Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Szabó István, Kercsmár Vilmos, H. Szőnyi Éva, L. Nyéki Erika: Florisztikai és vegetáció tanulmány a Jaba völgyében (Külső-Somogy) - Floristic and vegetation studies in Jaba valley (Hungary, Somogy county)

76 SZABÓ I. - KERCSMÁR V. - H. SZŐNYI É. - L. NYÉKI E. közül az ecsetpázsitos franciaperjésre (Alope-curo-Arrhenatheretum /Máthé és Kovács 1960/ Soó 1971) emlékeztető, és kissé magasabb térszinten a franciaperjés rét (/Knapp 1954/ Psrg 1964) állomány figyelhető meg. Löszpusztarét (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae Zóly. ex Soó 1964) A Jaba menti dombokon a maradék csernozjom foltokat jelzi, általában degradált állapotban. Fajgazdag, de általánosan elterjedt jellemző fajai közül Stipa capillata, Astragalus austriacus, Adonis vernalis került elő eddig. Fajkészletével a mezőföldi földrajzi változatra (pannonicum) emlékeztet: Euphorbia pannonica, Taraxacum serotinum. Fennmaradását a viszonylag meredek domboldalak, a hagyományos legeltetés biztosították. A használat és a degradáltság tekintetében több típusa különböztethető meg: Brachypodium pinnatum, Festuca rupicola (tipikus), Stipa capillata, Chrysopogon gryllus, Botriochloa ischaemum, Bromus erectus jellemző fajokkal. Löszlegelő (Cynodonti-Poëtum angustifoliae Rapaics ex Soó 1957) Inkább másodlagosan, erős legeltetés hatása alatt kialakult, mint eredeti változat. Faji összetételének alakulásában a domborzat szerinti elhelyezkedésének és az élőhelyi vízgazdálkodásnak is szerepe van. E két füves társulásában összesen 152 fajt írtunk össze. A Salvio-Festucetum rupicolae fajszáma 124. A Cynodonti-Poëtum angustifoliae fajszáma 54. Közös 26 faj, amelyeknek majdnem mindegyike zavarástűrő, illetve gyomfaj. Főleg a löszlegelőben vannak jelen, de a fokozottabb legeltetés hatására a löszpusztagyepben is. 92 azoknak a fajoknak a száma, melyek csak a löszpusztagyepben jelentkeztek. Ezek döntő többségükben természetes állapotot jelző fajok. 28 faj csak a löszlegelőt jellemezte, amelyek túlnyomó része gyom. Szubmediterrán száraz és félszáraz gyepek (Brometalia erecti Br. -Bl. 1936) Természetes vagy irtás eredetű társulások, általában ott jellemzőek, ahol a talajréteg erodálódott, és az üledékek a lejtőkön átrétegződtek, így a löszfoltok között durvább szemcseösszetételű homokos üledék fordul elő. Fiziognómiájukat emellett a használati mód itt a juhlegeltetés - és annak rendszeressége, erőssége alakítja ki. Feltehetően a klimatikus és talaj tényezőkkel együtt a legeltetés tartja meg a társulás egyensúlyát, ahogy annak megbomlásáról az eléggé általános cserjésedés tanúskodik. Megtaláljuk bennük a száraz gyepek (Festuco-Brometea, Festucetalia valesiacae) és az erdős sztyeppe félszáraz füveseinek és ritkás erdeinek (Aceri-Quercion) fajait. A területhasználat a domináns fajok megjelenésében is tükröződik: Bromus erectus (Bromion erecti Br.-BI. 1936J, Brachypodium pinnatum, Briza media, Festuca rupicola, Avenula sp., Fabaceae (Anthyllis vulneraria, Onobrychis arenaria, Trifolium montanum). Színes virágok, ritkaságok és korlátozottabb elterjedésű „jó fajok". Szántóföldi gyomnövényzet (Caucalion lappulae /R.Tx. 1950/ von Rochow 1951) A mélyebben fekvő, csernozjom és réti jellegű talajok társulása Euphorbia falcata, Camelina microcarpa, Adonis aestivalis, Consolida regalis, Veronica spp., stb. fajokkal és szubatlantikus gyomnövényzetre emlékeztető elemekkel (Anthémis arvensis, Vicia tetrasperma). Kontinentális szántóföldi gyomnövényzet (Eragrostetalia J.Tx. ex Poli 1966) Domboldalakon elterülő szárazabb fekvésű szántóföldek gyomnövényzete, amelyben uralkodó: Amaranthus retroflexus, Chenopodium album, Digitaria sanguinalis, stb. Útszéli szikár gyomnövényzet (Sisymbrietalia J.Tx. in Lohm. et al. 1962) Útszélek, feltöltések és földmunkák után visszamaradó, zavart növényállományok Lactuca serriola, Erigeron canadensis, Descurainia sophia, Tripleurospermum inodorum, Hordeum murinum, Capsella bursa-pastoris, Malva neglecta, Atriplex tatarica, stb. fajokkal. Útszéli évelő és kétéves gyomnövényzet (Artemisetea vulgaris Lehm et al. in R.Tx. 1950) Mezsgyék, töltésoldalak, útszélek nitrofrekvens, mérsékelt bolygatást tűrő fajaiból összetevődő, gyakran magas kórójú állomány: Artemisia vulgaris, Agropyron repens, Carduus acanthoides, Cirsium eriophorum, Melilotus spp., Linaria vulgaris, Berteroa incana, Crépis setosa, Medicago lupulina, Echium vulgare, stb.