Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Balázs Ildikó: Nagygombák vizsgálata a Kaposvár melletti Tókaji-parkerdőben - Macrofungi examination in Tókaji Park forest near Kaposvár, Southwest Hungary

26 BALÁZS ILDIKÓ 2. ábra: A veszélyeztetettségi kategóriák szerinti százalékos megoszlás a vizsgált élőhelyeken. sen) a többi vizsgált területhez képest. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy az égeres nagyobb háborítatlansága, természetesebb volta kiegyenlíti a kisebb fajszámból eredő különbséget, ami miatt az itt lévő 20%-os veszélyeztetettségi arány nagyjából megegyezik a lucoséval, ahol viszont a nagyobb fajgazdagság (összesen 69 faj lett innen regisztrálva, amiből 19 veszélyeztetett) miatt nagyobb veszélyeztetettségi arányra számítanánk, de itt az antropogén hatások visszacsökkentik a veszélyeztetett fajok számát. A veszélyeztetett fajok, nem veszélyeztetett fajokhoz viszonyított arányából (25%: 75% átlagosan) arra lehet következtetni, hogy az egész terület antropogén hatásnak kitett (lévén, hogy parkerdőről van szó). Irodalmi források szerint a veszélyeztetett fajok legnagyobb mértékben a természetes vagy a természetközeli élőhelyeken fordulnak elő, ahol kismértékű az antropogén hatás vagy ahol egyáltalán nincs (PÁL-FÁM 2001). A vizsgált élőhelyek összehasonlítása Axilofág közösségek klasszifikációja (3. ábra, 1, 2, 3) a két honos élőhely fajösszetételét mutatja hasonlónak, míg a lucos ezektől különbözik. Ennek magyarázata egyrészt, hogy a honos élőhelyeken a közösség fajösszetétele az evolúciós folyamatok révén jóval hoszszabb ideje alakult ki, mint az ültetvényé. Másrészt, a lue lebontásában szerepet játszó fajok többsége különbözik a lombos fákétól, ahol számos általános lomberdei xilofág faj előfordul. Axilofág közösségek esetében tehát a fajösszetétel kialakításában szerepet játszó fő hatótényezők az élőhely honos volta, valamint a faanyag minősége (jelen esetben lombos-tűlevelű). A talajadottságok és vízviszonyok szerepe nem volt kimutatható. A talajlakó közösségek klasszifikációja (4. ábra 1, 2, 3) a két többletvíz-hatástól független állomány fajösszetételét, a gyertyános-tölgyesét és a lucosét mutatja hasonlónak, míg az égeresé különbözik ezektől. Itt tehát a fő hatótényező a talaj, ennek is főleg a vízrajzi jellemzői. Bár fontos tényező a mikorrhizapartner-választék is (főleg lombos-fenyő csoportosításban), jelen esetben ennek a hatása minimálisnak tekinthető a talaj jellemzőihez viszonyítva. A Mecsek hasonló élőhelyeivel összehasonlítva mind a xilofág, mind pedig a talajlakó közösségek tekintetében különálló csoportot alkot a két égeres (3-4 ábra. 1, 4). Mivel a mecseki égeres antropogén hatásoktól mentes, megállapítható, hogy az emberi beavatkozások ellenére ez az élőhelytípus jól meghatározott, stabil gombaközösségek kialakulását teszi lehetővé.