafiából elővétetni, a padlásról, kamrából, fészerből előhozatni. A nép nagyobb része szívesen ad ily tárgyakat, de el kell értük hozzá menni s barátságosan elkérni, természetesen megmagyarázni, hogy mi czélból gyűjtjük. Nagyértékű szőtteseket, hímzéseket ad oda koldusoknak, cigányoknak ingyen, avagy törlő, mosogatórongynak használja, s végül eldobja. így kallódtak, pusztultak el rohamosan az eredeti népies hímzések, varrások." Célja a paraszti élet minden területére kiterjedő gyűjteményi anyag összeszedé- se volt, aminek érdekében mozgósította a tanítókat, a települések egyházi személyiségeit, de a birtokosokkal is levelezést folytatott egy-egy értékes darab pl. parádés kocsis öltözet, kézműipari termékek megszerzése érdekében. Ebben az időszakban folytatott levelezéseiből kitűnik, hogy rendszeres kapcsolatot tartott többek között Werstroh Konrád ecsenyi ev. kántortanítóval, akinek 1926-ban az alábbi levelet írta: „Egy teljes német szobának bútorokkal való berendezéséhez szeretném az ősi német bútorokat Ecsenyből, ha innét nem telne ki, Bonnyáról kiegészítve megszerezni. Miután kedves Tanító Úr tisztában van, hogy ezeknek milyeneknek kell lenni, nekem talán ki sem kell mennem Ecsenybe. Ön azokat kiszemelné, árukat megírná, s én az összeget egyszerre megküldve kifizetném. Úgy is lehetne, hogy talán előre megtudná, hogy hol mi van s akkor én egy napra kiszállanék. Ha szép idő lenne, Mocsoládról egyszerűen kigyalogolnék, hiszen nincs messze az állomástól. Pereckulacs Kapolyból. Siklósi munka a 19. század közepéről Kellene: 1. egy asztal 2. két hátasszék 3. két karospad (amik az asztal körül húzódnak) lehetőleg festett legyen. Nem baj, ha újabb keletű lesz is. Úgy tudom, hogy ezeket Bonnyán készíti egy asztalos. Talán Bonnyán jobban lehetne ilyet kapni. 4. tányértartó (karospadok felett) 5. fogas 6. törölközőtartó 7. régi ágy 8. kisszék (3 vagy 4 lábas) 9. régi népies kép (amelyiken a szent üvegre van festve) 10. népies sublat
