Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002—2003) Előzetes jelentés III. HONTI SZILVIA-BELÉNYESY KÁROLY-FÁBIÁN SZILVIA —GALLINA ZSOLT-HAJDÚ ÁDÁM DÁVID — HANSEL BALÁZS —HORVÁTH TÜNDE —KISS VIKTÓRIA—KOÓS ISTVÁN -4VIARTON TIBOR — NÉMETH PÉTER GERGELY —OROSS KRISZTIÁN -OSZTÁS ANETT —POLGÁR PÉTER — P-SZEŐKE JUDIT -SERLEGI GÁBOR —SIKLÓSI ZSUZSANNA -SÓFALVI ANDRÁS — VIRÁGOS GÁBOR A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei nyomvonala közel 80 km hosszan húzódik végig a Balaton déli partján Zamárditól a Somogy-Zalai határárokig, legnyugatabbi pontja Szőkedencs területére esik. Az előkészítési munkák során a nyomvonalon terepbejárást végeztünk 1992—1993-ban, kisebb feltárással folytattuk 1994—95-ben, a folyamatos megelőző feltárás 1999-ben kezdődött meg. Az 1992—2001. közötti régészeti munkáról az Somogyi Múzeumok Közleményei korábbi köteteiben már beszámoltunk.

1 A megelőző feltárásokat az autópálya tervezett építési üteméhez igazítottuk: Az első, BalatonszárszóOrdacsehi közötti, építési szakaszt követi az Ordacsehi-Balatonkeresztúr és a Zamárdi-Balatonszárszó közötti szakasz. A régészeti feltárások anyagi fedezetét a Nemzeti Autópálya Rt biztosította. Ez a támogatás biztosítja az építés sorrendjében utolsó, Balatonkeresztúr-megye-határ közötti, nyugati 20 km-nyi szakasz lelőhelyeinek feltárását. Ezt 2003-ban kezdtük meg, s várhatólag 2005-ben fejezünk be. Ezúton is köszönetet mondunk az Nemzeti Autópálya Rt-nek, amiért a törvényben előírt kötelezettségének eleget téve, a magyar régészet egyik legnagyobb szponzora lett. Eközben megindult az útépítés Balatonszárszó és Ordacsehi között 2003. áprilisában, mely szükségessé tette a földmunkákhoz kapcsolódó régészeti felügyeletet, és nagyszámú mentő feltárás elvégzését a megelőző feltárásokkal párhuzamosan. A tervezett autópálya nyomvonala és létesítményei már a megelőző munkák során is világossá tették, hogy nagyon sok és nagykiterjedésű lelőhely előkerülése várható, a Balaton közelsége minden korban nagy vonzerőt jelentett a letelepedéshez. Ugyanakkor a mai településsűrűség az autópályáknál szokatlanul nagyszámú csomópont tervezését tette szükségessé, ennek következtében a nagyfelületű ásatások voltak jellemzőek. Mivel a Zamárdi-Balatonkeresztúr közötti 60 km-es szakaszon a feltárások lezárultak, a lelőhelyek eloszlásából már általános követetéseket is levonhatunk. A régészeti lelőhelyek legsűrűbben a középső, Balatonszárszó-Ordacsehi közötti 20 km-es szakaszon kerültek elő, ahol a nyomvonal a Balaton-parthoz közel, 1,54 km távolságban húzódik. A lelőhelyeket a Balatonba futó, észak-déli irányú patakok és az ezeket kísérő mocsarak mindkét partján megtaláljuk, ritkán a magasabb platókon is. így érthető, hogy a lelőhelyek és a feltárt terület 2/3-a erre a részre esik. Ennek a szakasznak a munkálatait kezdtük meg legkorábban, és az öt ásatási évad alatt 1999—2003. között folyamatosan dolgoztunk rajta. Ettől keletre, Zamárdi-Balatonszárszó között a nyomvonal eltávolodik a parttól, és meredek oldalú dombokkal erősen tagolt területen halad, melynek csak két végén, két csomópontban végeztünk feltárást 2002—2003-ban. A nagyrészt erdővel borított szakaszon előzetes felderítést alig lehetett végezni, de a terepviszonyok alapján feltehető, hogy itt kisebb a lelőhelysűrűség. A nyugati, Ordacsehitől Balatonkeresztúrig tartó szakaszon a nyomvonal nagyrészt a Balaton régi, mára részben kiszárított öbleiben, az Ordai- és a Nagyberekben halad. Ezek partján és a kettő között húzódó, a vizenyős területből kiemelkedő és minden korban közlekedési útként is használt Fonyódi-földnyelven újabb nagykiterjedésű lelőhelyek találhatók, melyeknek az útépítéssel veszélyeztetett részét 2003-ban tártuk fel. Az öt ásatási évad alatt, 1999—2003. között a Zamárditól Balatonkeresztúrig húzódó 60 km-es szakasz 23 lelőhelyén 710 000 m

2-es felületen végeztük el a megelőző feltárást, ebből 2002—2003-ban 440 000 m

2-en. 2003-ban a Balatonszárszó-Ordacsehi közötti szakasz építés közbeni mentő feltárásain további 45 000 m

2-es felület kutatása történt meg 17, többségében új lelőhelyen. Lelőhelyeinkre — a nagy kiterjedésen túl — az egyes helyszíneken előforduló nagyszámú régészeti korszak jellemző, nem ritkán 10—12 különböző régészeti kultúra rétegződik egymásra. Az előkerült leletanyag az öszszes régészeti korszakot felöleli az újkőkortól, a Kr.e. 6. évezredtől a középkor végéig, azaz a 17. századig. Egyes kultúrák emlékei szinte minden lelőhelyen előfordulnak, így a középső rézkori Balaton-Lasinja és a késő vaskori kelta kultúráé. Nagy számban kerültek elő középkori maradványok, melyek az Árpád-kortól a 17. század végéig megrajzolják a régió középkori településtörténetét. A legnagyobb felületű feltárásokra a csomópontokban került sor: 100 000 m

2 feletti területet ástunk ki 3 évad alatt Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlőben és Ordacsehi-Bugaszegen is. Az előbbi lelőhelyen két korszak dominált, egy nagy középső újkőkori falu és egy középkori erődített templomkörzet emlékei kerültek elő. Az utóbbi lelőhelyre a teljes régészeti spektrum voltjellemző a neolitikumtól az Árpád-korig, ezek közül kiemelhetők a korai Halomsíros kultúra gazdag tárológödrei, a római kor árokrendszere, gabonatárolója és kútjai, az Árpád-kor hatalmas veremépítményeí.