Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Németh Péter Gergely: Hun áldozati üst Balatonlelle-Rádpusztáról

72 HONTI SZILVIA- NÉMETH PÉTER GERGELY 2,5-3,1 cm, a gomb átmérője 1,1-1,3 cm. Az edénytest vastagsága alul 0,4 cm, felső részén 0,3 cm. Az edény vastagsága a pereménél 1 cm. A fül vastagsága 1,2-1,5 cm, a gomba formájú díszítéseké 0,8 cm. Az üst súlya 22 kg. Rézből, vagy alacsony óntartalmú bronzból öntötték, ezt egy későbbi anyagvizsgálat dönt­heti csak el. Ugyancsak metallurgiai elemzés tisztáz­hatja azt is, hogy az edényt egy darabban öntötték-e ki. Szabad szemmel nincs látható nyoma a több darabból való készítésnek. A fülek közötti hosszanti bordák foly­tatásában, a peremrészen, kívül, vékony öntési varrat látszik, de ugyanez az edény belsejében nem figyelhe­tő meg. Az edényt alulról öntötték, ennek nyoma az al­só rész durva felülete és az öntéscsap, melynek átmé­rője 9,8 cm (II. és IV. tábla lent). A repedésben nagyobb szövetdarabkát őrzött meg a fém (V. tábla 11-12.), annak az anyagnak nyoma, melybe az edényt eltemetéskor becsavarták, több he­lyütt lenyomat formájában az edény felületén is meg­maradt (V. tábla 12.). Rádpusztán a feltárások során az üsttel egykorú ré­gészeti objektumot nem találtunk. Azonban a gépi humuszolás során eltávolított, szántástól forgatott föld­ben fémkeresővel a számos római kori tárgy között két, hun kori fémtárgy is előkerült: Egy, a lévai/levicei 1899. évi sír 1 mellékletei közül ismerthez nagyon hasonló ezüst cikáda és egy másik, tausírozott, vas cikáda­fibula. Az üstökhöz hasonlóan a kaukázusi-krími erede­tű cikádák is a hunokhoz kapcsolható népmozgásokkal együtt jelentek meg a Közép-Duna-vidéken, és azokkal együtt az 5. század közepére keltezhetők. Magyarország területéről eddig négy hun üst illetve üsttöredék került elő, hármat a Magyar Nemzeti Múze­um őriz. Az elsőt Törtel-Czakóhalmon, 1869-ben, szán­tás közben, sekély mélységben találták meg. 2 A rézüst darabokban került elő, csak később egészítették ki. Tal­pa letört és elveszett, ezt is pótolták. Az edényt négy darabban öntötték ki. Kívül, az alján égésnyomok őr­ződtek meg. 1879-ben ásatással megpróbálták tisztáz­ni a leletkörülményeket, de ez nem vezetett eredmény­re. Szintén szántás közben került elő 1891-ben a má­sodik üst, a Kapós jobbpartján, Szakály és Hőgyész te­lepülések között. 3 Ezen a tárgyon is megfigyelhetők voltak az égésnyomok. Még bizonytalanabb a harma­dik üst előkerülési helye. Az 1958-ban megtalált edény Várpalota környékéről származik, lelőhelykörülményei ismeretlenek. 4 Hun üsttöredék került elő Dunaújváros­ból, az egykori római Intercisa erődjéből. 5 1909-ben egy épület III. helyiségében került elő az oldaltöredék, de további információ nincs a tárgy megtalálásáról. Paulovics István, aki 1927-ben tette közzé az Inter­cisára vonatkozó kutatási eredményeit, érdemesnek tartotta megjegyezni, hogy a korábbi ásatásokat inkább a tárgygyűjtés jellemezte. 6 Ugyancsak egy egykori római erőd területéről szár­maznak még hun üsttöredékek Brigetio/Szőny ellen­erődjéből (Celemantina/Leányvár). 7 Üst peremtöredé­ke ismert Benesovból (Csehország). 8 A mai Lengyelor­szág területéről (Jedrychowice/Höckricht). sírleletből származik egy ép üst. 9 Az üstök legnyugatibb előfordu­lási helye Troyes (Franciaország) lenne, a „catala­naumi csatatérről" származó, bécsi műkereskedőtől vásárolt darab előkerülési helye azonban, érthető mó­don, vitatott. 10 A korábbi hun szállásterületről, a mai Románia területéről, az Al-Duna vidékéről, számos ép és töredékes darab ismert, és kelet felé az üstök előke­rülési helyei kirajzolják a hunok mozgatását. 11 Több ezer km-rel messzebb kelet felé Ny-Kinában (Xinjiang tartomány) is előkerült egy hasonló szerkezetű üst, melynek teste függőleges bordákkal 4 mezőre osztott, füleit gomba-alakú díszek koronázzák és kísérik. 12 Az üstkészítés eredete a hun-kínai kapcsolatokra vezethető vissza, 13 Ma már nagy számban ismerjük a kínai hatásra készült üstöket. 14 Fémüstök mellett kerá­mia utánzatok is ismertek. 15 Előfordulnak miniatűr da­rabok is, pl. az Ordos vidékéről. 16 Szibériai sziklaraj­zokról ismerünk üstábrázolásokat is, mégpedig hasz­nálat közben. 17 Az üst tartalmát egy speciális, hosszú, végén elgörbített eszközzel kavargató személyek kap­csán Érdy Miklós felveti a kultikus áldozatbemutatás le­hetőségét. Véleménye szerint az alakok madár-sámán öltözéke és a szintén samanisztikus, egyik kezén hat ujjal rendelkező személy az áldozatbemutatásra utal. 18 Bóna István azonban óvatosságra int a sziklarajzok ér­telmezésével kapcsolatban, és keltezési bizonytalan­ságot is felvet. 19 Magának az üstnek a kiemelt, nem mindennapi használatát azonban nem kérdőjelezi meg. Már Kovrig Ilona felhívta a figyelmet a törteli és Kapos­völgyi üst hasonlósságára és felsorakoztatta a szintén ebbe a körbe tartozó üstöket. 20 Bóna István is megerő­síti a két magyarországi edény rokonságát és a 425 után a Kárpát-medencébe települt hun műhelyek ter­mékeinek tekinti ezeket. 21 Mivel a rádpusztai üst kidol­gozás csak némiképp tér el a Kapos-völgyitől, ezt az üstöt is ebbe a körbe tartozónak tekinthetjük. A rádpusztai üst teljes, részletes elemzése a későbbiek­ben további új megfigyelésekkel gazdagíthatja a hun üstökre vonatkozó ismereteinket. Jegyzetek Bóna1993, 33. rajz 5. ill. térkép: 34. rajz Rómer 1870. és Bóna 1973, 247. Wosisnsky 1891. és Bóna 1993, 246-7. Kovrig 1972. és Bóna 1993, 247. Hekler 1941, 32. és Kovrig 1972, Abb. 10. Paulivics 1927, 17. Bóna 1993, 158. 8 Bóna 1993, 14. rajz. 6. 9 Bóna 1993. 16. rajz és Kovrig 1972, Abb. 13.1. 10 Erdélyi-Sugár 1982, 135-139. 11 Bóna 1993, 138. 2 Koch 1997, 1. kép 1. 3 Bóna 1993,95. 4 Érdy 1995. 5 Bóna 1993, 15. rajz. 6 Érdy 1995, 6.t. 4-7. 7 Érdy 1995, Fig. 5-6. és Anke 1998, Taf. 134 8 Érdy 1996. 9 Bóna 1993, 134. 20 Kovrig 1972, 126-127. 21 Bóna 1993, 138.

Next

/
Oldalképek
Tartalom