Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

KNÉZY JUDIT: A csökölyiek önértékelése, véleménye saját hagyományairól és sorsuk fordulója (1900-1950)

ző fiatalok. A háromkirály járást katolikus fiúk tartották még meg. Az aprószenteki korbácsolásban, s a Luca napi kotyolásban fiúk, legények és idősebb férfiak is részt vettek külön-külön. A pünkösdi királynéjárást református és katolikus lányok egyaránt megszervezték. Mátkázó vasárnapon komatálat küldtek egymásnak a lányok, de előfordult, hogy rokon fiúknak is kaptak ilyet, olykor egész iskolai osztály tagjai összekomásodtak.

22 A helybéli gazdák házasodás szempontjából a helybéliek között kötött házasságokat tartották a legszerencsésebbnek, a szegényebbeknél ez a szempont nem volt olyan fontos. Ha mégis máshonnan nősültek a csökölyi református „pógárok", akkor a környékbeli belső-somogyi és részben észak-zselici községeket részesítették előnyben: „Nagybajombú házasodtak a legszívesebben...de előfordút Kutas, Jákó, Szenna, Szívásszentmárton, Hödrehel is...Kisbajomot kissé lenézték... Kovácsi eléggé kiesett." 1945 után bővült azon helységek köre, ahonnan házasodtak, pl. Kónyiból többen is. A 20. század elején még mindig a vagyon és a vallás határozta meg a párválasztás mikéntjét. A Proletárról nem vettek feleséget a község más részeiben lakók, mert ott annyira szegények laktak. A gazdag családok egyke lányaikat nem szívesen engedték máshova férjhez, így szívesebben fogadtak szegény férfiakat vőnek a házukhoz, akik rendszerint nem a községből valók voltak. A szomszédos falvakkal való különféle kapcsolatok részben alakították az egymásról kialakított véleményeket. Sokszor nem a reális valóságot követte az egymás megítélése, kísértettek régi sérelmek, sémák, történetek is, az elbeszélés rangjára emelkedett tréfás történetek. A csökölyiek úgy tartották, hogy Jákó, Gige, Kisbajom népe hasonlóan él, gazdálkodik, mint ők, Rinyakovácsi elzártsága miatt más megítélés alá esett, a kadarkútiakat a vásárokon előforduló lócenzárok miatt lopósoknak tartották. Építkezésük és lakásberendezésük azonos volt Csökölyben, Gigében, Kisbajomban, Rinyakovácsiban - mondták. Az itteni szántóföldek jóval gyengébb minőségűek voltak, mint a környékükön lévők, ezért mozgékonyabb életformát alakítottak ki, erdei munkával, kereskedéssel, kupeckedéssel, olajütő működtetésével egészítették ki jövedelmüket. Ezért a szomszédos népcsoportok ügyeskedőknek, mozgékony jövő-menő embereknek tartották őket, de másságuk miatt kritizálták is őket. A szerencsésebb adottságú és a gazdálkodásban valamivel eredményesebb falvak (pl. Kutas, Jákó) az elmaradott jelzőt is rájuk sütötték. Azt is kifogásolták, hogy vásározással, piacra menéssel több napot is eltöltöttek és nem otthon szorgoskodtak. Kifogásolták, hogy a csökölyi szegénység megelégedett kevés fizetéssel, ha jó kosztot kapott: „öszöm-iszomért is elmöntek dógozni". Az tény, hogy a helyi gazdák, hogy mindig rendelkezésre álljanak a munkások, nagyon igyekeztek jól tartani őket étellel, különben elmaradtak volna. Sok szegény ember csak ilyenkor evett kiadósan. A csökölyiek hagyományőrzéGönczi F. 1937: 86, 259, 260-268. sét - részben irigységből - elmaradottságnak, butaságnak bélyegezték. Ezért szívesen foglalkoztak velük falucsúfolókban is. Emlegették, hogy ők hordták a környéken a legtovább a bocskort, a bőgatyát, a süveget, furcsán beszéltek, azaz régiesebben, mint a szomszéd falvak népe.

23 Még az egyszeri bírót is emlegették, aki a hivatalos embereket nyáron mezítláb, bő gatyásán várta.

24 A csökölyieket nem zavarták a szomszédos falvak csipkelődései. Büszkék voltak szokásaikra, gyönyörű szőtteseikre, hímzéseikre, különleges viseletükre - különösképpen a gyönyörű női kontyra, a legények színes hímzésű fehér posztó mellényére, a nők gyönyörű bundájára, fehér gyászukra, nagypénteki „gyónóruhájukra", (4. ábra), a fiatalabb nők nagypéntek délutáni sáfrányos sárga lenvászon öltözékére, a férfiak fafaragó tudására. Bár a hagyományos viseletdarabok egy részét az 1920-as évek végétől egyre inkább elhagyták a fiatalok, az idősebbek még sokáig ragaszkodtak hozzájuk. A lányok, asszonyok még bő szoknyásán jártak továbbra is, de 1928 után már nem vette fel az újasszony a korábbi gyönyörű csökölyi református kontyot.. Bőgatyát csak idősek viseltek már, bocskort meg aratásra szereztek be. Egyébkény úgy vallották, hogy kontyáról, ruhájáról, beszédjéről ismerték meg, hogy csökölyi nővel állnak szemben, a férfiakat kalapjáról, bocskoráról, beszédjéről ismerték fel. Nem szívesen beszéltek az egykezes szokásáról, de könnyen megszólták a többgyerekes családokat. A második világháború eseményei és az 1945-50 közötti politikai, gazdasági politika hatása A háború és az azt követő események olyan hatalmas változást és rombolást okoztak a paraszti javakban, kultúrában, hogy úgy tűnt a korábbi életmódnak csak töredékei éltek tovább. A romok eltakarítása, az élet újrakezdése hősiesen, hatalmas energiával indult meg. A somogyi parasztok ott akarták folytatni az életet, ahova a 20 század első felében eljutottak, amit a két világháború között kivívtak. De nem rajtuk múlt, hogy ez nem sikerült. A paraszti gazdálkodás, életmód megszűntetése drasztikusan kezdődött, a paraszti értékeket is megkérdőjelezték, semmibe vették. A somogyi parasztság életében 1945 után bekövetkezett életmódváltozások kutatása

25 során vizsgáltam többek között néhány községre vonatkozóan az akkori körjegyzőségek 1945-1950 közötti irattárát. Különösen érdekes volt a háború alatt helyben maradt lakosú Felsőmocsolád, Ecseny, Polány

26 adatait összehasonlítani olyan közA csökölyiek kigúnyolása már Csokonai idejében is szokásban volt. A Somogyi Kázus című írásában a falucsúfolók hangján beszélt „Nagysüvegűnek, bocskorosoknak" nevezte a csökölyieket, de elismerte, hogy lázadásukkal visszaszerezték papjukat a hedrehelyiektől. Kézdy J. 1996. 23-25. Az a versike járta „Csököly község mezőváros, A bírója meztélábos" A téma az OTKA T 26062 sz. pályázati támogatásával történt 19982002 között. Ld. Knézy Judit, 2001- 4: 201-223, és 2006: 185-202. Somogy Megyei Levéltár (SML) V. 239. 1945-50. Felsőmocsoládi körjegyzőség iratai