Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

RÉGÉSZET! KUTATÁSOK AZ M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁN 41 ÉS A67-ES ÚTON (2004-2005) ELŐZETES JELENTÉS IV A bronzkori, az Észak-dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájába tartozó telep a feltárt sávból minden irányba tovább nyúlhat, kivéve dél felé: itt a geológiai altalaj mélyebbre fut, s felette feltöltődéses jellegű (mocsári eredetű?) iszapos réteg van. Ezen a részen régészeti objektumok egyáltalán nem találhatóak. Az őskori objektumokon kívül néhány gödör betöltéséből és egy, a kisajátítási határ miatt csak részben feltárt kemencebokorból (24. objektum) Árpád-kori kerámiák kerültek elő. Elhelyezkedésük alapján feltételezhető, de nem állapítható meg egyértelműen, hogy az egykori falu a feltárástól merre található; a legvalószínűbb lehetőségnek a keleti-északkeleti irány tűnik, mivel nyugat felé a terep viszonylag hamar beleereszkedik a berekbe. A feltárás északi részén megfigyelt mélyedés túloldalán, a terepbejárási eredmények alapján a lelőhely folytatódik, illetve újabb lelőhely kezdődik (Fonyód-Tüskés-tábla). A felületen több, nagyjából észak-déli irányú árokszerű jelenség foltja is előkerült (4., 5., 51. objektumok). A 4. és 51. obj. a betöltésében talált hulladék alapján bizonyosan 20. századi. Az 5. bontásából azonban nem került elő lelet; bár ez nagy valószínűséggel szintén modern, a korábbra keltezés sem kizárható. Fonyód-Tüskés-tábla 1 Gallina Zsolt - Hornok Péter - Somogyi Krisztina A Tüskés-tábla nevű határrész Fonyódtól keletre található, a Kaposvár-Fonyód közötti műút vasúti kereszteződésétől északra, a Balaton mocsárvilágából kiemelkedő, ÉÉNy-DDK-i irányú vonulat északi végén. Nyugatról a Pogány-völgyi-víz mocsaras-nádasos része, valamint a vasútvonal, északról és keletről a jelenlegi halastó, délről pedig egy földút határolja. A 6701-es út módosított nyomvonala ezen a részen a vasútvonallal kb. párhuzamosan halad. A 2005 márciusában végzett terepbejárás során a Tüskés-tábla szántott részében egy nagy kiterjedésű (észak-déli irányban mintegy 450 m hosszú) lelőhelyet dokumentáltunk, amelynek legsűrűbb és legszélesebb része (közel 400 m) közvetlenül az északon levő erdősáv előtt húzódik, és DDNy felé erősen szűkül (80 m). A lelőhely keleti széle illeszkedik a domborzati viszonyokhoz, a térszín ugyanis itt kezd lejteni a halastó irányába. A bekötőút nyomvonala a lelőhely nyugati részét vágja át. Ennek kb. 300 m hosszú és 10-16 m széles szakaszát tártuk fel a megelőző feltárás során 2005. június 13. és július 1. között. A 4089 m2-es felületen 132 régészeti objektumot bontottunk ki.

72 Keskeny szelvényünk a településnek csak egy szűk szeletébe engedett bepillantást, így az objektumok sűrűsödéséből és elhelyezkedéséből csak korlátozott mértékű következtetéseket tudtunk levonni. A lelőhelyen 5 korszak (középső rézkor, kora bronzkor, római kor, Árpád-kor, 14-15. század) objektumait különítettük el. A feltárt objektumok legnagyobb részét a különböző formájú gödrök, vermek és árkok tették ki, de hat külső kemencét és egy földbemélyített házat is találtunk. 78 objektumban egyáltalán nem találtunk korhatározásra alkalmas leletet, de több esetben keltezhető objektummal való kapcsolatuk alapján lehetőség nyílt korlátozott korhatározásukra. A lelőhelyen először a középső rézkorban telepedtek meg. A Balaton-Lasinja kultúra kemencével is ellátott, földbemélyített házában (43. objektum) jellegzetes háromszög alakú bütykökkel díszített tál-, valamint egy agyagkanál töredéket és kovapattintékokat találtunk. A kultúra hasonló, félig földbe mélyített házát tárták fel a közeli Ordacsehi-Bugaszeg lelőhelyen/s Szelvényünk déli felében, elszórtan, öt sekélyebb gödörben bronzkori kerámiatöredékeket találtunk, amelyek közül kettőben a kora bronzkor időszakára jellemző seprűzött oldaltöredékek kerültek elő. Egymástól viszonylag nagy távolságra talált három, szintén sekély gödörből néhány római kori korsótöredék került elő. Az egyetlen terra sigillata töredéket egy Árpád-kori gödörben találtuk. Az 54, leletanyaggal keltezett objektumból 40 Árpád-kori vo\\, amelyek a szelvény déli végét leszámítva egyenletesen fordultak elő. Feltűnő, hogy a viszonylag jelentős területre kiterjedő feltárás során egyetlen egy épületet sem találtunk. A 91. számú veremben azonban vesszőlenyomatos paticsdarabok kerültek elő, amelyek felmenő, tapasztott sövényfallal is rendelkező épület létére utalhatnak. A feltárt terület északi végében egy Árpád-kori, DNy-ÉK-i irányú árokrendszert találtunk, amely többszörösen tagolt, valamint szorosan egymás mellett húzódó, feltehetően egykor összetartozó árkokból állt (XIII. tábla 3. kép). A hosszan elnyúló árokkomplexumnak csak egy rövid szakaszát tudtuk feltárni, rendeltetését így nem tudjuk biztosan meghatározni. Mivel az Árpád-kori objektumok az árok mindkét oldalán előfordultak, ezért biztosan nem a települést határoló árok volt. A szelvényünk középső harmadában mintegy 70 méter hosszan ÉNy-DK-i irányban futó, egyenes, a szelvényen túl is folytatódó Árpád-kori árok húzódott (11. obj.), amelyhez délnyugati irányból rá merőleges árkok kapcsolódtak (XIII. tábla 4. kép). A hosszabb árok délnyugati irányban jelentősen lejtett, így elsődleges funkciója az esővíz elvezetése lehetett. Erre a hosszú árokra építették rá a szelvénynek kizárólag a déli felében előforduló, hat külső kemencéből hármat. Az Árpád-kori kemencék zöme a hagyományos sütés-főzésre szolgáló földbevájt, tojás alakú előtérgödörrel ellátott típushoz tartozott, amelyek kerámia- és tégladarabokkal kirakott alapozással készültek (XIII. tábla 5. kép). Az egyik előtérgödörben lócsontokat bontottunk ki (2-3. objektum, XIII. tábla 6. kép). Funkciójában és felépítésében is némiképpen eltért a fentiektől a 45. számú kemence, amely igen nagy méretű, mélyre ásott, félköríves alaprajzú volt. Erősen átégett falával ellentétben, faszenes, hamus betöltésű alja egyáltalán nem égett át. Az objektumot füstölőként használhatták. Az árkok és a külső kemencék mellett természetesen a tárológödrök alkották az objektumok döntő részét, és innen származott a leletanyag nagyobb része is. A méhkas alakú és a meredeken szűkülő vermek betöltése szürke hamuval kevert volt, több esetben halcsonto-