Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Balázs Ildikó: Nagygombák vizsgálata a Kaposvár melletti Tókaji-parkerdőben - Macrofungi examination in Tókaji Park forest near Kaposvár, Southwest Hungary

NAGYGOMBÁK VIZSGÁLATA A KAPOSVÁR MELLETTI TOKAJI-PARKERDŐBEN 25 Ált. ALN ALNrn GYT GYTm LUC LUCm 1. ábra: Funkcionális megoszlás a vizsgált élőhelyeken és összehasonlítás a mecseki hasonló állományokkal. st= talajlakó szaprotróf, sk= növ. maradványokon élő szaprotróf, sh= xilofág szaprotróf, pn= nekrotróf parazita, m= mikorrhizás A mikorrhizás fajokat legnagyobb számban a gyertyános-tölgyes társulásból regisztráltam, ami utal a nagyobb a mikorrhizapartner- választékra és a társulás zonális és őshonos voltára. A mikorrhizák kialakulása nehézkesebb a tájidegen társulásokban, amit alátámaszt az a tény is, hogy a lucosban csak 23%-os volt a jelenlétük, míg a gyertyános-tölgyesben 44%-os. A lucültetvény mikorrhizás aránya ennek ellenére magasnak tekinthető (a lue erős mikorrhizaképző tulajdonsága miatt), de itt az ültetvényekre jellemző talajlakó szaprotróf funkció a meghatározó. Az égeresben talált alacsony, 8%-os mikorrhizás arány a terület időszakos vízborítottságára utal. A talajlakó szaprotrófok aránya az élőhelyek közül a lucosban a legnagyobb, ennek okát főleg a nagyobb mértékű emberi beavatkozásban látom (erdőtisztítás, korhadékok eltávolítása), míg az égeresben találtam a legkisebb arányban talajlakó szaprotróf fajokat. A nekrotróf parazita életmódú fajok többsége igényli a természetes környezetet, jelenlétük így az antropogén hatások kisebb mértékére is utalhat. Lényegében ezt mutatja az égeresben található - a csoport nagyságához képest nagynak tekinthető - előfordulási arány (8%), míg a lucos 3%-os, kis nekrotróf parazita aránya nagyobb antropogén hatást tükrözi. A „más növényi maradványokon élő szaprotrófok" aránya a legkisebb a többi funcionális csoporthoz képest. Mindhárom élőhelyről nagyjából azonos arányban lettek regisztrálva ezek a fajok. Természetvédelmi jellemzés (2. ábra) IUCN 0-s („kihalt") és 1-es („eltűnéssel vagy kihalással fenyegetett") kategóriába sorolható fajt a vizsgált területen nem találtam, IUCN 2-es („erősen veszélyeztetett") kategóriájú összesen 4 faj volt. Ezek közül kettő (Lepiota ventriosospora és Russula maculata ) a gyertyános-tölgyesben termett, a Microcollybia cookei a lucosban, a Psathyrella melanthina pedig az égeresben. „Veszélyeztetett" (IUCN 3) besorolású nagygombafajt minden élőhelyen találtam (összesen 45 faj); ezen fajok több, mint fele (24) mikorrhizás életmódú volt, míg xilofág- és talajlakó szaprotrófok közül 9-9 fajt regisztráltam. A legtöbb 3-as veszélyeztetettségi kategóriájú fajt a gyertyános-tölgyes társulásból gyűjtöttem be (összesen 26 faj, 1. táblázat). 4-es veszélyeztetettségi kategóriába („potenciálisan veszélyeztetett") sorolható fajt csak két élőhelyen találtam (lucos, gyertyános-tölgyes), ezek egy kivételével (xilofág szaprotróf) mikorrhizás életmódúak voitak (összesen 5 faj). Elmondható, hogy veszélyeztetett fajokat legnagyobb számban és arányban a gyertyános-tölgyes társulásból lehetett regisztrálni, ami utalhat egyrészt a viszonylag kismértékű emberi beavatkozásra, másrészt az eleve nagy fajgazdagságra illetve a társulás őshonos és zonális voltára ezen a területen. A legkevesebb veszélyeztetett fajt az égeresben találtam (6 faj), ami visszavezethető a mintaterület eleve kisebb fajgazdagságára (27 faj össze-