Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Kapitány Orsolya: "A szépség kertjében..."
JUBILEUMI KÖTET „A szépség kertjében..." Somogy megyében a falun élő lakosság életmódja már a 19. század első felében felkeltette az átutazóban lévő idegenek (pl. Richard Bright, 1815) és a vidéket járó művészek (pl. Erdődy Sándor, Ujházy Ferenc, Prónay Gábor stb.) figyelmét, akiknek a munkái később forrásul szolgáltak a néprajztudomány képviselőinek a falun élő népesség életmódjának bemutatásához. Az első népismereti dolgozatot Nemes Apáti Kiss Sámuel közölte a Tudományos Gyűjteményben 1822-ben„Értekezések Somogyról"címmel, majd 1857-ben a megye monografikus leírását adta (Nagy) Szakácsi Csorba József megjelent munkája. Ebben számos, néprajzi szempontból értékes megfigyelést tett közzé a gazdálkodás módjáról, a falusi házak sokféleségéről, átalakulásáról, a viseletek változatos formáiról, díszítéseiről. A 19. század második felében a háziipar felfedezésének mozgalma, elhozta Magyarországnak is a világkiállításokon való megjelenést. Az 1873-as bécsi bemutatóra Xantus János Belső-Somogyban (Csokonyán, Tarnócán stb) gyűjtött tárgyakat, melyeket először Budapesten mutattak be, köztük egy teljes juhászlegény- és me- nyecskeviseletet. Bár Somogybán már 1877-ben megalakult a „Somogymegyei Régészeti és Történelmi Társulat'', gyűjtőtevékenysége a kor szellemének megfelelően még mellőzte a néprajzi témákat, így jogutódjának, az 1909-ben megalakult „Somogymegyei Muzeum Egyesületnek" ilyen jellegű gyűjteményrészt nem adhatott át. Annál nagyobb volt az érdeklődés a népélet tárgyi és szellemi öröksége iránt a megyéből elszármazott kutatók körében. A hetesi születésű Vikár Béla az 1889-es somogyi gyűjtéséről (12 településen járt) 1890-ben számolt be a Néprajzi Társaságnak, kiemelve, hogy a népköltési gyűjtemény gyarapítása és a nyelvjárások tanulmányozása mellett célja volt a néprajzi viszonyok vizsgálata, antropológiai adatok gyűjtése is. Az 1890-es években a millenniumi kiállításra való készülődés szintén a megyére irányította a néprajztudomány képviselőinek a figyelmét. Az 1896-os kiállítási események legnagyobb látványossága a néprajzi falu volt, ahova Jankó János Somogyból egy csökölyi ház bemutatását választotta. Gyűjtőútja során (1894. április 21-25) készült rajzai és fényképfelvételei, illetve a ház berendezési tárgyai fennmaradtak, de egy idősebb asszonynak való fehér gyászöltözet is, amit a szakemberek utólag azonosítottak. A századforduló új stílusirányzata a szecesszió, a népművészetben vélte megtalálni a képzőművészet megújító forrását. A kaposvári születésű Rippl-Rónai Józsefet is megragadta a népművészet élménye, bútort, kerámiát, hímzést, szőnyeget is tervezett eme gondolati körben, de később a műveinek mégsem lett szorosabb kapcsolata a népművészettel. Malonyay Dezső nagy vállalkozása „A magyar nép művészete" című könyvsorozat is ehhez az eszmeáramlathoz kapcsolódott, melynek megvalósításában huszonnégy „dolgozótárs" segítette, köztük a kaposvári Mihalik Gyula is, aki a somogyi anyag összegyűjtését végezte. Amikor 1912-ben megjelent a 4. kötet, mely a dunántúli megyék népművészetét adta közre, már működött a „Somogymegyei Muzeum Egyesület". Ebben az évben került Kaposvárra Gönczi Ferenc királyi tanfelügyelő, akinek egyesületi tevékenysége a múzeum - különös tekintettel a néprajzi gyűjtemény - alapjának a lerakását eredményezte. A paraszti élet tárgyainak mentése, az első állandó kiállítás (1909-1934) Az 1909. január 31-én megalakult „Somogymegyei Muzeum Egyesület" tervének megvalósítása érdekében csak 1913 után tette meg az első határozottabb lépést, miután a június 21-én tartott választmányi ülésén a Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelőségének két küldötte, dr. Fejérpataky László (Nemzeti Múzeum /Széchenyi Könyvtár igazgatója) és dr. Sebestyén Gyula (Nemzeti Múzeum igazgatóőre) olyan tanácsokkal látták el az egyesület vezetőségét, melyek a somogyi múzeumügy felvirágozatására irányultak. Néprajzi szempontból igen jellegzetes, értékes területnek nevezték a megyét, ezért dr. Sebestyén Gyula kiemelte, hogy különösen Kanász. Bajom, 1837 Erdődy Sándor vízfestménye Női viselet Somogybán Ujházy Ferenc vázlata az 1850-es évekből Bivalycsordások Sterio Károly színezett kőrajza, 1855 99
