Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) VII. Alysiinae: Dacnusini, Orgilinae, Sigalphinae

A DÉL-DUNÁNTÚL GYILKOSFÜRKÉSZ FAUNÁJÁNAK ALAPVETÉSE 347 Chorebus rhanis (Nixon, 1943) — VI/2: 1 9 +3 0": Darány, ősborókás. 1 9 : Memye, akácos. — IV— V.— Skóciából írták le, majd jelentették Litvániából (TOBIAS & JAKIMAVIĈIUS 1973: 36) és az Orosz Távol Keletről: Magadanszk, Kurili-szigetek (TOBIAS 1998: 354). Ma­gyarországon először a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból (három lelőhelyét) közölték (PAPP 2002: 578); tudunk bakonyi jelenlétéről is. Chorebus rubicundus Griffiths, 1968 — 1/1: 1 О": Zamárdi. — IX. — Kevés lelőhelyei alapján ismerjük Né­metországból (innen írták le), Lengyelországból és Ör­ményországból. Magyarországon először a Fertő-Han­ság Nemzeti Parkban (két lelőhelyen) vált ismertté (PAPP 2002: 579). Chorebus senilis (Nées, 1814) — 1/1: 1 О": Balatonszéplak, Töreki-láp. — VI/1: 1 О": Pécs, Kozári erdő (Mecsek). — VI és IX. — Európa-szerte gyakori Chorebus faj, mégsem mutatták ki eddig hazánkból. A magyar fúna új faja. Magyarországról először a Fertő­Hanság Nemzeti Parkból közölték három lelőhelyét (Papp 2002: 579); számos bakonyi lelőhelye is ismert. Chorebus siniffa (Nixon, 1937) — VI/1: 1 O": Pécs, Éger-völgy (Mecsek).— VI. —Az Írországból leírt faj a kö­vetkező európai országokban került elő: Izland, Nagy­Britannia, Lengyelország, Románia; legújabban közöl­ték az oroszországi Kamcsatkából (TOBIAS 1998:410). Chorebus stenocera (Thomson, 1895) — VI/1: 2 9 : Orfű, Szuadó (Mecsek). — V. — Svédországból írták le, Tobias (1986: 197) a következő országokból közölte: Oroszország (európai rész, Irkutszk), Azerbajdzsán, Kazahsztán. A magyar fauna új faja. A Fertő-Hanság Nemzeti Parkból Ch. siniffa néven közölt példányok Ch. sen/7/s-nek bizonyultak az újra-határozáskor. Chorebus subasper Griffiths, 1968 — 1/1: 2 О": Zamárdi. — IV. — Lengyelországból írták le, majd meg­lepetésszerűen kimutatták az orosz távol keleti Kurili­szigetekről (TOBIAS 1998: 354). A magyar fauna új fa­ja (bakonyi lelőhelyei is ismertek). Chorebus subfuscus Griffiths, 1968 — VI/1: 1 O": Pécs, Kozári erdő (Mecsek). — VI. — Leírása óta csak Németországból ismerjük. A magyar fauna új faja (a Bakony-hegységben két helyen gyűjtötték). Chorebus tamiris (Nixon, 1943) — VI/1: 1 9 : Komló, Zobák puszta (Mecsek). — VI/2: 1 9 : Darány, ősboró­kás. 1 9 : Zajk. — IV és VIII. — Szórványosan került elő öt európai országban: Nagy-Britannia, Dánia, Svédor­szág és Olaszország. A magyar fauna új faja (a Ba­kony-hegységben négy lelőhelyét jegyezték). Chorebus trjapitzini Tobias, 1986 —VI/1: 1 O": Pécs, Misina déli oldala. — V — Karéliából (európai Oroszor­szág) leírt faj második megismert előfordulása Magyar­ország. A magyar fauna új faja. Chorebus uliginosus (Haliday, 1839) — VI/1: 1 9 : Nagyharsány, Szársomlyó (Villányi hegyvidék). — VI/2: 1 9 : Barcs. — IV és VI. — Európa egyik leggyakoribb Chorebus faja, mégis Magyarországról ezúttal mutatjuk ki először. A magyar fauna új faja (a Bakony-hegység­ben is él, két helyen gyűjtötték). Chorebus venustus (Tobias, 1962) — VI/1: 1 Cf: Pécs, Misina (Mecsek). — VI/2: 1 o": Simontornya. — V és VII.—Az európai Oroszországból (Leningrád körzet) leírt fajt megtalálták Lengyelországban és Németor­szágban. A magyar fauna új faja (a Bakony-hegység­ben öt helyen gyűjtötték). Chorebus vitripennis Griffiths, 1968 — 1/1: 1 9 : Zamárdi. — VII. — Három európai országból közölték le­lőhelyeit: Nagy-Britannia, Németország és Lengyelor­szág. A magyar fauna új faja. Dacnusa Haliday, 1833 Dacnusa alpestris Griffiths, 1967 — VI/2: Lasztonya, Borshely, Malaise-csapdával gyűjtve. — VI. — Négy palearktikumi országból közölték lelőhelyeit: Németor­szág, Ausztria, Lengyelország (SHENEFELT 1974: 1083) —Oroszország: Kamcsatka (TOBIAS 1998: 338). A magyar fauna új faja (a Bakony-hegységben Szentgálon gyűjtötték). Dacnusa angelicina Griffiths, 1967 — VI/1: 3 9: Pécs, Tettye, Ото—Quercetum-ban fűhálózva (Me­csek).— V. — Jelenleg ismert lelőhelyei alapján diszjunkt elterjedésű: Németország, európai Oroszország (Le­ningrád körzet) — Szakhalin sziget (Oroszország). A magyar fauna új faja. Dacnusa aquilegiae Marshall, 1896 — VI/1: 7 9 : Pécs, gazda tápnövénye Aquilegia sp. — V — Jelenleg ismert leőhelyei alapján diszjunkt areáju faj: Európa (Anglia, Németország, Svédország, Lengyelország, Magyarország, Horvátország) — Oroszország (Burjátia, távol-keleti Tengermellék). A magyar fauna új faja. Dacnusa areolaris (Nées, 1812) — VI/2: 1 О": Memye, Szana. — VIII. — Ismert areája számos európai országot ölel fel (SHENEFELT 1974: 1084). A magyar fauna új faja (a Bakony-hegységben több helyen gyűj­tötték). Dacnusa astarte (Nixon, 1948) — VI/1: 1 9: Pécsbánya (Mecsek). — VI. —Angliából írták le, majd je­lentették előfordulását (több helyen) az Orosz Távol Keleten (TOBIAS 1998: 325). A magyar fauna új faja (a Bakony-hegységben egy helyen: Várpalotán gyűjtöt­ték). Dacnusa cerpheres (Nixon, 1948) — VI/2: 2 O": Zalalövő, Irsapuszta. — VI. — Svájcból írták le, majd ki­mutatták további három európai országból: Németor­szág, Svédország, európai Oroszország. A magyar fa­una új faja (négy bakonyi lelőhelye is ismert). Dacnusa discolor (Förster, 1862) — 1/1:5 О": Baja, 1 ö": ex Liriomyza sp. (Diptera, Agromyzidae), gazda tápnövénye: Sinapis alba, 1965 VI 28; 1 О": ex Phytomyza ptamicae HG. (Diptera, Agromyzidae), gaz­da tápnövénye: Achillea millefolium, 1965 VIII 1; ex Liriomyza brassicae Bouché (Diptera, Agromyzidae), gazda tápnövénye: Brassica campestris, 1965 IX 25; 2 О": ex Phytomyza sp. (Diptera, Agromyzidae), gazda tápnövénye: Crépis setosa, 1965 IX 25 (1 O") es 1965 XI 3 (1 СГ). — VI es VIII—IX. — Európa-szerte elterjedt és egyik leggyakoribb Dacnusa faj. A magyar fauna új faja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom