Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

VARGA ÉVA: „Vérzivataros esztendők"

múzeum vezetője kapott ilyen megbízást. - a szerző megj.) Hogy mit kell érteni a zavaros megfogalmazású, cirkalmas megbízatáson, azt két sűrűn szedett nyomtatott oldalon hozták Gönczi tudomására. 1. Haladéktalanul küldjön kimerítő értesítést a gyűjtőterületén - tudomása szerint - létező zsidó műtárgygyűjteményekről, vagy egyes (szórvány) műtárgyakról, amelyek számbavétele és megőrzése megítélése szerint országos érdek. A bejelentés tartalmazza a gyűjtemény jellegét, tulajdonosa nevét, őrzési helyét, jelentőségének méltatását. 2. Lépjen azonnal érintkezésbe a helyileg érintett M. Kir. Pénzügyigazgatósággal, ez a hivatal van megbízva ugyanis azzal, hogy a kiürített és zár alá vett zsidó lakásokat közegeik által leltározzák. Az általuk begyűjtött anyagot az igazgató vizsgálja meg és osztályozza aszerint, hogy van-e köztük olyan műtárgy, amely méltó arra, hogy az ország a.) „első közgyűjteményeiben", vagy b.) vidéki múzeumaiban foglaljon helyet, avagy vannak-e köztük c.) olyan műtárgyak, amelyek csekély művészi, vagy tudományos értékük mellett budapesti aukción sikerrel volnának értékesíthetők. Végül d.) az egyáltalán figyelemre nem méltó tárgyak képeznék a „zár alá vett műtárgyak" negyedik, legsilányabb csoportját. Tájékoztatták arról, hogy Gönczi ezzel a tulajdonképpeni osztályozó munkájával elsősorban a pénzügyigazgatóság munkáját segíti. A kormánybiztos időnként „rövid, áttekinthető beszámoló-jelentést" kért tőle, ugyanis e jelentésektől tette függővé azoknak a bizottságoknak a kiküldését, amelyek az „anyagosztályozást" véglegesítik, s a múzeumok részére kiválasztott anyag elszállításáról, elhelyezéséről gondoskodni fognak. Gönczi feladatává tette továbbá, hogy értesítse a helyi pénzügyigazgatóságot, hogy mint kormánybiztosságí megbízott részt vesz a zsidók zár alá vett műtárgyainak számbavételében. A „gyümölcsöző és harmonikus együttműködés" érdekében azt is egyértelművé tették - a rendelet 5. § értelmében -, hogy mit kell műtárgynak tekinteni. Mindezt hét pontban az alábbiak szerint rögzítették: 1. a szépművészet körében: festmények, rajzok, metszetek, szobrok, veretek 2. a népművészet körében: mindennemű régi használati tárgy (üveg, cserép, porcelán), szövött, varrott, kötött, horgolt, hímzett tárgy, ruhanemű, szőnyeg, ötvösművek, faragványok és munkaeszközök 3. az iparművészet körében: üveg-, cserép- és porcelántárgyak, szövött, varrott, kötött, horgolt és hímzett tárgyak, szőnyegek, ruhaneműk, ötvösművek, bútorok, művelődéstörténeti tárgyak 4. a régészet körében: magyar vagy idegen földben talált régészeti leletanyag tárgyai 5. a történeti műemlékek körében: művelődéstörténeti emlékek, fegyverek, használati eszközök, pénzek, érmek és veretek 6. a természettudományi emlékek körében: őslénytani emlékek, ásványok, növények és állatok 7. a levéltári és könyvtári gyűjtés körében: egyes oklevelek, levelek, magán-, családi vagy közlevéltári anyag, ősnyomtatványok, régi magyar könyvek, magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok, első kiadások, művészi kiállítású könyvek, középkori kéziratok, újabbkori kéziratok, régi falragaszok, színlapok, térképek, zenei kéziratok és nyomtatványok, régi hírlapok, folyóiratok A nyomtatvány végén fontos információ volt az is, hogy a múzeumvezető munkáját nem kérik ingyen. Közölték, hogy egy „annak idején megállapítandó" tiszteletdíjat fog kapni. Gönczi május 30-án kelt válaszlevelében lakonikusan tudomásul vette megbízatását. Holott megtehette volna ő is akár, hogy egészségére, magas korára tekintettel ténylegesen visszavonul... Úgy tetszik, először mintha félreértette volna a feladatát. Bejelenti, hogy zsidó műtárgyak vonatkozásában mindössze Kunffy Lajos festőművész 1500 darabból álló, a művész somogytúri műtermében elhelyezett „eredeti festményéről" van tudomása. Más zsidó gyűjtőről (sic!) nem tud. Bár előfordulhat, hogy „néhány vagyonosabb zsidó családnál" a kaposvári képkiállítások anyagából van egy-két kép, főleg Rippl-Rónaitól. Ezekről majd leltározásai során tesz jelentést. Június 2-án pedig már arról ír, hogy megbízatása teljesítésére, vidékre is utaznia kell, olyan községekbe is, ahova nincs vasút. „Drága a fiakker és az automobil" - írja. Közlendőjének lényege immár: útiszámlát terjeszthet-e be és kiszállásai alkalmával mennyi napidíjat számíthat fel. Kérdezi mindezt a kaposvári gettó lezárása után néhány nappal... A kormánybiztos válasza megnyugtató: költségeit fizetik s az állami VI. fizetési osztálynak megfelelő napidíjat számíthat fel. Megkezdődhetett immár a munkaszervezés, s Gönczi az új feladatnak külön számlát nyitott. Amint látható, legfelsőbb szinten precízen kidolgoztak mindent, hogy a zsidó értékek „el ne kallódjanak". Ha valaki nagyotmondásnak venné kijelentésemet, annak a háborús bűnös Adolf Eichmann SS-alezredes sorait ajánlom figyelmébe. A jeruzsálemi börtönben a magyar hatóságokról a maga módján igen elismerően így nyilatkozik: „Persze illedelmesen be kell vallanom, hogy a magyar hatóságok gépezete olyan módon működött, ahogy azt akkoriban a más országokban működő egyéb hatóságok ritkán mondhatták el magukról. Nemcsak zsidó ügyekben, hanem egyszerűen minden más hivatalos feladatukat illetően úgy működtek, hogy több alkalommal azt mondtam magamnak: »Az áldóját! Eddig azt hitted, hogy csak Németországban uralkodik az a bizonyos pontosság, és itt legalább ugyanazt a kínos pontosságot látod.«" Hogy ez esetben mégsem ment minden simán, nem csupán a magyar hatóságokon múlott. Az elhagyott zsidó javak ugyanis azonnal szabad prédává váltak. A megszálló németek Kaposváron már a gettósítás előtt néhány zsidólakást elfoglaltak, május közepétől pedig valamennyi elhagyott lakásból elsőként válogattak.

21 Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban. (1944 március - július)= Zsidósors Dél-kelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig. Előszó: Szili Ferenc. Csurgó, 2000. 131. p.