Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

FARKAS SÁNDOR & HUCZEK KATALIN: A Proporcellio vulcanius (Verhoeff 1908) (Isopoda: Oniscidea) táplálékfogyasztása és tömeggyarapodása

A PROPORCELLIO VULCANIUS (VERHOEFF 1908) (ISOPODA: ONISCIDEA) TÁPLÁLÉKFOGYASZTÁSA ÉS TÖMEGGYARAPODÁSA Eredmények és értékelésük Táplálékfogyasztás A P. vulcanius egyedei mind a négy fafaj avarját elfogadták táplálékul. A tápláiékfogyasztási ráta kiszámításánál a kiugróan magas értékeket Dixon próbával kiszűrtük és az adatpopulációból kizártuk. Az értékeket az 1. táblázat tartalmazzák. Az ászkák legkisebb mennyiségben a török mogyorót fogyasztották: 0,08 (± 0,03) mg avart naponta, testtömeg-mg-onként. A legpreferáltabb tápláléknak a nemes nyár avarja bizonyult, amiből 0,34 mg-ot fogyasztottak (/nap/testtömeg mg). A két érték között négyszeres különbség van, tehát az elfogyasztott táplálék mennyiségét annak minősége nagyban befolyásolhatja. A nyír és a juhar szinte teljesen azonos mennyiségben fogyott: előbbiből 0,14-nek, utóbbiból 0,15 mg-nak adódott a ráta. Számos tanulmány ismeretes, melyekben szárazföldi ászkarák fajok táplálékfogyasztásáról esik szó. A tölgyesekben közönséges, nagytermetű Protracheoniscus politus táplálkozásával Gere Géza foglalkozott (1956). Kísérletében azt vizsgálta, hogy egyéves tölgy avarból mekkora mennyiséget fogyasztanak az említett ászkafaj egyedei. Mérései szerint ez az érték 0,024 mg/mgxnapnak adódott. Az egyik legismertebb európai ászkafaj, a Porcellio scaber fogyasztási rátája nyírfa avarral történő etetés esetén 0,062 (DALLINGER 1977), míg fenyőtűlevél táplálék esetén 0,019-0,2 mg/mgxnap (SOMA et al. 1983) közé estek. Ugyanezen faj mediterrán növények levelei esetén (Eucaliptus, Citrus, Acacia fajok) 0,038-0,046 mg/mgxnap fogyasztási értékeket produkált (NAIR et al. 1994). RusHTON et al. (1983) az Armadillidium vulgare fogyasztását öt különböző növény levelein mérte és 0,001 - 0,05 mg/mgxnap közötti értékeket kapott eredményül. FARKAS (1996) a P. scaber fogyasztást juharlevelekből (Acer pseudoplatanus) 0,0025 mg/mgxnap értékűnek találta. Ugyanezen dolgozatban további ászkafajok (Armadillidium nasatum, Armadillidium vulgare, Oniscus asellus, Trachelipus rathkií) tölgyön, juharon és egy speciális, laboratóriumban kifejlesztett táplálékon mért fogyasztási rátáit is tartalmazza. Ezek az értékek 0,002 - 0,07 mg/mgxnap tartományba estek. A felsorolt adatokkal összehasonlítva, a P. vulcanius fogyasztási rátái kifejezetten magasnak minősíthetők. A török mogyorón mért 0,08-as fogyasztási ráta volt kísérletünkben a legalacsonyabb érték, de még ez is meghaladja a legtöbb tanulmányban megadott adatokat. Egyedül a korábban hivatkozott SOMA et al. (1983) adatai között szereplő 0,2-es érték azonos nagyságrendű saját vizsgálatainkban mért értékekkel. A P. vulcanius jellemzésénél említettük, hogy az eredetileg a Földközi-tenger körüli országokból ismert faj Magyarország több, egymástól távol eső pontjáról is előkerült. Feltehetően a szabadban is megél, képes átvészelni a telet. Terjedése kapcsolatban állhat a globális klímaváltozással, aminek következtében már több mediterrán elterjedésű faj is megjelent hazánkban. Ez azonban egyelőre feltételezés, mely még bizonyításra vár. Sikeres expanziójának további oka lehet „jó étvágya" is: kísérletünk során minden táplálékot elfogadott és az irodalmi adatokkal összehasonlítva feltűnően nagy mennyiségben fogyasztott. Tömeggyarapodás Az átlagos, hetenkénti tömeggyarapodás értékeit a 2. táblázat és a 2-5. ábrák szemléltetik. A legintenzívebb tömeggyarapodást a nemes nyár avarjával etetett egyedek produkálták. Ez párhuzamban áll a táplálékfogyasztási rátával, mert a legnagyobb mennyiségeket is ebből a táplálékból fogyasztották. A nyír és a mogyoró levele fele annyira sem bizonyult hatékony tápláléknak, mint a nemes nyár. Az ezeken a táplálékokon mért tömeggyarapodás a felét sem érte el a maximális értéknek. Az ászkarákok tömeggyarapodása logisztikus görbével írható le (FARKAS 1996, SNIDER et al. 1980, STANDEN et al. 1973). A marsupium elhagyását követő első hetekben meredeken, exponenciális függvény mentén nő az egyedek tömege, később ez mérséklődik és lineáris görbébe megy át. A kifejlett egyedekre jellemző végleges testtömeg közelében a függvény meredeksége fokozatosan csökken, majd annak elérését követően már nem változik számottevően. A P. vulcanius maximális tömege 15 mg közelében van, tehát a kísérletbe vont egyedek már a végleges tömeg közelében voltak. Tömeggyarapodásuk üteme ennek megfelelően, feltehetően a logisztikus görbe harmadik, ellaposodó szakaszának felel meg. Ennek megerősítése érdekében további méréseket kell majd végezni, melyekben „újszülött" egyedek tömegét heti rendszerességgel mérjük végleges tömegük, esetleg pusztulásuk eléréséig. A Porceliionides pruinosus fiatal, 4-6 mg-os egyedeinek tömeggyarapodását mérte NAIR et al. (1989), miközben különböző táplálékokkal etette őket. Négy hét alatt az egyedek tömege 20-44,9%-kal növekedett. Az ivarérettség elérését követően szintén a tömeggyarapodás mérséklődését tapasztalták. Egy sivatagi ászkafaj, a Hemilepistus reamuri 380 mg-os egyedeinek tömeggyarapodása 30 nap alatt mindössze 4,9% volt. A saját vizsgálatainkban tapasztalt, juhar avarral etetett ászkák magas, 38 %-os tömegnövekedésének oka a megfelelő táplálék mellett feltehetően az ászkák fiatalabb kora, alacsonyabb induló tömege is lehet. A P vulcanius biológiájára vonatkozó vizsgálatokat folytatni kell, így meg kell állapítani táplálékfogyasztási rátáit további növényfajokkal történő etetése esetén, pontos adatokat kell gyűjteni a faj szaporodásáról (pl. hány utódot hoz világra, ez a szám változik-e az egymást követő szaporodások során, hogyan befolyásolhatják külső tényezők a szaporodás jellemzőit, stb.), vizsgálni kell mortalitását és növekedését, tömeggyarapodását a születéstől kezdve az egyed pusztulásáig, valamint a fajra jellemző maximális életkort.