Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

4 HONTI SZILVIA ET AL. A második csoportba sorolhatók azok a csomópontok, ahol 50—75 000 m

2 felület feltárása vált szükségessé. Balatonőszöd-Temetői-dűlőben a sok korszak közül a késő rézkori badeni és a népvándorláskori avar telepek szolgáltatták a legfontosabb leletanyagot. FonyódFehérbézsenypusztán a nyomvonal mellett lévő földvárhoz kapcsolódó török kori veremépítményeket és temetőt kell kiemelnünk. A harmadik csoportba a közepes, 15—40 000 m

2-es felületű, feltárások tartoznak, ezek között csomóponti és nyomvonalon található lelőhelyek egyaránt előfordulnak. Balatonszemes-Egyenes-dűlőben, mely a korábban feltárt Balatonszemes-Szemesi-berekhez kapcsolódik, a különféle korszakok települési maradványai nagyobb tömbökben, csoportokban helyezkednek el, köztük viszonylag ritkább településrészekkel. 2003-ban gazdag későbronzkori (Urnamezős és Halomsíros kultúra) valamint kelta és római leletanyagot tártunk itt fel. Balatonlelle-Kenderföldön egy kelta és egy római kori falu rendszerét ismerhetjük fel a települési objektumokból és a házakat övező árokrendszerből. A Balatonboglár-Borkombinát lelőhelyen a késő bronzkori Urnamezös kultúra helyi bronzmüvességét dokumentáló gazdag bronzkészlet érdemel említést. Zamárdi-Kútvölgyi-dűlőben egy népvándorláskori telep házai kerültek elő, ebből a korból településeket eddig nem ismertünk. Hasonló korú emlékek láttak napvilágot Balatonlelle-Felső-Gamászon, egy különlegesen gazdag késő rézkori temetőrészlettel együtt. A temetőhöz tartozó település a két részt elválasztó patak túloldalán, az Országúti-dűlőben került elő. A Nagyberek nyugati szélén található Balatonkeresztúr-Réti-dűlőben a települések két rétege figyelhető meg: Az alsó, őskori, számos korszakot felölelő réteg felett, közel a mai felszínhez, késő középkori falu házainak nyomai fedezhetők fel. Ebbe a csoportba sorolható több, már korábban feltárt lelőhely is (Balatonszemes-Bagódomb, Balatonboglár-Berekre-dűlő, Ordacsehi-Kis-töltés és Csereföld). A kisebb, szondázó jelleggel nyitott ásatások közül Balatonújlak-Erdő-dűlőt kell kiemelnünk, ahol 17 gazdag mellékletű honfoglaláskori sírt tártunk fel. Balatonkeresztúr-Kis-erdei-dűlőben a korai bronzkori Somogyvár-Vinkovci kultúra emlékei láttak napvilágot. Az építés közbeni, mentő feltárások közül is több hozott jelentős eredményeket. Ezeket részben a nyomvonalon, nagyobb részben az új bekötőutak területén végztük. Szólád-Kis-Aszón egy, a késő újkőkori Lengyeli kultúrába tartozó körárok és hasonló korú gazdag mellékletű sírok kerültek elő. Balatonőszöd-Csárdaidűlőben kelta és kora újkori (16—17. század) telepet, Szólád-Kertek mögött lelőhelyen, korai bronzkori és avar kori telepmaradványok mellett, egy pajzzsal-lándzsával- edénnyel eltemetett langobard harcos sírját tártuk fel. Szólád-Bozótmellék lelőhelyen késő bronzkori, avar és — Somogyban ritka — Hallstatt kori telepen folyt feltárás. Az avar korból az eddigi megfigyelésekhez képest újfajta, ritkás településszerkezetre utalnak a Balatonőszöd-Vermes-dűlőben és a Balatonszemesen megfigyelt telep illetve az utóbbi közelében előkerült sír. Több lelőhelyen előfordult, hogy ezek jelenleg mocsaras, náddal vagy erdővel borított alacsony területeken is folytatódtak a telepjelenségek. Az utolsó, a megyehatárig tartó szakaszon is megkezdtük két lelőhelyen a megelőző régészeti feltárást, Tikos Nyárfás-dűlőben egy intenzív középkori-, TikosHomokgödrök lelőhelyen egy késő bronzkori telepen. A feltárások a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága (továbbiakban SMMI vagy Múzeum) irányításával a Múzeum és az MTA Régészeti Intézete (továbbiakban MTA Rl) munkatársai vezetésével folytak. Az építés közbeni mentő feltárásokat az Archeosztrada Kft munkatársai végezték. Az ásatások gazdag eredményei a Leveller Kft-nek is köszönhetők, amely a földmunkához a szükséges gépeket és a kézi föltáráshoz a munkásokat biztosította. Mivel az elmúlt két évben 14 lelőhelyen folyt megelőző régészeti feltárás, a könynyebb tájékozódás érdekében — korábbi közleményeinktói eltérően — itt ABC-rendben közöljük a beszámolókat. A tanulmány végén találhatók meg a 2003. évi mentő feltárások rövid ismertetői, szintén ABC rendben. Balatonboglár—Borkombinát (M7/S-25 lelőhely) Honti Szilvia — Siklósi Zsuzsanna A lelőhely a Balatonba folyó, észak-déli irányú Jamai-patak és az azt övező mocsárból kelet felé emelkedő löszdomb, a Kokashegy nyugati lejtőjén található, a Jamai-pataktól mintegy 700—800 méterre. A lelőhely északi fele esett a tervezett autópálya csomópont területére, déli része a Boglári Borkombinát területén lehetett, s annak építésekor jórészt megsemmisült. A lelőhelyről első ízben akkor szereztünk tudomást, amikor a '80-as évek elején, szennyvízvezetéknek ásott árokban, a Balatonboglár-Lengyeltóti közötti úthoz közel, egy késő rézkori, a Badeni kultúra korai időszakához tartozó, kőpakolásos többes temetkezés került elő.

2 Ugyanekkor az árok kiszórt földjében számos, a késő bronzkori umamezős kultúrába tartozó kerámiatöredék és egy bronz fibula

3 az itt található településre utalt. A területet ekkor már kordonos szőlő és gyümölcsös fedte, ennek ellenére az 1992—93-ban végzett terepbejárás során is nagyszámú edénytöredéket találtunk. Ez egyrészt utalt a lelőhely intenzitására, másrészt figyelmeztetett minket arra, hogy várhatólag a település erősen lepusztulhatott. Ez az autópálya csomópont építését megelőző feltárás során be is bizonyosodott. Az újkori intenzív szőlőműveléssel együtt járó mély talajforgatás, valamint a terület földrajzi viszonyai miatt különösen a település keleti része sérült meg. A nyugati részen, ahol a balatonboglár-lengyeltóti út magaspartja megvédte a területet, vastag talajréteg halmozódott föl, mely az út közelében elérte a 180 cm-t is. A magasabb keleti részen azonban, a Kokashegy lejtőjének talajtakarója lepusztult, ezáltal a telepnek ezen a részén már csak a régészeti objektumok alja maradt meg.