Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)
K. Zoffmann Zsuzsanna: Balatonlelle környékéről származó késő-rézkori embertani leletek
BALATONLELLE KÖRNYÉKÉRŐL SZÁRMAZÓ KÉSŐ-RÉZKORI EMBERTANI LELETEK 99 A balatoniellei késő-rézkori népcsoport taxonómiai elemzése A töredékes leletek közül kevés volt alkalmas a teljeskörű morfológiai és metrikus elemzésre, a sorozattöredék tipológiai heterogenitása azonban még így is jól megfigyelhető volt. A metrikus adatok az ALEKSEJEV-DEBEC (1964), illetve a testmagasság esetében a MARTIN (1924) -féle kategóriabeosztás szerint, igen jelentős szórást mutatnak, egyaránt megtalálhatók a leletek között ugyanis a rövid és igen hosszú, keskeny és széles, hyperdolichokran és brachykran agykoponyájú, az eury- és leptomorph arcú, illetve a magas és alacsony szemgödrű, valamint a keskeny és széles orrú egyedek is. Ugyancsak nagy variációt mutatnak a testmagassági adatok is. Az 6. táblázat a Kárpát-medencei teljes Badeni populáció megfelelő adatainak megoszlását mutatja, nemek szerinti csoportosításban is. A nagy szórás ezúttal is megfigyelhető, ami arra utal, hogy ez a fajta heterogenitás nemcsak a balatonleilei, hanem a teljes népességre jellemző volt. Az egymással kapcsolatban álló egyes méretek, jelzők egymás közötti kombinációjának szabályos felbukkanása lehetővé teszi a populáción belül előforduló típusvariánsok elkülönítését, jelenlétük gyakoriságának, dominanciájuk, vagy ellenkező esetben csupán szórványos feltűnésük megfigyelését is. Ilyen alapon azután arra is kísérletet lehet tenni, hogy az időben és térben szomszédos népességek azonos módon elvégzett jellemzésével való összehasonlítások nyomán, a különböző népességek egymással való taxonómiai egyezése, vagy eltérése megállapításra kerülhessen, s í!y módon kísérlet történhessen, a típusösszetétel állandó volta esetén egy esetleges biológiai kontinuitás, vagy a típusösszetételben bekövetkezett változás alapján, az adott területre érkező esetleges etnikai bevándorlás tényének tisztázására is. Szerencsés esetben mód nyílhat az autochtonok és bevándorlók keveredésének, sőt keveredésük arányának megfigyelésére is. A Badeni kultúra hordozóinak tipológiai arculatára jellemző igen nagy heterogenitáson belül, - a kategóriák által kifejezett metrikus jellemzők alapján - pillanatnyilag az alábbi típusvariánsok különíthetők el: - magas arcú, robusztus leptodolichokran, - alacsony arcú, gracilis leptodolichokran, - alacsony arcú eurydoiichokran, - magas arcú leptobrachykran, curvoccipitális tarkóval. Míg a lepto- és eurydolichokranok úgy tűnik megközelítőleg egyenlő arányban vannak jelen a Badeni népességben, addig a brachykran komponens igen elvétve és főleg a Budapest környéki leletek között jelentkezik. A brachykrania egyetlen e területen kívüli előfordulása éppen a balatonleilei temetőben figyelhető meg. Földrajzi elkülönülés különben - Kárpát-medence egészét tekintve - más variáns esetében nem figyelhető meg. Az elemzés eredményei közül leglényegesebb, hogy 1. A Kárpát-medencében előzőleg élt középső rézkori lakossághoz képest érezhetően megváltozott a lepto- és eurydolichomorph típusúak előfordulási aránya. 2. Ha kis esetszámmal is, de a késő rézkorban feltűnik a curvoccipitális tarkóprofilú brachykran komponens is, viszont fontos leszögezni, hogy pianoccipitális (= taurid) típusúak a leletek között nem fordulnak elő. 3. A mai Balatonlelle környékén élő népcsoporton belül, a Badeni etnikum köréből eddig ismert valamennyi típusvariáns megtalálható. A fenti eredmények arra utalnak, hogy a középső rézkor után, a kései rézkorban migráció, vagy infiltráció révén, új, idegen etnikai csoportok jelentek meg a Kárpát-medencében, s az általuk kialakított Badeni kultúra nagy területen szétszóródó közösségei, -feltehetően a helyi eltérő autochtonokkal való keveredés eltérő arányából kifolyólag - kisebb-nagyobb eltéréssel, azonos típusvariánsokból összetevődő embertani arculattal rendelkeztek. Biostatisztikai adatok a badeni Múltúra népességének eredetkérdéséhez A Kárpát-medencei Badeni kultúra népességét reprezentáló antropológiai leletanyagnak a Penrose-féle distancia analízissel történő biostatisztikai vizsgálatára - a korábbi analízis (ZOFFMANN 1987-88, 1997) kontrolijaként - már korábban sor került (ZOFFMANN 2004), ezúttal azonban nem csupán a főleg az Alsónémedin feltárt temető leleteinek alapján, hanem a megnövekedett leletanyagnak köszönhetően, három Badeni sorozat bevonásával. E három sorozat az alábbi leleteket tartalmazta: Budapest-környéki sorozat: Alsónémedi, Budapest-Andor u., Budapest-Káposztásmegyer-Farkaserdő. Balaton-vidéki sorozat: Balatonlelle-FelsőGamász [M7/S-17], Balatonlelle-Országúti dűlő [M7/S16], Balatonősződ-Temetői dűlő [M7/S-10], Balatonszemes-Szemesi berek, Kaposújlak-Várdomb 61-es elkerülő-1 .lh. és 29.Ih., Ordacsehi-Bugaszeg [M7/S29]. Egyéb Badeni leletek sorozata: Baja-Dózsa Gy.u., Kamenin-kukoricás, Leobersdorf, Lichtenwörth, MuzlaCenkov-Vilmakert, Nitriansky Hrádok, Palotabozsok, Pécs-Hőerőmű, Pécs-Vasas-Homokbánya, SzentesNagyhegy Zillingtal. Mint ahogy az a fenti felsorolásból látható, a Boleráz és Baden leletek pontos régészeti kultúrába sorolásának hiányában a sorozatokban - kényszerűségből - a Badeni kultúra bevezető szakaszának számító Boleráz kultúra leletei is bevonásra kerültek (annál is inkább, mivel egyes sírok esetében régészetileg sem dönthető el, hogy a Boleráz, vagy a Baden kultúrába sorolhatóke), viszont a korábbi analízisekkel ellentétben ezúttal az önálló Cojofeni és Kostolac kultúrák leletei már nem szerepelnek.
