Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)
KNÉZY JUDIT: A csökölyiek önértékelése, véleménye saját hagyományairól és sorsuk fordulója (1900-1950)
régi gazdák voltak a Joó, Vizgázló és Szeles családok, akik azt vallották, hogy már a 18. század végén itt laktak, később költöztek ide Bogárék. A régi módos gazdák közül több kihalt, egyesek el is elszegényedtek. A reformátusok megtartották többségüket község a 20. század első felében, de a katolikusok száma 1945 után meghaladta a reformátusokét. 16 „Nagypógár"-nak tartották Nagy Vajdáékat, Korcz Jánost, Nagy Ferencet, Papp Györgyöt, Maczán Ferencet és Kis Ferencet, akik 20-28 hold szántóval, ezen kívül szőlővel, legelővel, is rendelkeztek. A legtöbben az 5-6 holdon aluli birtokkal rendelkezők laktak itt. De akadtak jóval szegényebbek is „még földkunyhós is a mezőszélen". A betelepülők többsége föld nélkül élt, de néhányuknak volt fogata és azzal tudott fuvarozni. A betelepülő családok igyekeztek a falu régi lakosaihoz - ezek közül is a vallásukkal megegyező csoporthoz - alkalmazkodni ruházatukban, építkezésükben, bútorzatukban, szokásaikban. Az ide férjhez jött leányok a csökölyí kontyot és ruházatot felvették, mert büszkék voltak rá. A cigányokat nehezen fogadták be, azok elkülönülten éltek. Kevés iparos élt a községben a XX. század első felében: molnár (1860tól már volt gőzmalom), ács, bognár, asztalos, kovács, kádár, két olajütő, kőműves, két borbély, hat cipész és egy szikvízgyáros is. 17 A tanult iparosok mellett nagy szerepe volt a gyakorlattal rendelkező parasztácsoknak, -bognároknak is, a zsuppoló mestereknek, akik saját maguknak és rokonságuknak dolgoztak. Ugyancsak számon tartottak olyan kőműves munkához értő specialistákat, akik pl. sár- és téglakemencét is tudtak rakni, mint Farkas Ferenc és későbbi tanítványa Czebei Ferenc (1902-1969). A csökölyiek két híresebb asztalosra emlékeztek Gerdelics és Hajós nevűekre, akik megrendelésre is készítettek bútorokat, de vásárra is vittek készárut. 1920-as évek végén már hálószobabútort kaptak nászajándékba a módosabb leányok. Hogy az itteni egykori asztalosok festett menyasszonyi ládái (3. ábra) széles körben elterjedtek a megyében, arról nem tudott a község népe. 18 A községen belül elkülönültek a pásztorok, általában katolikusok voltak, ezek helyből vagy a környékről toborzódtak, egymással tartottak kapcsolatot. Pásztorház a Gát, a Posta és a Nagy utcában is állt. A gazdálkodás, értékesítés, beszerzés: „ A fő mögélhetés Csökőbe az állattartás volt, hizlaltak marhát gyerökkoromban (1910 körül). Vásáron adták el Mikébe, Csökőbe, Kapósba, Atádon, Sárdon, Mérőbe, Kadarkúton...Vezettük őket faluról-falura. Ha nem hizlaltak, akkor üszőt, borjút adtak el. Lovat, csikót hajtottak a vásárra, de lóval inkább fuvaroztak. Eladták 16 Bánhidi Buries L. 1933. 64. Statisztikája szerint 1041 fő református, 6672 fő katolikus élt a faluban, a magyarokon kivül 14 fő német, I fő horvát és 21 fő egyéb lakott itt. 17 Bánhidi Buries L. 1933. 26. p. 1 molnár, 1 asztalos, 1 bognár, 2 borbély 6 cipész, 6 kádár, 1 szikvízgyáros. 18 Jankó János ugyanis a milleniumi kiállításra a csökölyi asztalostól vett ládát, amely ebbe a stíluskörbe illeszkedik és egész NyugatSomogyban elterjedt Csurgótól Buzsákig. Csilléry K., 1997: 53. 3. ábra: Csökölyi nagypénteki „gyónó" fehér gyászruhában lévő özvegyek a Dózsa (korábban Lőrinc) utca 51. számú lakóház „pitaroszlopai" mögött. 1970., Knézy Judit felvétele a malacos disznót is, a szopós malacot három hónapos korába már szabad volt levágni... jó lóért, marháért Somogyviszlóra, Atádra vagy Kaposmérőbe mentek el... A zsidók hizlalt kacsát, ludat vöttek, kiválogatták a javát, a többit piacon adtuk el. A termények közül a rozsot mi könyérnek őrlettük, mög állatokkal ötettük. Búza alig termött. Főképp krumplit adtunk el. Almát, körtét piacra vittük ... a tejet mög begyűjtőbe ... már gyerök koromban (1906 körül). Lönt és vásznat is adtak el az asszonyok falusi vásárokon pl. Sárdon Kiss Mihályné, Vajda Ferencné... Kaposvárra is szőttek vásznat a Fonai boltosnak az asszonyok... A buzsákiak valamikor ott szőrözték be a lönt. Kötetenként adták el pénzért... A zseliciekkel másodrangú lönfonalat cseréltünk, a javát mögtartottuk." Szántóföldjeik nem voltak jó minőségűek, jó rétjeik az állattartásnak kedveztek. A két világháború között a marhahízlalás megszűnt, borjút, mustra marhákat, de fejőstehenet is adtak el. Korábban is fontos volt a kupeckedés, fuvarozás szerepe. A lótartás vált a legkedveltebbé és szép volt a sertésállományuk is. 19 Az 1930-as években baromfit zsidóknak, piacon vagy 19 Gábos D. 1926. 8. kifogásolta, hogy túletetik a lovakat, a nagyarányú burgonyatermelés kedvezhetne az egyébként gyönyörű sertésállománynak. Kiemelte, hogy a korábbinál jobban foglalkoznak a méhészettel is.
