Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

DÉNES ANDREA, JUHÁSZ MAGDOLNA & SALAMON-ALBERT ÉVA: A szibériai nőszirom {Iris sibirica L.) egy Dráva menti állományának változásai 2000-2007 között

A hazai vegetációban szórványosan az üde lápréteken, súlypontosan a kaszálókon és magasfüvű réteken illetve az ezeket kísérő szegélyvegetációban találjuk meg (BORHIDI 2003). Az üde láprétek (Caricetalia davallianae BR.-BL. 1949) rendjének névadó társuláscsoportjában (Caricion davallianae KUKA 1934) néhány asszociáció színező eleme lehet a szibériai nőszirom. Kisebb borítással megjelenik a sásláprét (Caricetum davallianae DUTOIT 1924), a nyúlfarkfüves láprét (Seslerietum uliginosae Soó 1941) és a szittyós láprét (Juncetum subnodulosi KOCH 1926) állományaiban, amelyek a csoport többi asszociációjához képest szárazabb termőhelyeken fordulnak elő (KovAcs 1962, BAUER et al. 2001). A magasfüvű rétek és kaszálók osztályának (Molinio-Arrhenatheretea R. Tx. 1937) első, a magaskórósok és kiszáradó lápréteket összefoglaló rendjében (Molinietalia KOCH 1926) számos olyan asszociációt találunk, amelyekben színező vagy meghatározó elemként van jelen a szibériai nőszirom. Ezek a társulások fajösszetételükben és fiziognómiájukban is meglehetősen eltérőek. A kiszáradó láprétek (Molinion coeruleae Koch 1926) társuláscsoportjába fajgazdag, lokálisan vagy időlegesen kiszáradó termőhelyeken élő asszociációk tartoznak. Ezek közül néhányban színező elemként jelenhet meg a szibériai nőszirom. Ilyen asszociáció például az országosan jelenleg még elterjedtnek tekinthető pannóniai kékperjés rét (SuccisoMolinietum hungaricae (KOMLÓDI 1958) Soó 1969 corr. BORHIDI 2001), amely társulás szárazodó állományaiban megjelennek a faj polikormonjai (pl. KOVÁCS 1962, SALAMON-ALBERT 1998, 2003, BAUER et al. 2001, BOECKER et al. 2006). Szórványosan a mészkerülő kékperjés rétekről (Nardo-Molinietum hungaricae [KOVÁCS 1962, BORHIDI 2001]) is jelzett volt a társulásban való előfordulása (KOVÁCS 1962). A legyezőfüves magaskórósok (FilipenduloPetasion BR.-BL. 1949) társuláscsoportjába nedves gyepek és patakok szegélyében kialakuló ún. „magaskórós" fiziognómiájú asszociációk tartoznak. Elkülönítésük az alkotó tömeges lágyszárú fajok és a termőhelyek klimatikus-edafikus és orográfiai jellemzői alapján tehető meg. Az ide sorolt társulások közül a hegy- és dombvidéki illetve síkvidéki lápmedencékben megtalálható szibériai nőszirmos {Iridetum sibiricae PHILIPPI 1960) domináns és konstans faja a szibériai nőszirom. Ennek a társulásnak az önállóságát máig vitatják, azonban az újabb adatok szerint nálunk is feltételezhetők ilyen fiziognómiájú növényállományok. A sédbúzás mocsárrétek (Deschampsion ceaspitosae HORVATIÓ 1931 em Soó 1941 ) társuláscsoportjában már csak bizonyos aszszociációkban színező elemként van jelen, mint például a Leucanthemo-Agrostenion stoloniferae (Soó 1933) BORHIDI 2003 nom. nov. alcsoportba sorolt nedves csenkeszes kaszálórétek {Cirsio cani-Festucetum pratensis MÁJOVSKY & RUZICKOVÁ 1975) állományaiban (pl. RIEZING 2005). A faj vegetációban mutatott viselkedését vizsgáló tanulmányok (pl. MORTON 1954, PHILIPPI 1960, ILIJANIŐ 1968, HORVÁT et al. 1974, OBERDORFER 1983, BALÁTOVÁTULACKOVÁ és HÜBL 1985, RAUS et al. 1985, PEINTINGER 1990, STRAKA és ELLMAUER 1990, KREWEDL 1992, MUCINA et al. 1993, POTT 1995, BOHNER et al. 2001, CHYTRY et al. 2001) egyetértenek abban, hogy a szibériai nőszirom erős gyöktörzs-képződésével mind a talajt, mind a társuló fajokat kiszorítja, illetve szelektálja, ezáltal a vegetáció fajösszetétele szegényessé válhat. Nagyobb tömegben termőhelyein úgy viselkedhet mint erős edifikátor, konstans domináns és bizonyos esetekben differenciális faj. Hosszú távú virágzásdinamikáját a termőhely biotikus és abiotikus paraméterei kevéssé befolyásolják (PEINTINGER 1990). Társulástani szempontból történő megítélése ellentmondásos: prezenciája alapján ugyan nem tekinthető karakterfajnak, de relatív értelemben, abundanciája szerint véve már igen, mert a nedves gyepekben nyár elején alakít ki egy karakterisztikus, virágpompás aszpektust (PHILIPPI 1960). Az Iris sibirica mint széles ökológiai amplitúdójú faj, Közép-Európában súlypontosan a szárazodó kékperjés rétek faja (OBERDORFER 1983), ugyanakkor a nedvességi skála másik végén, üde termőhelyeket jelezve a magassásosok kísérőjeként is előfordulhat (BABIC 1955, KORNECK 1962, BOHNER et al. 2001 ). Anyag és módszer Az Iris sibirica állomány vizsgálatra történő kijelölése részben természeti adottságok alapján, részben pedig természetvédelmi szempontok szerint történt. Afaj monitorozásra választásának okai: potenciálisan veszélyeztetett, védett faj, mely a túllegeltetett és a beerdősödő réteken eltűnik; a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság által monitorozásra javasolt fajok között szerepel; a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer monitorozásra jelölt fajai között szerepel; vizsgálható méretű állománya él a monitorozandó területen; vizsgálható méretű állománya él olyan területen, ahol feltételezhetően a Dráva vízjárásának hatása van a talajvízszint változására. Hipotézis: sarjtelepeinek, ill. állományának (populációjának) méretváltozásával, valamint vitalitásának változásával reagál a környezeti tényezők, többek között a talajvízszint változására is. A vizsgálati módszerek megválasztása alapvetően a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer növényfajokra vonatkozó protokolljaiban javasolt metodika alapján történt (TÖRÖK 1997), ettől azonban a pontosabb adatfelvétel igénye miatt részben eltértünk. A populáció méretét és annak változását nem borításbecsléssel, hanem évente végzett hajtásszámlálással állapítottuk meg. Ezen felül, mikroarea térképezést végeztünk, ennek keretében 20x20 m-es mintaegységben térképeztük a sarjtelepek előfordulását. A populáció vitalitás-változásának nyomon követése céljából a virágzó egyedek számlálását szintén évente, sarjtelepenként végeztük. A vizsgálatok helyszíneként a Gyékényes település határában található Hidegkúti-dűlő mocsárrétjét jelöltük ki. A réten élő szibériai nőszirom sarjtelepek mindegyike a kijelölt 20x20 m-es mintaterületen található. Elszigetelt állomány, a legközelebbi Iris sibirica állományokat - melyek több száz méterre találhatók - más növényzeti típus választja el a kijelölt állománytól.