Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

KNÉZY JUDIT: A csökölyiek önértékelése, véleménye saját hagyományairól és sorsuk fordulója (1900-1950)

2. ábra: Csököly, Dózsa (korábban Lőrinc) utca 51. a Szántó család portáján. 1843 után felépült falurészbe épült e zsilipéit boronafalú pajta a beltelek elkerített részén szérűvel. 1968., Knézy Judit felvétele nyerhetünk a kárvallott - többnyire jómódú - gazdák épületeinek, háztartási felszereléseinek, bútorainak, munkaeszközeinek, gépeinek színvonaláról, készlete­ik mennyiségéről, ruházatukról stb. Az írásos források adatait helyenként értelmeznem kell az 1945 előtti álla­potok ismeretében, és visszaemlékezések alapján is.. „Hogyan éltünk mi csökölyeik és szüleink a 20. század első felében" Történeti adatok, a település képének alakulása: A csökölyi idős emberek áttételes emlékezetében sok minden megőrződött. Emlegették, hogy a régi reformá­tus lelkészi házban betegeskedett Csokonai Vitéz Mihály és tudni vélték, kinek lakodalma alkalmával hagyott ott „csapot, papot." Emlékeztek rá, hogy a veszprémi püs­pökségnek karádi és görgetegi birtokára lovon vitték el a robotosokat. Tudni vélték, hogy a Hombár dűlőben ro­botoltak, mikor a jobbágyfelszabadítás hírét hozta valaki. A község régi utcái a Csonka sor (ma Petőfi utca) köz­ponti része, a Lőrinc utca (ma Dózsa), Rózsa utca (ma Kossuth) eleje. A módos gazdák az 1842-4. évi község rendezésnél a Csonka soron kaptak házhelyet. A ház­helyek kimérésénél olyan vita támadt, hogy a bírónak a vita hevében letépték a ruháját. A Rózsa utca vége és a Gát (ma Damjanich) 1860 után népesült be. A Posta utca (Rákóczi) Jákó felé eső része az 1844. évi községren­dezéssel alakult ki az ún. „tizennyolc napos házakkal", keskeny lakótelkekkel. Ehhez csatlakoztak 1920 után a környékbeli földnélküliek a Nagyatádi féle földreform nyomán kapott lakótelkeikkel. E községrész neve „Prole­tár" lett. A módosabb beköltözőitek közül néhányan meg tudták venni az egykezes miatt elnéptelenedett lakótel­keket. 1945 után nem voltak földigénylők, csak néhány cigánycsalád költözött be a Proletárra. A község határá­ban az „Asó és Főső högyön" voltak a csökölyiek szőlői már a 19. században. 14 1928 előtt Bárdudvarnok hatá­rában lévő Szendi hegyen („Olajhögy, Zsippóu") is mű­veltek szőlőket, önálló hegyközséget alkottak. 15 A Zselic észak-nyugati részén lévő, református falvakkal később is tartották kapcsolataikat. Népességi adatok, a község társadalma, régi csa­ládjai Csökölyből nem volt 1945 előtt komolyabb elköltö­zés. Amerikába 5-6 fő szegényparaszt ment ki. A má­sodik világháború alatt a németek két iparos sváb csalá­dot vittek el. 1945 után a hatóságok egy német családot telepítettek ki. Az 1950-es években 8-10 kulák családot szállítottak el, akik később visszatérhettek. A község legrégibb családjait számon tartották, nagyobb részük református volt: Pais, Korc, Garzó, Lőrinc, Vajda, Ist­ván, György, Farkas, Illés, Bálás, Végh, Bálint, Bankos, Tamás, Kispál, Szántó, Papp, Kis, Csatos. A katolikus 14 Fennmaradt egy hegyközségi jegyzőkönyv, amelyet 1833-1923 kö­zött vezettek. 15 Egykori extraneus szőlők Knézy 1977: 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom