Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

20 HONTI SZILVIA ET AL. három árkot, két gödröt és egy cölöplyukat. A telepobjektumokból díszített és díszítetlen edénytöredékek, állatcsont, kőtöredékek és vassalak került elő. Sávoly-Benyíló-dűlő 2 (M7/S-53 lelőhely) Molnár István A lelőhely Sávoly községtől három kilométerre nyugatra, Szőkedencs községtől két kilométerre északra a Benyíló-dűlőben található. 2004. június 7. és augusztus 25. között, megszakításokkal, összesen 21672 négyzetméterterületen 313, viszonylag elszórtan jelentkező objektumot tártunk fel.

19 Mivel a terület nagyobb részét rozzsal bevetették, aratásig szakaszosan, kisebb szelvényekkel végeztük a feltárást. A lelőhely nyomvonalba eső részének északi és középső, valamint a lehajtó sáv nyugati részét teljes szélességében tártuk fel. Az általunk megkutatott rész északi végén az objektumok megszűntek, ezek sűrűsége a feltárt rész déli végében is jelentősen csökkent, a nyomvonalon kívül a lelőhely mind nyugatra, mind keletre folytatódott. A lelőhely korábbi korszakát a Lengyeli kultúrához tartozó objektumok jelentették. Körülbelül két tucat elszórt telepobjektum - kisebb-nagyobb gödrök, árkok sorolható biztosan, vagy betöltése alapján feltételesen erre az időszakra. Ezek a lelőhely északnyugati részén csoportosultak. Az objektumokban közepes mennyiségű kerámiatöredéket - közte több vörös festésű táltöredéket, kettőskónikus, vékonyfalú edény apró bütyökkel díszített töredékeit - találtunk. Ezenkívül több kovapattinték, agyagkanál töredékek, állatcsont és egy kőbuzogány töredéke került felszínre az erre az időszakra keltezhető objektumokból. A feltárt objektumok nagyobb része a 9. századra, esetleg a 10. század első felére datálható. Ebből az időszakból egy kemencemaradvány, két árok, számos tároló- és szemetesgödör, cölöplyuk került feltárásra. Bár viszonylag nagy felületet nyitottunk meg, épületként meghatározható objektumot nem találtunk. A 86. gödörtől északra lévő 91. kemence alját kerámiával és kővel rakták ki (IV. tábla 6. kép), a platnija nem volt jól megfogható, viszonylag gyengén égett ki. A tüzelőberendezés oldalát (a hőtartó rétegnél magasabban) kövekkel rakták körbe, ez a feltételezett szájánál, a déli, gödör felőli részén hiányzott. Valószínűleg épített fala lehetett, ez sajnos nem maradt meg. A felületen elszórva több szabálytalan, hosszúkás alakú, nagyméretű három és fél métertől tizenkét méterig terjedő nagyságú -, viszonylag sekély, nyugat-keleti tájolású gödör volt. Ezekben az objektumokban és még több kisebb gödörben igen nagy mennyiségű, nagy hőfokon kiégett paticsot, omladékot találtunk. Ezen kívül kerámiatöredékek - elsősorban vörösesbarna vagy sötétszürke, hullámvonal- és egyenesvonal-kötegekkel díszített, kihajló, néha kissé megvastagodó, egyenesre vágott vagy gömbölyített peremű fazekak töredékei -, állatcsont, több vaskés és egyéb vastárgyak töredékei, tégla, vassalak, fenőkő került felszínre a 9-10. századra keltezhető objektumokból. Találtunk egy hajlított bronzlemezből készített karikát és egy pasztagyöngyöt is. A hasonló korú településeken mind az objektumok elszórtan, csoportokban való elhelyezkedése, mind a lakóépületek hiánya megszokott jelenség.

20 Feltételezhetjük, hogy az egykori település objektumainak jelentős része a nyomvonalon kívül, elsősorban attól nyugatra eső területen található. Szőkedencs-Cölömpös-árok (M7/S-55 lelőhely) Honti Szilvia-Németh Péter Gergely A lelőhely a település északkeleti részén, a Cölömpös-ároktól keletre, a Nagy-erdő déli lábánál található. Nyugati és déli részét az egykori Kis-Balaton tőzeges feltöltése, keleten kisebb vízfolyás határolja. A lelőhelytől északnyugatra őskori és római kori telep (Komlósi-berek), délnyugatra Szőkedencs középkori vára található (Várdomb). A nyomvonalba eső lelőhely többszöri, fedett területen történő bejárása során kevés leletet találtunk, 2005-ben, szántást követően, nagy kiterjedésű települést lokalizáltunk. Megállapítottuk, hogy a lelőhely dél felé a nyomvonalon kívül is folytatódik, a többi irányban a feltárás során széleit megtaláltuk. A mintegy 300 méter hosszú, 250 méter széles lelőhely talaja löszösagyagos, több helyütt az egykori mocsárba ásták az objektumokat. Sok objektumban feltört a talajvíz, ezért, valamint a többszöri özönvíz-szerű eső miatt több objektum bontását nem tudtuk befejezni. 2005. május 2. és szeptember 21. között, 12 300 négyzetméteren, 508 objektumot tártunk fel.

21 A legtöbb objektum a Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája időszakába tartozik. Általában sekély gödöraljak, de néhány mély tárolóverem, valamint árok is előkerült. Toob esetben, rendszerint a gödrök közepén, kisebb, mélyebb tárolórész figyelhető meg. A leletanyagra jellemző a vastag falú, durva kidolgozású, pelyvás anyagú, bütykös fazék, vagy hombár. Gömbös testű, vonaldíszes tálak mellett függőleges falú edények és csőtalpas tálak töredékei is előfordultak. Egy négyszögletes oltár töredékét, állatfej alakú füleket is találtunk. Számos kovából pattintott magkő- és eszköztöredék mellett néhány kőbalta, orsógomb is előkerült. A rézkori Badeni kultúra néhány települési objektuma mellett kevésszámú objektum a Balaton-Lasinja kultúrához sorolható. A rézkorhoz tartozik az a kisebb, sekély körárok, melynek belső részében több, hombártöredékeket tartalmazó gödör is volt. A kora bronzkori Somogyvár-Vinkovci kultúra néhány települési objektuma mellett nagykiterjedésű temetőjét is feltártuk. A temető 53 sírból állt. A sírok magasan voltak, ezért a szántás erősen megrongálta azokat (V tábla 2. kép). Rendszerint a sírgödör közepén található nagyobb edény (néhány esetben tál) volt az urna, ennek alján voltak az apró hamvak, több esetben viszonylag nagyobb mennyiségben. Néhány esetben megfigyelhető volt, hogy az urna alatt is voltak hamvak, valamint néhány kerámiatöredék. Ezeknél a síroknál a sírgödör alján égésnyom is megmaradt, ennek alapján a temetkezésekre közvetlenül a hamvasztás után került sor. Több esetben az urnát fedőtállal takarták le,