Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

K. Zoffmann Zsuzsanna: Balatonlelle környékéről származó késő-rézkori embertani leletek

98 К. ZOFFMANN ZSUZSANNA ladásmentes gyógyulási folyamatai). Az őskori ember­tani leleteken többször megfigyelhetőek olyan sérülé­sek, melyek rituális szertartásokra utalnak (halottcson­kítások, áldozati gödrökbe dobott halottak csontjain az erőszakos halálra utaló nyomok). Végül az őskori cson­tokon bizonyos rituális, társadalmi, vagy szépítészeti okokból elvégzett művi beavatkozások is előfordulhat­nak (fogeltávolítás, fogcsonkítás, a későbbi korokban koponyatorzítás). A csontokon megfigyelhető elváltozásoknak a fenti­ek értelmében végzett csoportosítása szerint a balatonleilei Boleráz-Badeni népcsoporttal kapcsolato­san a következők mondhatók: Táplálkozási hiányosságok: A vizsgált leletanyag­ban csak egy férfi és egy nő esetében volt megfigyel­hető a vashiányos táplálkozás okozta cribra orbitalia (372.- ad.-mat. férfi, 405.- ad. nő: +/+), a megfigyelhe­tő többi egyén esetében (férfiak: 291, 371, 407, 472 és 478. sír, illetve nők: 142. és 496. sír), ez a betegség nem jelentkezett. Mivel a vitaminok hiányával kapcso­latos hypoplasiára, vagy rachitisre utaló elváltozások nem fordultak elő, talán megengedhető az a feltétele­zés, hogy a közösség táplálkozási szokásai - talán ­megfelelőek lehettek. Fogazati megbetegedések: A felnőttek közül csu­pán 9 férfi és 5 nő fogazata volt kisebb-nagyobb mér­tékben alkalmas a vizsgálatra (3. táblázat). Az így ösz­szesen 14 felnőtt közül 5 férfi fogsorában lehetett fog­szuvasodást, tályogot, vagy még a halál előtt elvesztett fog felszívódott alveolusát megfigyelni, s jellemző, hogy e kóros elváltozások halmozottan fordulnak elő csaknem mindegyik esetben. Valamennyi érintett férfi maturus korban halt meg. A nők között fogazati megbe­tegedés nem fordult elő, igaz ők egy kivételével aduitus korúak. A vizsgálati anyag azonban meglehetősen ke­vés a teljes közösségre vonatkozó általános következ­tetések levonására. Izületi megbetegedések: Spondylosis és arthrosis deformans már sokkal gyakrabban fordultak elő a soro­zatban. Egy aduitus (535.sír) és négy maturus korú fér­fi esetében (291, 407, 489, 536. sír) mutatkoztak a csi­golyákon spondylosisos elváltozások, melyek közül a legsúlyosabbak általában a gerinc nyaki szakaszán je­lentkeztek, ahol a kór gyakran az izületekre is kiterjedt. Azt is meg kell azonban említeni, hogy a töredékes anyagban ritkán volt lehetőség valamennyi csigolya megfigyelésére. - Arthrosisos elváltozások három egyén esetében voltak észlelhetők, egy aduitus korú férfi esetében a betegség a bal térdizületet (535. sír), egy maturus korúnál a lábfejet/lábujjakat (407. sír), egy aduitus korú nőnél pedig (490. sír) a bal oldali könyök­izületet támadta meg. A csontok megfigyelhetőségének határait a töredékesség ezúttal is korlátozta. - Figye­lemre méltó, hogy a szóbanforgó izületi megbetegedé­sek által érintettek között öt férfi és csak egy nő van, valamint hogy a maturus korúak mellett, két aduitus korban meghalt egyén is előfordul, a betegség tehát már a fiatalabb egyéneket is megtámadta. Sőt aduitus korú az a férfi is (535. sír), aki egy maturus korú férfivel együtt (407. sír) mindkét fajta izületi megbetegedésben is szenvedett. A betegség gyakorisága a klimatikus vi­szonyokkal, és/vagya lakóterület, lakóobjektumok nyir­kosságával is összefüggésben lehetett. Egyéb betegségek: Egy nőnél és két férfinél fordult elő csonttumorra utaló nyom a végtagcsontokon. A 142. sírban eltemetett aduitus korú nő jobb tibiájának külső oldalán, a foramen nutricium magasságában, 4 x 13 mm nagyságú egyenletes felszínű duzzanat látható. - Az 535. sírból való aduitus férfi bal tibiáján, a distalis vég feletti részen, 12x11 mm nagyságú, galléros pere­mű, gyulladásos felszínű, homorú csontelváltozás for­dul elő, környékén duzzanattal. - Az 536. sírbeli maturus korú férfi jobb oldali ulnájának alsó negyedé­ben a csont körben megvastagodott, de a duzzanat fel­színén sem repedésre/törésre, sem gyulladásra utaló nyomok nem láthatók. A radiuson hasonló elváltozás nem mutatkozik. Mechanikus sérülések: Két férfi esetében voltak megfigyelhetőek olyan elváltozások, melyek esetleg (a csontok rossz megtartási állapota miatt ezt határozot­tan állítani nem lehet) csonttöréssel, vagy csontrepe­déssel lehettek kapcsolatban. A 372. sírban fekvő adultus-maturus korú férfi koponyájának orrgyökén ütésnyom-gyanús elváltozás látható. A másik, maturus korú férfinek (507. sír) jobb oldali vállizülete szenvedett sérülést, ami egyrészt a clavicula törésével, másrészt dislocatiojával járt. A jobb oldali clavicula acromiális vé­ge közelében enyhe tengelyferdüléssel gyógyult tö­rés/repedés nyoma látszik. A claviculának a sérülés közbeni dislocatioja következtében e csont a manub­rium sternin lévő eredeti Ízületből kimozdulva, feltehe­tően a manubrium felsőbb részére csúszott, ahol tár­csaszerűvé torzult új izületi felszín alakult ki csip­kés/csóiös peremmel. Rituális szertartásokkal kapcsolatos észrevéte­lek: Temetkezési szokásokhoz, vagy áldozati szertartá­sokhoz köthető sérülés nyoma a feltárt temetőrészlet leletein nem fordult elő. Munkavégzési folyamatok okozta elváltozások: A jelen sorozatban túlburjánzó izomtapadási reliefek nem voltak megfigyelhetőek, meghatározott munka­végzési folyamatra csupán a fogakon előforduló, a rá­gástól függetleníthető fogkopásnyomok utalnak. A 291. sírban eltemetett maturus korú férfi fogsoraiban a met­szők rágófelszínén jobb-bal irányú, vájatszerű, művi koptatásnyom mutatkozott, míg az 536. sírból való ugyancsak maturus korú férfinél a megszokottnál lé­nyegesen erőteljesebb abrázió figyelhető meg mindkét oldalon az M1 és M2 fogak rágófelszínein. E fogakon az abráziós felszín a felsők esetében 45°-ban befelé, az alsók esetében pedig ugyanennyire kifelé lejtett, s az abrázió már a fogak pulpáját is elérte. Művi bevatkozás: Egy maturus férfi (536. sír) ese­tében a jobb oldali felső I2 metszőfog mindkét oldalát mesterségesen lecsiszolták úgy, hogy a fog mérete az eredetinek a felére csökkent. A csiszolás peremei min­den irányban élesek. A beavatkozás során a szomszé­dos fogak nem sérültek. Ilyen beavatkozás sem a balatonlellei, sem más Boleráz-Badeni leletnél eddig még nem került megfigyelésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom