Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) VII. Alysiinae: Dacnusini, Orgilinae, Sigalphinae

346 PAPP JENŐ désű, Európában gyakori, helyenként közönséges faj. Magyarországon valamennyi állatföldrajzi kerületben gyűjtötték sok példányát. Chorebus maculigastrus Shenefelt, 1974 — VI/1: 1 O": Komló, Hidasi-völgy (Mecsek). — V. — Európában három, egymástól távoli országból mutatták ki: NagyBritannia, Ausztria és Románia (Olténia). Hazánkban először a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból közölték két lelőhelyét (PAPP 2002: 578); megtalálták a Bakonyhegységben is. Chorebus melanophytobiae Griffiths, 1968 — VI/1: 1 9 : Hosszúhetény (Mecsek). — VI/2: 1 9 : Mernye, Szana. — V és VIII. — A Németországból leírt faj eddig csak Azerbajdzsánban került elő (TOBIAS 1986: 177). Hazánkban megtalálták a Bakony-hegységben is. A dél-dunántúli két lelőhelye a második magyarországi előfordulása. A magyar fauna új faja. Chorebus merellus (Nixon, 1937) — VI/2: 3 O": Darány, ősborókás. —

V. — Hét európai országból közölték lelőhelyeit, hozzánk legközelebb Ausztriából ismerjük (FISCHER 1962: 33). A magyar fauna új faja. Chorebus metallicus Griffiths, 1968 — 1/1: 1 9: Zamárdi, lucernáról hálózva. VI/1: 3 9 + 3 O": Komló (Mecsek). — VI/2: 1 O": Dombóvár. - VII és IX. — Leírása óta csak Lengyelországból ismerjük. Balaton-felvidéki (Tihany) és dél-dunántúli faunisztikai adata magyarországi előfordulását jelzi. A magyar fauna új faja. Chorebus misellus (Marshall, 1895) — 1/1:1 O": Baja, ex larva Agromyza sp. 1965 IX 5, gazda tápnövénye: Trifolium fragiferum, leg et educ. Fekete. — VI/1: 1 O": Hosszúhetény (Mecsek). — VI/2:1 O": Simontornya, nádasban hálózva. — V, VII és IX. — Európa egyik leggyakoribb Chorebus faja. Hazánkban is általánosan elterjedt. Chorebus mitrus (Nixon, 1945) — VI/2: 1 9 : Darány, ősborókás. — V — Hat európai országban tudunk előfordulásáról: Írország, Nagy-Britannia, Svédország, Svájc, európai Oroszország, Azerbajdzsán. A magyar fauna új faja. Chorebus mucronatus (Telenga, 1934) — VI/2: 1 O": Darány, ősborókás. 1 9 : Iregszemcse.—

VII—

VIII.—A következő nyugat-palearktikus országokból közölték előfordulását: európai Oroszország, Ukrajna, Azerbajdzsán és Kazahsztán (TOBIAS 1986: 177). SHENEFELT (1974: 1056) szerint Németországban és Lengyelországban (Szilézia) is megtalálták. Magam Mongóliából mutattam ki a Kaszab-féle expedíciók rovar-anyagából (PAPP 2004a: megjelenés előtt). A magyar fauna új faja. Chorebus nanus (Nixon, 1943) — VI/1: 1 9 + 3 О": Hosszúhetény (Mecsek). — VI/2: 1 9 : Darány, ősborókás. — V—

VI. — Hét európai országból van adatunk előfordulásáról, Magyarországhoz legközelebb Ausztriában és Horvátországban találták meg. Hazánkban a Bakony-hegységben is előkerült (hét lelőhelyről). A magyar fauna új faja. Chorebus nitidus (Tobias, 1966) — VI/1: 1 9 : Pécs, Dömörkapu (Mecsek). — VI. — Türkméniából írták le, előkerült Ukrajnában (TOBIAS 1986: 177). A magyar fauna új faja (a Bakony-hegységben Herenden gyűjtötték). Chorebus oritias (Nixon, 1945) — VI/1: 1 O": Komló, Zobák-puszta (Mecsek). — VIII. —A Svédországból leírt fajt kimutatták az európai Oroszországból és az Orosz Távol Keleten (TOBIAS 1986: 189, 1998: 370). A magyar fauna új faja (a Bakony-hegységben Cserszegtomajon gyűjtötték). Chorebus ornatus (Telenga, 1934) — VI/1: 1 9: Pécs, Kozári vadászház környéke (Mecsek). 1 O": Pécs, Misina déli oldala (Mecsek). — VI/2: 1 O": Bőszénfa. 1 ö": Kisvaszar. 1 O": Simontornya. — V-VIII. — Ismert elterjedése: európai Oroszország, Ukrajna, Azerbaidzsán (TOBIAS 1986: 199). Ellentétben 1986os közleményével Tobias 1998-ban (p. 391) szinonimizálta a nevet a Ch. bathyzonus-szal, a szinonimizálását magam nem fogadom el, bár a faji különbségek felismerése megfelelő határozási gyakorlatot előfeltételez. Chorebus ovális (Marshall, 1896) — VI/2: 1 9 : Zalalövő, Irsapuszta. — VI. —A palearktikus faunarégió egyik leggyakoribb Chorebus faja. Magyarországon is eléggé elterjedt. Chorebus parvungulus (Thomson, 1895) — VI/2: 1 9 : Lasztonya, Borshely, Malaise-csapdával gyűjtve. — VI. — Hat európai országban és Kazahsztánban tudunk előfordulásáról, Magyarországhoz legközelebb Németországból közölték. Első hazai jelenlétét a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban állapították meg (PAPP 2002: 578), két bakonyi lelőhelyét is feljegyezték. Chorebus petiolatus (Nees, 1834) — VI/2: 1 O": Kisdobsza. 1 9 : Lasztonya, Borshely.—

V—VI. — Egész Európában elterjedt, ennek déli kétharmadában gyakori faj. Magyarországon is sokfelé gyűjtötték. Chorebus pseudomisellus Griffiths, 1968 — 1/1: 2 9 : Balatonszabadi. 2 9 : Zamárdi, lucernáról hálózva. — VI/1: 1 9 : Magyarpeterd. 1 O": Pécs, Fehérkút. —Vés VII—

VIII. — Leírása óta csak Németországból (München) ismerjük. A magyar fauna új faja (négy bakonyi lelőhelyét is feljegyezték). Chorebus pulchellus Griffiths, 1967 — VI/1: 1 O": Hosszúhetény. 1 9 : Komló, Hidasi-völgy (Mecsek). 1 9 : Komló, Zobák puszta (Mecsek). 1 9 +10": Orfű, Szuadó (Mecsek). 1 9 : Pécs, Kozári erdő (Mecsek). 1 O": Pécs, Viadukt (Mecsek). — VI—VI és VIII. — Leírása óta csak Németországból (Mecklenburg) ismerjük. Magyarországon először a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból (Csáfordjánosfa) közölték; tudunk bakony-hegységi lelőhelyeiről, ahol elég gyakori faj. Chorebus resus (Nixon, 1937) — VI/1: 1 O": Komló, Hidasi völgy (Mecsek). — VI/2:1 O": Darány, ősborókás. 1 O": Simontornya. — V—

VI. — Kevés lelőhely nyomán öt európai országból (Anglia, Svédország, Ausztria, Magyarország), továbbá az Orosz Távol Keletről ismerjük (diszjunkt elterjedésű faj?). A magyar fauna új faja (hat bakonyi lelőhelye is regisztrált).