Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Juhász Magdolna: A Barcsi Borókás növényzete - Vegetation of the Barcs Nature Reserve (Hungary)

A BARCSI BORÓKÁS NÖVÉNYZETE 127 talhatók. A nyílt homokfelszínek gyorsan felmelegszenek, meleg-száraz mikroklímával jellemezhetők. Láptavak környékén meleg nyári napokon is gyakran hűvös-párás mikroklíma alakul ki. Nagy napi hőingadozás jellemző. Száraz nyarakon is gyakori a reggeli harmatképződés. Buckaközi ködfoltok kialakulása igen gyakori jelenség. A termőhelyi adottságok alakulására döntő hatása van a földrajzi fekvésből adódó igen korai tájhasználatnak. Közvetlen szomszédságban a Dráva folyó által korábban rendszeresen elöntött ártér található, így mint a nagy folyók menti ármentes szintek általában, az ember által elsőként hasznosított területek közé tartozhatott (JUHÁSZ 1997b). Minden bizonnyal már a korai feudalizmus idején hatalmas legelők kerültek itt kialakításra. Az erdőtakaró védelmétől megfosztott felszínen a legeltetéssel járó taposás hatására újból mozgásba lendült a futóhomok. Ezt bizonyítja a felszín élénk domborzata, amely fiatal futóhomokformák sokaságát mutatja. A tájhasználat következtében az elmúlt évszázadok aszályos időszakaiban feltehetően több nagy homokmozgási periódus is volt a területen, miként az más hazai homokvidékeinken már kimutatásra került (LÓKI 2001, 2003). A Barcsi Borókás területének nagy része időszakosan lefolyástalan, síksági vízválasztó jellegű. Csapadékosabb időszakokban nyugat, dél és kelet felé távozik a víz a területről. Legfontosabb vízfolyás a Rigóc-patak, mely a vizsgált terület nyugati részét észak-déli irányban szeli át, majd délen a Dráva folyóba torkollik. Felsőbb szakaszán mintegy 3,5 km hosszon mesterséges tórendszer került kialakításra, melyben a halászati hasznosítás megszűnése után természetes szukcessziós folyamatok indultak be. Ez a mintegy 70 évvel ezelőtt létesült tórendszer a patak vízhozamához képest túlméretezettnek bizonyult, a tavak alatti alsó szakaszon szembetűnő a vízhiány. A vizsgált terület keleti szélén egy szintén észak-déli folyásirányú, kisebb patak található, melynek a részletes topográfiai térképeken nincs neve, a vízügyi térképen alsóbb szakasza Darányi-csatorna néven szerepel, ezért a felsőbb szakaszt a továbbiakban Darányi-patak néven nevezem (1. ábra). A patak völgyének egy kilométernyi szakasza érinti a Barcsi Borókás keleti szélét, majd Darány község belterületén áthaladva a Korcsina-csatornán keresztül a Dráva folyóba torkollik. Számos időszakos vízfolyás is van a vizsgált területen, melyek csak igen magas talajvízállás esetén (hóolvadás után vagy hosszan tartó csapadékos időszakban) szállítanak vizet. Néhány ilyen időszakos vízfolyás korábbi létezéséről csak régi térképek tanúskodnak. Van azonban számos olyan is, amely a tartósan csapadékos időjárás hatására újra megindul. Ezek felismerését csak a terület csapadékos időszakban történő felkeresése teszi lehetővé, semmilyen térképen nem szerepelnek és létezésükre az aktuális növényzetből sem lehet mindig következtetni. A leginkább bővizű időszakos vízfolyás a Vasverem folyása, amely szezonálisan rendszerint évente megindul. Ritkábban szállít vizet a Nádas-folyás és a Szűrűhely folyása. A legtöbb ilyen időszakos vízfolyásnak neve sincs, csak a fent említett gyakrabban meginduló folyásoknak van helyi elnevezése. A részletes (1:10000 méretarányú) topográfiai térképek szerint a vizsgált területen egy természetes állóvíz található. Ez a Nagyberek, mely a balatoni Nagyberektől való megkülönböztetés céljából „darányi Nagyberek" néven vált ismertté. Ez egy észak-déli irányban hosszan elnyúló láptó, melynek északon mesterséges összeköttetése van a Rigóc-patak völgyében létesült halastó-rendszerrel. A zsilipekkel ellátott összekötő csatorna mintegy 20 évvel ezelőtt, természetvédelmi céllal (a darányi Nagyberek vízellátásának javítása végett) létesült. Számos kisebb állóvíz is található a területen, melyeket a részletes (M=1:10000) topográfiai térképek nem jelölnek. Ezek a kis láptavacskák a futóhomok felszín deflációs mélyedéseiben húzódnak meg, számuk megközelíti a félszázat. Általában egymástól elszigeteltek, többségük időnként kiszárad. Csapadékos években, a talajvízszint emelkedésével a iáptavak - a széles, lapos időszakos vízfolyásokon keresztül - egymással kapcsolatba kerülnek. A terület nagy részéről a fölösleges víz délnyugati irányban, a Rigóc-patakba húzódik le. Délkeleten egy kisebb terület lápszemeinek (Púpos-kút, Fekete-tó, stb.) fölös vize egy hajdani időszakos vízfolyáson keresztül (Tiszkai-árok) közvetlenül a Drávába folyt. Az északkeleti részen található - mára már elpusztult - egykori lápszemek (Nagy-Szállás-tó, Kis-Szállás-tó, Makusz-tó) túlcsorduló vize a Darányi-patak felé folyt le.