Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

VARGA ÉVA: „Vérzivataros esztendők"

Az együttműködés érdekében Gönczi azonnal személyesen érintkezésbe lépett a kaposvári pénzügyigazgatósággal. Elsőként Somogytúrra, a Kunffy-kúriába szálltak ki. Gönczi ezt múzeumi érdeknek tartotta, ez volt a legfontosabb. A festővel folytatott levelezésből Gönczi ugyanis már tudta, hogy Kunffy nejével a tabi gettóba került, s a lakás üres. Saját elgondolása szerint leltározásba fogott. Három nap alatt volt kénytelen az ott talált értékeket csoportosítani,

22

s a hevenyészve elkészített jegyzéket sürgősen megküldte a kormánybiztosságnak. A kormánybiztos Kunffy műtárgyainak leltározását helyeselte ugyan, azonban Kunffy képei nem érdekelték: „azokat most nem vehetem műtárgy számba". Csakis azok érdeklik az anyagból, amelyeket nem Kunffy festett. Méltányolva a nehézségeket, engedélyezte Gönczinek, hogy két-három „szakerőt" kapjon segítségül. Hozzátette, hogy költségeiket megtérítik és tiszteletdíjat is fizetnek majd.

23 Gönczi csakhamar segítségre is lelt Liebstöckl Jenő kaposvári festőművész-tanár személyében, aki a jelentés szerint „kész örömmel vállalja"

24 e munkát. Hallatlan cinizmusra vallott a tömegével meggyilkolt zsidók hátrahagyott vagyontárgyainak eltulajdonítását értékmentésként feltüntetni. Teleki Pál búcsúlevelének sorait új tartalommal telítette immár a magyar holokauszt: „Hullarablók lettünk!" A múzeumigazgató megtapasztalhatta, hogy a szabad préda miként szabadítja fel a legaljasabb emberi ösztönöket, a még állatvilágból magunkkal hozott zsákmányszerző szenvedélyt. Nem vonult vissza, végigcsinálta. Hogy hogyan zajlott mindez, arról a kormánybiztosnak küldött jelentéseiből van tudomásunk. A munka júniusban vette kezdetét, csak november vége felé, a front közeledtével szakadt meg. Gönczi szerint a pénzügyigazgatóság a leltározásokkal lassan haladt. Nem csoda, hiszen óriási mennyiségű ingóság halmozódott fel. A múzeumigazgató és a pénzügyigazgató közösen megtekintette Kaposváron a június közepéig összegyűjtött anyagot. Az olyan óriási menynyíségű volt, hogy három különböző helyen, mintegy Gönczi kormánybiztoshoz intézett 1944. június 8. levelében a Kunffyféle műtárgyakról az alábbi csoportokról számol be: 8-10 éve a múzeumnak adott festmények - 9 db családi képek - 36 db padlón muzeális festmény - 91 db padlón muzeális festmény - 91 db képek tekercsben - 68 db kereszt kötésbe csomagolva - 53 db tekercsben - 65 db kiválogatott első rendű képek - 18 db muzeális értékű - 49 db apró képek - 14 db többé-kevésbé értékes - 128 db pohár, herendi edény muzeális tárgy - 103 db könyv - 3 db továbbá kb. 1000 könyvet nem tudott egyesével átnézni. Az anyag tartalma összesen 1580 rajz és festmény. A zárat lelakatolták, leólmozták, az anyagot, vélelmük szerint, a háború végéig biztonságban hagyták. A kormánybiztos válasza Gönczinek 1944. június 17. A Kunffykúriában mindössze egy olyan festmény volt, amit nem a művész festett. Egy keleti embercsoportot ábrázoló. S ezt már korábban a múzeumnak adományozta Kunffy. Gönczi Ferencnek a kormánybiztoshoz intézett 1944. június 20. levele 20 teremben volt elhelyezve. A kormánybiztosi előírás szerinti feldolgozás két embernek nagy, hosszadalmas munkának ígérkezett. Gönczi épp ezért még négy munkaszolgálatos tanítónőt kért segítségül, mivel attól tartott, hogy a munka hónapokig eltarthat, ha a pénzügyigazgatóság előzetes lajstromát bevárja. Arról nem is szólva, hogy vidékre is kellett mennie ez ügyben. Különböző vidéki kastélyok, kúriák lajstromát, illetve, hogy az épület üres-e, magyar hatóságok vagy németek használják-e, a szolgabíráktól - tudakolta.

25 Közben a kormánybiztos a lajstromozás gyorsabb menetéhez, áttekintéséhez rovatokat ajánl azzal, hogy egy-egy tárgy alkalmas legyen az azonosításra.

26 Gönczi a pénzügyőrökkel együtt szállt ki a helyszínekre. Nem várta be jegyzékük elkészültét, ő azonnal munkához látott. Júliusban, Somogytúr után volt Nagybajomban, ahol két földbirtokosnál „jelentős, figyelemre méltó" tárgyakat (bútorokat, festményeket, régi fegyvereket, porcelánokat, órákat) talált, azokat a kastélyszerű épületekben hagyta. Járt továbbá a kaposvári tüskevári iskolában lévő raktárban, ahol 136 festményt talált, melyből 51-et vidéki múzeumba valónak, kettőt pedig (az egyik egy Szinnyei Merse Pál festette tájkép) országos szakmúzeumba valónak ítélt. Talált még 67, ugyancsak „figyelemre méltó" keleti perzsa, illetve szmirna szőnyeget is. Ezt követően a vidéki tájékozódás következett, amit viszonylag megkönnyített, hogy a zsidó lakosság főleg a megye kereskedelem, közlekedés és az ipar szempontjából jelentősebb településein, elsősorban a járási székhelyeken élt. így a kerületi pénzügyőri biztosok is főleg a járási székhelyeken leltároztak. A csurgói pénzügyőri biztosi kerület vezetőjének jelentése négy volt zsidó lakásban jelentősebb mennyiségű műtárgyakat említ,

27 Tabról szőnyegekről érkezik hír, amit az adóhivatalban raktároztak el. Barcsról Gönczi öt címet kapott, ahol a pénzügyőri kerület vezetője valószínűleg értékes tárgyakat - szőnyegeket, porcelánokat, festményeket, fegyvereket - talált.

28 Marcaliban a zsinagóga, Balatonbogláron ugyancsak a zsinagóga és a Piac tér 2. alatti villa lett gyűjtőhelynek kijelölve. Főleg festmények és szőnyegek lettek összegyűjtve. Barcsról jelentették azt is, hogy a zsidó lakások közel felébe nem jutottak be, mivel a község vezetősége és a csendőrség zárta le azokat, az egyik helyszínen pedig az SS szállásolt be, átadásra semmi sem került. Gönczi Ferencnek a kormánybiztoshoz intézett 1944. június 15. levele A10 rovat: sorszám, műtárgy neve, tárgya, neme (kép, szobor, grafika stb.), anyaga, mérete, értéke, eredeti tulajdonos neve és címe, a tárgy őrzésének helye, végül az osztályozás értékszáma A csurgói pénzügyőri kerület vezetőjének 1944. július 5. levelében említett címek: Melier Henrikné Erzsébet u. 9. Dénes Albert Széchenyi tér 6. Mándy Géza Somogyudvarhely-Kétnyárpuszta Künszler Sándor Gyékényes 573. hrsz. lakása A barcsi pénzügyőri biztos 1944. július 10. levelében említett címek: Kremzír Mórné Széchenyi u. 19. - értékes szőnyegek dr. Spitzer Hugó Dénes u. 4. - értékes szőnyegek, Zsolnay váza Weisz Imre belcsapusztai lakása - meisseni porcelán dr. Kapai Vilmos Horthy u. 1. - fegyvergyűjtemény dr. Meiler János Széchenyi u. 34. festmények, szőnyegek