Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)
GÉGER MELINDA: Egy művészcsalád hányattatásai a XX. században. A Vaszary család
2. ábra: Vaszary Kolos hercegprímás következő színhelye Esztergom, majd 1869-től 1885-ig Győrben volt rendházfőnök és a jezsuiták által alapított, később a bencések tulajdonába átment gimnázium igazgatója. Hírnevet szerzett közéleti tevékenységével és jótékonyságával. Támogatta a hozzá hasonlóan szegény sorsú gyermekeket és történelmi témájú tankönyveket írt az ifjúság számára. 15 Tanügyi eredményeinek elismeréseként a Ferenc József-rend lovagkeresztje kitüntetésben részesítették. Vaszary Kolost 1885. április 28-án Ferenc József a magyar bencések kívánságára pannonhalmi főapáttá nevezte ki. Főapátként sok figyelmet fordított a teológiai és tanárképzés színvonalára. Bevezette a doktori fokozat követelményét a teológiai tanároknál, és hittanári vizsgabizottságok biztosították az egyetemi színvonalú szaktanárképzést. A természettudományos oktatás feltételeinek megteremtésére Pannonhalmán szertárt alakított ki és 1886-ban természettudományi múzeumot hozott létre. Új alapokra fektetette a rendi vagyon gazdálkodását: a korszerűség hívként intenzív gazdálkodásra tértek át, és haszonrészesedést biztosított a gazdatisztjei számára. Nagy összegeket fordított építkezésekre is: a győri gimnázium, a főmonostor hely5 Középiskolásoknak számára írt világtörténelmi összefoglalója 10 kiadást ért meg, és 1866-ban adta ki a Magyarország története c. tankönyvét is. reállítása, a tihanyi, kőszegi, soproni rendház és apátság, népiskolák épületeinek felújítása mellett 1889-ben Balatonfüreden bencés nyaralót építtetett. Vaszary Kolos pannonhalmi főapáti tevékenysége egyházpolitikai szempontból nehéz korszakra esett. Akiegyezést követő korszakban a törvényhozás számos rendelettel igyekezett az egyház és állam szétválasztásának törvényi alapjait megteremteni. Ennek egyik első nyitánya az un. Elkereszteltelési vita a vegyes házasságokból születendő gyermekek valláskövetéséről, majd újabb fejezetét jelentette az esztergomi érsekség székhelyéről illetve az új, kinevezendő érsek személyéről szóló polémia volt. A javaslatot adó kormány, a kínevező király és a megerősítő pápa közti ellentétek feloldására a kultuszminiszter kompromisszumos jelöltként találta meg a pannonhalmi főapát személyét, aki hosszas rábeszélésre fogadta el a kinevezést. 1891. október 27én Vaszary Kolost Magyarország hercegprímásává és esztergomi érsekké nevezték ki: püspökké szentelése 1892. február 7-én, bíborosi kinevezése 1993. január 16-án történt meg. Hercegprímási és érseki kinevezésekor Vaszary Kolos - számos kegyes célú alapítvány létrehozója, egyházi intézmények nagyvonalú támogatója - áldatlan politikai harcok közepén találta magát. Az érseknek több, nagy horderejű egyházpolitikai kérdésben kellett véleményt formálni, így a vegyes házasságból született gyermekek valláskövetése, a polgári házasság, az állami anyakönyvvezetés, az egyházi autonómia ügyeiben vagy a zsidó vallás egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslatokban. A polgári fejlődést lehetővé tevő törvénykezés nyomán a katolikus egyház fokozatosan elveszítette államegyházi kiváltságait. Vaszary Kolos ebben a helyzetben nem tudta a vatikáni kívánalmaknak megfelelő hatékonysággal védeni az egyházi pozíciókat, és defenzív szerepbe kényszerült. Konszenzusra törekvő álláspontja nem kapott támogatást saját táborában sem: egyre gyakrabban támadták azzal a váddal, hogy nem képviseli eléggé hatékonyan a katolicizmus ügyét. Szemére vetették, hogy nem állt eléggé az egyházpolitikai törvénykezés elleni tiltakozások nyomán szerveződő újkonzervativizmus és a politikai katolicizmust képviselő Katolikus Néppárt oldalára. Az idős érsek a sűrűsödő bírálatok nyomán elveszítette életerejét: a politikai harcokban való részvétel olyannyira megviselte törékeny egészségét, hogy érsekségének utolsó éveiben betegségeire hivatkozva már a nyilvános megjelenésektől is tartózkodott. Zichy János, a Katolikus Néppárt korábbi elnöke, vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatára kezdeményezték leváltását. 16 Lemondatásának kikényszerítésére végső és legsúlyosabb csapásként az érseki gazdálkodás ellen felhozott vádak szolgáltak, ugyanis jótékony célra fordított támogatásai megterhelték az érseki kasszát. Vaszary Kolos 1912-ben mondott le hivataláról, de ezt követően személyét is meghurcolták 6 Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata, Bp., 1970. 349.; Beke Margit: Esztergomi érsekek kezdetektől napjainkig 1001-2003. Bp., 2003. 379. o; Keményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905. Esztergom, 1905.
