Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Horváth Tünde: Emberi vázakat tartalmazó objektumok Balatonőszöd-Temetői dűlő badeni településéről
78 HORVÁTH TÜNDE zésekkel ugyanott; a 1823. gödör — 41. temetkezés pedig a bolerázi fázisba sorolt anyagával a klasszikus badeni települési részletben. A 1036-os, több rétegben ép állati vázakat tartalmazó rituális gödör nyugati oldala mellett a 1036-os gödörrel egyszerre létesített sekély tűzhelyek és hamusgödrök esetében a 1036-os gödörhöz tartozó áldozati helyet kapcsolhatjuk, ahol a gödörbe helyezett juhok leölését és a szertartási részleteket végezték. Tágabb környezetéhez tartoznak a 744, 981, 1085, 1106, 1334, 1277, 1489 gödrökben feltárt emberi temetkezések, amelyek talán közvetlen kapcsoltba hozhatók az áldozati helyszínnel is közeli elhelyezkedésük miatt. A feltárt településrész határvonalán helyezkednek el (északról haladva félkörívben az óramutató járásával ellentétes irányban): a 426 gödör 19, 23, 67, 89 vázakkal, 59, 56, 88, 68, 74, 79, 73, 66, 44. temetkezések; a vízparti sávban (északról délre, egyenes irányban): 4, 2, 26. emberi temetkezések. A határsávot nemcsak emberi, hanem állati vázakat tartalmazó rituális gödrök is kísérik. Feltételezhető, hogy áldozati gödrökkel jelölték ki a település egykori határait, egyfajta rontás elleni varázslatot művelve. Az is elképzelhető azonban, hogy a valamilyen szempontból kiválasztott személyek helykihasználási, egészségügyi stb.: tehát pusztán és kizárólag praktikus településrendezési célok miatt kerültek a településsáv peremére. A településeken belül eltemetett egyedek nemét és életkorát vizsgálva azt találjuk, hogy köztük főleg gyermekek és nők találhatók nagy számban. Bánffy E. a településeken belüli gyerekvázakat áldozati felajánlásokként értelmezi. 83 Balatonőszödön öt rituális gödörben kerültek elő csak gyerekvázak, a 1915 és 1832 gödrök esetében 2—2 gyerek vázával, a 203 és 1612 gödrök esetében több rétegben, sokféle állati vázzal, a 2058 esetében az 56. sír állati koponyákkal együtt. A további gyerekvázak általában felnőtt kísérővel együtt fordulnak elő. Sajnos a leletek rossz állaga nem tette lehetővé a felmerülő esetekben a vázak közötti esetleges rokonsági-vérségi kapcsolatok vizsgálatát. Az antropológiai jelentés szerint a vázak között előfordulnak olyanok, amelyek patológiailag is kimutatható elváltozásokkal, betegségekkel rendelkeztek már életükben is. Életkoruk és nemük alapján dominálnak a temetkezések közt a gyermekek és a nők, de a robosztus, felnőtt férfi sem egyedi ritkaság (5 eset bizonyosan). Az arányokat elemezve azonban Balatonőszödön is érvényesült az a feltételezés, hogy a telepen belül előszeretettel temetik a nőket és a gyermekeket. 84 A 27. férfiváz esetében a fogain látható elváltozásokat (erős kopás) az antropológus munkavégzéssel hozta kapcsolatba (pl. fonás-szövés?), a 42 és 79. női vázak esetében ugyanezt feltételezi a feltűnően erős karok alapján. A feltárt egyedeken általában nem látszanak markáns külsérelmi nyomok, amelyek alátámasztanák erőszakos halálukat (áldozatok). Ennek ellenére a bántalmazás, emberölés, esetleg az emberhús-evés lehetősége nem kizárt, különösen azon temetkezések esetében, ahol in situ bontás közben a nyakcsigolyák hiányát észleletük többször is. Az antropológiai jelentés egyedül a 41. férfivázon talált olyan sérüléseket (vágás és ütés a koponyán), amely talán harccal, talán balesettel hozható összefüggésbe. Elképzelhető-e, hogy a telepen belül eltemetett egyének azért nem kaptak „méltó temetést", mert testi illetve szervi elváltozásaik miatt nem voltak a társadalom teljes, esetleg más megfogalmazásban elfogadott, hétköznapi tagjai? Babonás hiedelmek, természetfölötti erők, vagy az éppen ettől való félelmek fűződtek esetleg hozzájuk, amely hiedelmek elősegítették, hogy a nem feltűnő kinézetű egyedeknél hamarabb váljanak belőlük áldozati felajánlások? Valóban rangosabb társadalmi személynek számított-e az a személy, amelyet szabályos temetőben hantoltak el? A szabályos temetők sírjait (elsősorban a mellékletek alapján) elemezve az ott eltemetettek helyzete is társadalmilag igen változó volt, a nincstelentől a nemzetségfőig többféle gazdagságú és társadalmi státusú egyén kimutatható. Netán a telepen való eltemetes éppen rangosabb helyet kapott a túlvilági hiedelmek között, mint a temetőben elhantoltak? Hiszen a kedves vagy nagy hatalmú halott így valamiféleképpen mégis szorosabb kötelékben maradt egykori közösségével. A sokszínű és változatos halottkultusz számunkra is megnyilvánuló momentumai azok a töredékes koponyák (71, 22?, 36?, 65?), leginkább csak koponyarészek (34, 68, 88), amelyek a település gödreiből kerültek elő. 85 Egyértelműen bizonyítják, hogy a testek egy részét a halál után különféle eljárásoknak vetették alá, amelyek egy része kifejezetten a koponyához kapcsolódott. A néhány koponyacsont alapján még elhamarkodott lenne meggyőzően koponyakultuszról beszélni: ez a jelenség Balatonőszödön korántsem folyhatott oly mértékben, mint pl. Jeriko-ban. 88 A leletek ily módon való előkerülése azonban a szokás tényét bizonyítja, mely szokás egyébként Európa nagy területén még a késő vaskor időszakában is továbbél: a kelták vallási életének egyik fő-alkotóelemeként. 87 A településeken belül előkerült, illetve a magányosan feltárt tömeges temetkezésekkel kapcsolatban a magyarázatok között sűrűn előfordulnak a járványokra, betegségekre vonatkozó feltételezések, utalva több ember közel egyidejű halálára és eltemetésére. 88 A járvány lehetőségét azért nem tartom valószínűnek Balatonőszöd esetében, mert az általunk feltárt badeni tömeges temetkezések a kultúrán belül több alfázisba sorolhatók be, nem egyszerre, hanem egy hosszú életű és valószínűleg népes település élete során keletkeztek folyamatosan, szinkronban a telep életével. A tömegtemetkezések nagy részénél — így pl. NitriánskyHrádok-Zámecek mindkét aknasírjában, Balatonbogláron, Balatonszemesen — egyértelmű jeleket találunk, amelyek a temetkezések rituális voltára utalnak (pozicionálás, melléklet-adás és elhelyezés, pörkölés). A. Tocík az antropofágiát is említi velük kapcsolatban. Véleménye szerint Nitriánsky Hrádok olyan erődített település, ahol központi (törzsi?) kultikus szertartások zajlottak. 8 ^
