Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK AZ M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁN 19 ÉS A67-ES ÚTON (2004-2005) ELŐZETES JELENTÉS IV A neolit teleppel megegyező területen találtuk meg az avar kori települést. Számos árok és sekély gödör mellett az egyik objektum, igaz feltételesen, vasolvasz­tó alja lehetett. Az előkerült, viszonylag szerény lelet­anyagban fazéktöredékek mellett néhány vastárgyat és vassalakot találtunk. Az edények oldalát körbefutó vo­nalak (2. kép), néhány esetben hullámvonalköteg díszí­ti, egy fazék peremét bepecsételt minta. Ennek alapján a települést a 8. századra keltezhetjük. 12 Sávoly-Bakos-dombi-dűlő (M7/S-51 lelőhely) Fábián Szilvia A lelőhely Sávolytól keletre, a Kis-Balaton vízjárta tájvédelmi körzetéhez viszonylag közel elhelyezkedő dombháton és domboldalon található. A 2004-es év nyarán az SMMI és az MTA Rl közötti együttműködés keretében, 5400 m területet tártunk fel Sávoiy-Bakos­dombi-dűlő lelőhelyen. 13 A megközelítőleg 50.000 m ­es terület a leendő M7 autópálya kb. 400 m hosszú nyomvonalát és a Sávoly felé vezető lehajtó területét fedte le. Az előzetes kutatások (terepbejárás és a magnetométeres mérés) szórványos őskori (rézkori) és középkori megtelepedést jeleztek, ezért szondázó ása­tást alkalmaztunk, amellyel a terület megközelítőleg 10%-át kutattuk meg. 14 A terepbejárásból előkerült lele­tek elsősorban a lehajtó területére estek, ezért itt kezd­tük meg a feltárást. A domborzati viszonyokat figyelembe véve, egy ke­let-nyugati irányú, a lehajtót és a nyomvonalat keresz­tül vágó, kb. 120x10 m-es (1. felület), és egy észak-dé­li irányú, a lehajtó területére eső, kb. 60x20 m-es (2. fe­lület) szondát nyitottunk. A területet igen vékony hu­musztakaró fedte, alatta egy világos-szürke homokos réteg húzódott, amelyben csak újkori beásások foltjait tudtuk megfigyelni, viszont a homokos réteg nyesése során elszórtan, kisebb csoportokban őskori kerámia­töredékek kerültek elő. Egyik ilyen „gócpont" szintsüly­lyesztése során bukkantunk az 1. objektumra, amelyet a homokos réteg alatt egy halványszürke folt jelzett a vörös erdei talajban. Ebből kiindulva, a felület kérdéses pontjain elszedve a homokos réteget, több őskori gö­dörre bukkantunk. Miután sikerült azonosítanunk az ős­kori megtelepedési szintet, 15-20 m-rel tovább bővítet­tük kutatandó felületeink szélességét, illetve még egy kelet-nyugati irányú kutatószondát nyitottunk területünk közepén (3. felület). Mivel az őskori (neolit és rézkori) gödröket a vörös erdei talajba ásták bele, a fölötte képződött homokos réteg többnyire megvédte a lelőhelyet a mezőgazdasá­gi művelés által okozott bolygatástól, ugyanakkor emi­att a beásások foltjai csak nagyon nehezen voltak ész­lelhetők és a vörös talaj kémiai összetétele erősen megrongálta a kerámiatöredékeket, illetve a szerves anyagokat teljesen „feloldotta", így csontokat egyálta­lán nem találtunk. A3, szondában régészeti objektumo­kat nem észleltünk, azonban az 1. és 2. felületen, bár szórványosan, kisebb csoportokat alkotva, a Lengyeli, a Balaton-Lasinja kultúra és java rézkor végére keltez­hető beásásokat találtuk. Az 1. gödör alsó rétegeiből egy mélyen árkolt, íves motívum-résszel díszített oldaltöredék került elő, amely valószínűleg a középső neolitikus, Dunántúli vonaldí­szes kerámia kultúrája Keszthelyi csoportjának emlék­anyagához köthető, de az edénytöredékek általános rossz állapota miatt sok esetben nem egyértelmű a ré­gészeti kultúra meghatározása. A késő neolitikus Lengyeli kultúra kerámiatöredékeit egyetlen kerek, sekély gödörben találtuk meg, de a kö­zeli Sávoly-Benyíló-dűlő 2 (M7/S-53) lelőhelyen továb­bi lengyeli objektumok kerültek elő. 15 A középső és ja­va rézkor végi gödrök dombtetőn és a domb aljában is megtalálhatók voltak. A középső rézkor időszakát a Balaton-Lasinja kultúra képviseli, melynek anyagát több mint tíz gödörben találtuk meg. A cserepek kopott állapota ellenére a kultúrára jellemző kettőskónikus tá­lak oldal- és peremtöredékei, fazéktöredékek és ma­dárcsőr alakú fülek kerültek elő. A java rézkor végét egy tűzdelt barázdás díszű cserép és több, már a késő rézkor felé mutató edénytöredék jellemzi. Mint említet­tem a kerámiaanyag rendkívül töredékes, rossz meg­tartású, de három objektumból a protobolerázi hori­zont^ jellemző edénytöredékei (éles törésvonalú, ket­tős kónikus tálak peremei, némelyik kis bütyökkel díszí­tett, nyomott gömbös testű, hengeres nyakú tálak, stb.) kerültek elő. Mindkét korszak gödreiből őrlőkő töredé­kekre, kovapengékre és pattintékokra, kőbalta töredé­kekre, illetve a 28. gödörből egy ép, miniatűr kis edény­kére és egy beszurkált pontsorokkal díszített orsógomb töredékére bukkantunk. Egy szabálytalan alakú be­ásásból pedig a késő rézkori, Badeni-kultúra kétosztatú tálaínak gombjait találtuk meg. így Sávoly-Bakos­dombon végigkövethető a Balaton-Lasinja, Furchen­stich, protobolerázi fejlődési sor, amely még egy késő rézkori megtelepedéssel is kiegészül. A 2. felületünktől nyugatra, a kisajátítási határon kí­vül eső, frissen beszántott területet bejárva, lokalizáltuk a feltárt felületünkön legtöbb gödörrel jelentkező kö­zépső rézkori település további részét, ahonnan kova­pengét, kerámiatöredékeket és egy körömbevagdalás­sal díszített orsógomb töredékét gyűjtöttünk össze. A megtelepedés szórványos jellege ellenére, Sávoly-Bakos-dombi-dűlő legalább három régészeti kultúra lelőhelyeként azonosítható, szondázása több új hasznos információval szolgált, amely egyértelműen indokolttá tette a lelőhely kutatását. A szondázó ásatás során részben feltártunk még néhány kora újkori és új­kori beásást is, csekély leletanyaggal. Sávoly-Benyíló-dűlő 1 (M7/S-52 lelőhely) Serlegi Gábor Sávoly-Benyíló-dűlő 1 lelőhelyen 17 2004 nyarán, az SMMI és az MTA Rl együttműködésének keretében, egy rövid szondázó ásatást végeztünk, amely során 1315 m területet tártunk fel. 18 Az észak-déli irányú, 130x10 méteres kutatóárkot az előzetes terepbejárási adatok alapján a leendő M7-es autópálya nyomvonalá­nak nyugati szélén jelöltük ki. A sík területen öt kora Árpád-kori és egy kora újkori objektumot találtunk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom