Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

FARKAS SÁNDOR & HUCZEK KATALIN: A Proporcellio vulcanius (Verhoeff 1908) (Isopoda: Oniscidea) táplálékfogyasztása és tömeggyarapodása

török mogyoró, korai juhar, kocsánytalan tölgy) elfogyasztotta. Szapora faj, a kezdeti kb. 30 egyedből álló, induló populáció létszáma 2008-ra több ezerre duzzadt. Kezdetben egyetlen tenyésztőedényben élt, de ha teheti megszökik és más fajok számára fenntartott edényekbe is behatol, ott szaporodni kezd. Elképzelhető, hogy túlszaporodja és kiszorítja a másik fajt, de erre nézve nem végeztünk még vizsgálatokat. Megfigyeltük, hogy a tenyésztőedényből megszökött egyedeket a laboratórium pókjai összefogdossák és elfogyasztják. Tehát van olyan pókfaj, vagy fajok, melyek e faunaidegen ászkafaj populációit feltehetően a szabadban is féken tarthatják. Valamennyi állatfaj új élőhelyeken történő megtelepedését, elszaporodását alapvetően meghatározza a faj táplálékigényeinek és az új élőhely táplálékkínálatának komplementaritása. A P. vulcanius hazánkban egyre több helyen kerül elő, ami indokolttá teszi a gyors kolonizációt lehetővé tevő körülmények (pl. táplálékfogyasztás) vizsgálatát. Ennek érdekében tűztük ki célul, hogy megmérjük a faj táplálékfogyasztási rátáit, különböző táplálékokat alkalmazva. Ez egyben lehetővé teszi a tömeggyarapodási jellemzők vizsgálatát is. E konkrét célok megvalósításával egyben adatokat is nyerünk egy eddig teljesen ismeretlen biológiájú ászkafajjal kapcsolatban. Anyag és módszer Az állatok laboratóriumi tenyészeteinek leírása A mérésekhez szükséges kísérleti állatokat a folyamatosan fenntartott tenyészetek biztosították. A tenyésztőedényeket 10 db műanyag csíráztató edényből alakítottuk ki. Ezek két részből álltak: az alsó, tálcaszerű részbe (40x30x6 cm) lehullott faleveleket szórtunk 4 cm magasságban és vízporlasztóval rendszeresen nedvesítettük desztillált vízzel. Az avarréteg egy nap alatt átnedvesedett, felpuhult, ekkor helyeztük rá az ászkákat, minden edénybe 80-100 egyedet. Ezt követően hetente egy-két alkalommal nedvesítettük az edényeket és pótoltuk a leveleket a fogyasztástól függően. Az edények 15 cm magas, átlátszó plexi tetővel rendelkeztek, melyeken két, állítható szellőzőnyílás is volt. Ezek segítségével túlnedvesedés esetén kellően ki lehetett szárítani az edényeket a megfelelő nedvességviszonyok visszaállásáig. Az állatok táplálására az egyetem parkjában 2006 és 2007 őszén gyűjtött avar szolgált. Erre a célra ezüsthárs (Tilia argentea), korai juhar (Acer platanoides), törökmogyoró (Corylus colurna), nemes nyár (Populus canescens) és nyír (Betula pendula) leveleit használtuk fel. A táplálékfogyasztás és tömeggyarapodás mérése Húsz darab 10 cm átmérőjű petri csészét megszámoztunk, majd mindegyikbe 10 db, megközelítőleg azonos méretű ászkarákot helyeztünk. Az állatok tömegét lemértük. A kísérlethez kiválasztott növényfaj lehullott leveleit a kísérlet indítása előtt néhány napig a laboratóriumban szabad levegőn hagytunk. Ezt követően négy-öt levelet légszáraz állapotban lemértünk, majd desztillált vízzel benedvesítettük és a petri csészébe helyeztük. Mind a 20 petri csészébe leveleket raktunk, majd az összes edényt csíráztató dobozokba helyeztük, melyeknek aljára nedvesített itatós papírt fektettünk. Ezt követően visszatettük a csíráztató doboz tetejét, minimális szellőzőréssel. Az itatós papírokat 3-4 naponta ellenőriztük és szükség esetén újra nedvesítettük. Ezzel az elrendezéssel biztosítani lehetett, hogy a csészéket körülvevő tér relatív páratartalma állandóan 90-100 % legyen, így a petri csészék nem száradtak ki. Egy hét elteltével a leveleket eltávolítottuk a csészékből és egy újabb hétig szobahőmérsékleten szárítottuk a légszáraz állapot eléréséig. Ezt követően lemértük a tömegüket, de a mérés előtt egy ecsettel eltávolítottuk felületükről az esetlegesen odaragadt ászkaürüléket. A kísérlet indításakor, és a szárítás után mért tömegek különbsége adta az ászkák által elfogyasztott mennyiséget. Az ászkák tömegét is hetente, minden levélcsere alkalmával lemértük. A táplálékfogyasztási rátát úgy határoztuk meg, hogy az elfogyasztott táplálék tömegét elosztottuk a csészében levő ászkák össztömegével. Ez utóbbi azonban hétről hétre növekedett, ezért a ráta számításánál a két egymást követő héten mért tömeg átlagával számoltunk. A kapott érték egy hétre vonatkozott, ezért 7-tel osztva kaptuk meg az egy nap alatt egy mg ászkatömegre jutó elfogyasztott levéltömeget. Ezzel az eljárással hétről hétre 20 adatot kaptunk, melyek számtani átlaga adta az adott növényfaj levelére vonatkozó táplálékfogyasztási rátát. A tömegméréseket O'Haus Explorer típusú precíziós analitikai mérleggel végeztük, mely 0,1 mg pontosságú méréseket tesz lehetővé. 1. táblázat: A táplálékfogyasztási ráta értékei Táplálékfogyasztási ráta (mg avar/testtömeg mgxnapok száma) Variációs koefficiens Nyír 0,14 (± 0,09) 66 % Nemes nyár 0,34 (±0,14) 42% Juhar 0,15 (±0,07) 47 % Török mogyoró 0,08 (± 0,03) 37%