Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

42 HONTI SZILVIA ET AL. kat és pikkelyeket is tartalmaztak, ami jelzi a halászatnak a balatonparti települések életében betöltött szerepét. Az objektumokból jellegzetes 12-13. századi bekarcolt hullám- és csigavonalakkal, fogaskerékmintával, perem alatti ferde körömbecsípésekkel díszített kerámiaanyag került elő. A töredékek zöme fazekakból származott, feltűnően kevés volt ugyanakkor a cserépüst-töredékek száma. A szelvény északi végében elhelyezkedő néhány gödörből és egy gödörkomplexumból, kis mennyiségű, 14-15. századi, gyorskorongon készült, sárgásfehér és vörös palack-, körbefutó hornyolásokkal díszített edénytöredékek, valamint egy fedőgomb került elő. A lelőhely terepbejárása során azt tapasztaltuk, hogy e korszak leletei a szelvénytől északra lévő alacsonyabb domb tetején sűrűsödtek, ezt a területet - a középkori település központi részét - azonban a nyomvonal elkerülte. Balatonkeresztúr-Réti-dűlő 2-3-4 Fábián Szilvia - Hajdú Ádám - Koós István A Balatonkeresztúr-Balatonújlak közötti bekötőút és a Nagy-berek nyugati széle között található lelőhelyen 2003-2004-ben a megelőző feltárások során az idő rövidsége miatt a lelőhely legintenzívebb keleti, berekparthoz közelebbi részét (Id. fentebb) tártuk fel. Ekkor a feltárástól nyugat felé nyitott kutatóárokban régészeti jelenségeket nem találtunk. Az M7-es autópályához kapcsolódó komplex pihenőhely építése során azonban, a megelőző feltárás területétől nyugatra, 20042005-ben három alkalommal rövidebb régészeti leletmentés vált szükségessé. 2004 nyarán, a pihenő déli szárnyának főpálya felőli szélén, majd a pihenőhely ÉNy-i szárnyának földmunkái közben,

74 2005-ben pedig a pihenő DNy-i negyedében bukkantak munkatársaink munkagépek által bolygatott régészeti objektumokra. A 3 helyszínen összesen 16.000 m

2-es felületet kutattunk meg. A pihenő déli szárnyának főpálya felőli szélén 2004 júliusa folyamán a rendelkezésre álló két hét alatt 500 m

2 területű szondát nyitottunk. Ebben különböző méretű és funkciójú hulladéktároló gödrök, cölöplyukak és egy árok feltárása történt meg. A gödrökből nagy menynyiségű rézkori (Balaton-Lasinja kultúra) kerámia és állatcsont került elő. Az objektumok a megnyitott felület keleti felében sűrűsödtek. Itt megfigyelhető volt egy 2040 cm-es, viszonylag vastag, leletekben igen gazdag réteg. A kutatószonda nyugati felében egy nagyméretű keresztmetszetben „V" alakú árok került elő (XIV. tábla 2. kép), amely talán a telepet nyugatról védő árokrendszer része lehetett. Ezt a feltevést erősítette az is, hogy a kutatószondában az árok két szabályos záródású végét, ezek között pedig folytonossági hiányt tártunk fel, amelyet bejáratként értékeltünk. Érdekes módon azonban déli irányban a kotrógéppel e célból nyitott párhuzamos szondákban nem lehetett az árok folytatását észlelni. A 2005-ös leletmentés folyamán sem találtuk meg további szakaszait, így a település körárkának meglétét az esetleges későbbi, autópálya-nyomvonalon kívüli földmunkák során lehet talán igazolni. A pihenő ENy-i felén már nagyobb területen (5511 m

2

) végzett szeptemberi feltárás során összesen 64 régészeti jelenséget észleltünk, melyek többségét szintén a Balaton-Lasinja kultúra települési objektumai alkották. A középső rézkori gödrök a teljes felületen megjelentek. Egy részük kiterjedt, szabálytalan, több egymásba ásott gödörből álló komplexum, amelyeket egyes esetekben 30-40 cm vastag, nagyon sok leletanyagot tartalmazó összefüggő réteg fedett le. A terület északi, északnyugati részén feltártuk a kultúra méhkas alakú vermeit is. A gödrökből, vermekből nagy mennyiségű kerámiatöredék, állatcsont, kova, agyagkanál és kagyló került elő. A rézkori objektumok között egy, a munkagépek által erősen rongált szórthamvas sír maradványait dokumentáltuk. A kutatott terület délnyugati végében a kora bronzkori Kisapostagi kultúra egy gödrét tártuk fel, mely egy edény összetartozó töredékein kívül jelentős mennyiségű, kisebb-nagyobb méretű kagylót tartalmazott. Közvetlenül a gödör mellett egy erősen zsugorított temetkezésre (XIV. tábla 4. kép) bukkantunk, melléklete azonban nem volt. A terület középső részén egy Árpád-kori kemencét és hamusgödrét (XIV tábla 3. kép), valamint néhány kisebb méretű cölöplyukat, gödröt bontottunk ki. A keleti részen elszórtan paticsos-faszenes omladékfoltokat figyeltünk meg, köztük néhány cölöplyukkal, melyek egyikéből késő középkori kerámiatöredékek kerültek elő. Ezek feltehetően középkori telepjelenségekre utalnak, melyeket azonban részben a földművelés, részben az autópálya építés munkagépei jórészt megsemmisítettek. A 2005-ös év nyarán a tervezett komplex pihenő déli szárnyában ismét régészeti objektumok kerültek a felszínre.

75 Az érintett terület a Balaton-Lasinja kultúrához köthető, korábban azonosított település legintenzívebb részéhez tartozik. A teljes lehumuszolt terület mintegy 10.000 m nagyságú volt. A rendelkezésre álló másfél hónap alatt (június 18. -július 27. között), az idő rövidsége miatt célzottan az objektumfoltokra irányuló gépi nyesés során azt tapasztaltuk, hogy az objektumokkal ténylegesen fedett, összefüggő felületrész nagysága a 6000 m -t nem haladta meg. Ezt a területet sűrűn borították az objektumfoltok, melyek némelyike a 100 m -es méretet is meghaladta. Felszínükről, valamint a közöttük lévő, egységesen világos vörösesbarna szubhumuszból nagy mennyiségű rézkori kerámia került elő már a gépi nyesés során is. A teljes felület lehumuszolása után a talaj világos vörösesbarna rétege került elő. Ezt már a rézkori gödrök is átvágták, ez alapján az általunk XB-ként elnevezett réteg a korabeli talaj szubhumusza lehet. A gödrök fekete, erősen agyagos betöltése nagy mennyiségű kerámiát tartalmazott. A betöltések általában kevéssé rétegződtek, az egymást metsző beásásoknál nem minden esetben volt megállapítható a szuperpozíció. Az objektumok széle néha nem volt egyértelműen kijelölhető, a belső tagolásuk rendkívül gyenge volt. A közel 6000 m -en feltárt 77 objektum nagy része a középső rézkori Balaton-Lasinja kultúrához köthető. A