Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Kapitány Orsolya: "A szépség kertjében..."
JUBILEUMI KÖTET Ácsolt láda Paraszti munka a 19. század végéről, Tarany Ezeken kívül, ha még valami van, mint a szoba tartozéka, azt is tessék hozzá venni. Jobban szeretném, ha ezeket pénzért lehetne megvenni. Ha nem, újat készíttetnének helyettük, ha valami nagyon sokba nem kerülnének. Ecseny és Bonnya úgy hiszem, ki tud szolgáltatni egy szobára való jellegzetes német bútort." A német bútorok megszerzésének történetéhez tartozik, hogy két festett szekrényt, melyek ma is a gyűjtemény legértékesebb darabjai közé tartoznak (2105/8583, 2106/8584 leltári számon), úgy tudta csak múzeumba menteni, hogy helyettük Horváth Géza helybeli asztalossal rajz alapján, fenyőfából, flóderozott szekrényt készíttetett a tulajdonosoknak. Az asztalos, ahogy elkészült az újabb divatú darabokkal (értékük egyenként 800.000 Korona volt), a festett szekrények helyére kerültek, azokat pedig 1926. június 3-án Felsőmocsoládon a tanító feladta egy faekével együtt postán, amit Gönczi Ferenc június 6-án kelt levelében már meg is köszönt. Hasonló gyűjtési módszerhez folyamodott 1935-ben a zselici reformátustemetők fejfáinak megszerzésekor is. A szennai, patcai, zselickisfaludi temetők régi fejfái helyett újakat készíttetett a helyi fejfafaragókkal, és a tipikusnak mondható darabokból egyet-egyet - a családok beleegyezésével - gyűjteménybe mentett (2773-2812 leltári szám alatt nyilvántartott tárgyak). Tál. Pap György kaposvári fazekas munkája 1920-as évekből, Ecseny ( ' - - 1 fRPf fii 4 \m fi mm ^iijf [főj Lt fi&IU \ f Kétajtós szekrény 1833-ból, Ecseny A tárgyi gyűjtemény egyre teljesebbé tétele érdekében minden lehetőséget megragadott. Intenzív kapcsolatot ápolt a népi díszítőművészet sajátos válfaját művelő pásztorokkal, idős és ifjabb Kapoli Antallal, Kálmán Istvánnal, de kereste a lehetőségét a balatonendrédi csipke legszebb darabjainak múzeumba mentéséhez is. Levelezett, majd helyszínre ment, hogy a Dráva és a Balaton orvhalászainak az eszközeit, illetve a somogyi erdők vadállományára specializálódott orvvadászok csapdáit megszerezze. E készségek gyűjtése nehézkes volt, hiszen tagadták ezek létezését. A zamárdi tanító 1930-ban az alábbi levelet írta Gönczinek:„Zamárdiban igen sok halászó készség van, de ne adj Isten, hogy bevallanák, vagy odaadnának ily dolgokat, mert azt gondolják, hogy baj származik ebből. ....az atyafiak csak suttyomban gyakorolják az alkalmi halászatot. Sok ízben kértem őket már, hogy adjanak elavult, régi szerszámokat, meg is ígérik, mikor szorgalmazom a dolgot, azt mondják volt, de elveszett." Szabady Sándor somogyszentpáli tanító e témában az alábbiakat írta:„A Nagyberek lecsapolásával a régi jellegzetes halászat is megszűnt. Ma csak a csatornákban halásznak ugyanazon eszközökkel, mint hajdan, kibővülve az úgynevezett húzóhálóval, melyet a két parton emberek vonszolnak tovább. A régi eszközök azt hiszem megvannak. Utána nézek a régi halászgazdánál.'' Fejfák tárgykartonja Gönczi Ferenc rajzával, 1937 101
