Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

KEVEY BALÁZS: A Zákányi-dombok bükkösei (Doronico austriaci-Fagetum BORHIDI & KEVEY 1996)

Somogyi Múzeumok Közleményei 18: 17-30 Kaposvár, 2008 A Zákányi-dombok bükkösei (Doronico austriaci-Fagetum BORHIDI & KEVEY 1996) KEVEY BALÁZS Pécsi Tudományegyetem, Növénytani Tanszék H-7624 Pécs, Ifjúság u. 6., Hungary, e-mail: keveyb@ttk.pte.hu KEVEY, B.: The beech woods of the Zákány Hills, SW. Hungary. Abstract: - In this study, phytosociological analysis of the beech woods in the Zákány Hills along the Drava River, southwest Hungary, is presented based on 25 relevés. This association hosts a few plant species with west Balkanian (lllyric) distribution that are found nowhere else in the country (Anemone trifolia, Dentaria trifolia, Lamium orvala). Due to the occurrence of these rarities, these beech woods differ from the neighbouring beech woods of Zala (Vicio oroboidi-Fagetum) and Inner Somogy (Leucojo verno-Fagetum). Keywords: Syntaxonomy, Duna-Dráva National Park, cluster­analysis. Bevezetés Magyarország délnyugati peremén, a Drávát kísérő Zákányi-dombok erdeinek összehasonlító-cönológiai vizsgálatát már az 1980-as évek elején tervbe vettem, s a bükkösök (Doronico austriaci-Fagetum Borhidi et Kevey 1996), a gyertyános-tölgyesek (Anemoni trifoliae­Carpinetum Borhidi et Kevey 1996), az égerligetek (Carici pendulae-Alnetum Borhidi et Kevey 1996), a tölgy-kőris­szil ligetek (Knautio drymeiae-Ulmetum Borhidi et Kevey 1996), valamint a szurdokerdők (Polysticho setiferi­Aceretum Kevey in Borhidi et Kevey 1996) felmérését néhány éven belül elvégeztem. A kutatásokat azon­ban - egyéb elfoglaltságaim miatt - kénytelen voltam hosszabb időre felfüggeszteni, s csak az ezredforduló körüli években került sor a folytatásra, amikor a cseres­tölgyesek (Asphodelo-Quercetum roboris [Borhidi et Járai-Komlódi 1959] Borhidi in Borhidi et Kevey 1996), a rekettyefüzes mocsári cserjések (Berulo-Salicetum cinereae Kevey ass. nova) 1 és az égeres mocsárerdők (Angelico sylvestris-Alnetum Borhidi in Borhidi et Kevey 1996) felmérését végeztem el. Jelen tanulmány egy cikksorozat első része, amelyben a bükkösök (Doronico austriaci-Fagetum Borhidi et Kevey 1996) társulási viszonyait mutatom be 25 felvétel alapján. Anyag és módszer A cönológiai felvételeket a Zürich-Montpellier nö­vénycönológiai iskola (BECKING 1957) hagyományos kvadrát-módszerével készítettem. A felvételek tábláza­tos összeállítását, valamint a statisztikai számításokat (karakterfajok csoportrészesedése) az „NS" számítógé­1 Az asszociáció leírása folyamatban van. pes programcsomag (KEVEY - HIRMANN 2002) segítségé­vel végeztem. E számítások módszerének részletesebb ismertetése korábbi (KEVEY 1993, 1997b, 2006a) dolgo­zataimban megtalálható. A fajok esetében HORVÁTH F. et al. (1995), a társulá­soknál pedig BORHIDI - KEVEY (1996), ill. BORHIDI (2003), nómenklatúráját követem. A társulástani és a karakter­faj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredmé­nyekkel (OBERDORFER 1992; MUCINA et al. 1993; BORHIDI 2003; KEVEY 2006) módosított Soó (1980) féle cönológi­ai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai be­sorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968,1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtam, de figye­lembe vettem az újabb kutatási eredményeket is (vö. BORHIDI 1993, 1995; HORVÁTH F. etal. 1995; KEVEY 2006). A zákányi bükkösöket (Doronico austriaci-Fagetum) a szomszédos zalai (Vicio oroboidi-Fagetum) bükkösök­kel való összehasonlításnál sokváltozós elemzést, biná­ris cluster-analízist (PODANI 2001) is végeztem (hason­lósági index: Baroni-Urbani-Buser; fúziós algoritmus: complete link). A kutatások története A Zákányi-dombok sajátos növényvilágára viszony­lag későn figyeltek fel a botanikusok. Először MICHALUS (1897) tett említést az Ostrya carpinifolia előfordulá­sáról, amely Magyarországon kizárólag itt fordult elő. Michalus Sándor adatai bekerültek FEKETE - BLATTNY (1913) könyvébe is. Sajnos e faj azóta - a többszöri ala­pos keresések ellenére - sem került elő, ezért ma már kihaltnak tekintendő (BARTHA 1999). Később Héjjas Imre csurgói középiskolai tanár kutatott a területen, akinek fontosabb adatait (Anemone trifolia, Trollius europaeus, Vicia oroboides stb.) JAVORKA (1934) közölte. E növé­nyek közül az Anemone trifolia a legjelentősebb, ugyan­is hazánkban kizárólag a Zákányi-dombokon fordul elő. A Zákányi-dombok flórakutatása Károlyi Árpád munkás­ságával kapott újabb lendületet (KÁROLYI 1949), aki felfe­dezte a Lamium orvala-t. E növényfaj SZENCZY - HUTTER és WIERZBICKI (1842) keszthelyi flóraművében - lelőhely nélkül - szerepel. Az adat azonban valószínűleg a Mu­raközből származik, ugyanis WIERZBICKI (1820) akvarellje alatt lelőhelyként a Dráva menti „Kursaneci-erdő" (Csák­tornya környéke) van megjelölve (I. még; BODNÁR 1957). A Lamium orvala közben előkerült a Visegrádi-hegység­ből is (BODNÁR et al. 1955-1956), de azóta e helyen egy műút építése kapcsán kihalt (Németh ex verb.), ezért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom