Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Horváth Tünde: Emberi vázakat tartalmazó objektumok Balatonőszöd-Temetői dűlő badeni településéről

EMBERI VÁZAKAT TARTALMAZÓ OBJEKTUMOK BALATONŐSZÖD-TEMETŐI 79 DŰLŐ BADENI TELEPÜLÉSÉRŐL Természetesen a jelenségek feltételezett rituális jellege nem mond kizárólagosan és egyértelműen ellene annak, hogy az egyedek járványban, ismeretlen betegségben pusztultak volna el (hiszen áldozatként nyugodtan választhattak beteg, furcsa viselkedésű, kinézetű stb. embert is). Ez az ismeretlen, félelmetes faktor még növelhette is a babonás félelmet és rettegést, ami különösen maga után vonta az elhunytak személyének és eltemetésének a hétköznapinál erősebben szertartásos jellegét. A halál félelmetességéhez, misztériumához erősen hozzájárulhatott a vele kapcsolatos tudatlanság ténye: anatómiailag nem ismerték az okát, és sokszor a halál beálltát sem tudták egyértelműen megállapítani.

90 Azok az emberi temetkezések, amelyek Balatonőszödön több rétegben, állati vázakkal együtt kerültek elő (203, 426, 1612, 2614, 1657, 1896) egészen biztos, hogy valóban rituális áldozatok voltak.

91 Ugyancsak ebbe a kategóriába sorolhatjuk azokat az eseteket, amelyeknél furcsa kísérő körülményeket (pörkölődést, hamus réteget— 1106, a gödör mellett cölöplyukat vagy kisebb hamus betöltésű gödröt — 1489, 1097) tártunk fel. Hasonlóan gyanúsnak tűnnek azok a temetkezések, ahol „in situ" feltárás közben hiányoztak a váz nyakcsigolyái (27, 35, 53), avagy egyéb részei. Sajnos a tömeges temetkezések léte és a halott mellett található leletek még nem meggyőző, bár nem is kizáró okok a jelenség rituális volta mellett, hasonlóan azokhoz a vázakhoz, amelyek magukban, melléklet nélkül kerültek elő. így pl. a 41. és 53., kerámiapakolással fedett temetkezések esetében a halottól való félelem és a rituális cselekvés momentuma egyenlő esélylyel merülhet fel. Az olyan gödrökben, ahol csak emberváz vagy embervázak kerültek elő mellékletek és furcsa kísérőjelenségek nélkül, másféle okokra is gondolhatunk. Leginkább egyfajta társadalmi büntetésmód megnyilvánulása merülhet fel, amely azonban gyakran összekapcsolódhatott szakrális áldozatként való bemutatással, mert így „két legyet ütöttek egy csapásra". A keltákról egykori — korántsem szavahihető! — kommentárok említik, hogy előszeretettel áldoztak fel az isteneknek olyan embereket, akiket lopáson értek, mert azok az istenek szemében kedvesebbek voltak.

92 Bizonyos esetekben még a hagyományos temetkezések során megfigyelt momentumok is visszatérhetnek a településen belül elföldelt egyedeknél. Ezek megnyilvánulhatnak különböző jelenségekben (cölöplyuk a sír mellett, többes temetkezés, koponyatemetés, stb.), illetve bizonyos kísérő lelettípusokban. A többrétegű 1612-es gödörben előkerült bedobott fiú teste mellett egy majdnem ép állapotú függeszthető, alagútfüles, szalagfüllel ellátott korsó és egy talpas kehely töredékei is napvilágra kerültek. Mindkét edénytípus különleges díszedénynek tartható, és előfordul sírmellékletként: függeszthető edény például Köveskálból

93 és Bogátpusztáról

94 ismert. Mindkettő szórványleletként került múzeumi gyűjteménybe, de elfogadottan sírmellékleteknek tartják őket.

95 A 1612-es edénye azonban nem ez a típus, hasonló változatát más díszítéssel és arányokkal Sopron-Burgstallról,

96 Budapest-Zugló— Egressy útról

97 ismerjük. Talpas kehely is ismert, több temetkezés mellékleteként, így pl. Tihany-Újlakról,

98 és a szikrai

99 sírokból. Ugyancsak szokásosnak mondható a mellékletek között a kétosztatú tál és az okkerrög előfordulása, esetünkben mindkettőt az 56., okkerrögöt a 73. temetkezés mellől ismerjük. Kétosztatú tálak ismertek Alsónémedi 3B és 28, Budakalász 148. sírjából, Budapest Andor utcai temetkezésből, Szigetszentmárton 1. sírból, Szobról és Centerből. Chl'abá-n teleptemetkezés mellett került elő.

100 Meggyőződésem, hogy a telepeken belül feltárt emberi tetemek összességét nem lehet és nem szabad egyöntetűen rituális jelenségként értelmezni. Valószínű, hogy pontosabban és körültekintőbben járunk el, ha minden egyes esetet külön elbírálás alatt, részletesen kielemzünk. Ha a körülmények (több emberváz együtt, állati vázakkal, különleges leletekkel, egyáltalán komolyabb melléklettel együtt, a temetkezésben megfigyelt szokatlanság, pl. égetés, pörkölés jelensége, a gödörhöz kapcsolódó környezet, egyéb jelenségek furcsasága) a rituális jelleg mellett szólnak, akkor feltételezhetjük a tetem eltemetésének rituális okát. A pontos körülmények azonban tovább árnyalhatják az áldozat jellegének körvonalazását. A hamus rétegű, megpörkölődött csontok esetében például egyáltalán nem szabad égőáldozatra gondolni, az embercsontok ugyanis csak közvetett úton kerülhettek kapcsolatba a tűzzel, nem pedig tűzön égették el őket. Ha azonban a váz önmagában, bedobva, esetleg akár zsugorítva kerül elő, mellékletek és különleges kísérőjelenségek nélkül, nem biztos, hogy rituális jelenséggel állunk szemben. Mint ahogy későbbi korokban (szarmata, Árpád-kor, középkor) is előfordulnak elvétve a településen belül gödörbe temetett egyének,

101 és ezeket fektetésük, csonkításuk, egyéb testi hibáik miatt általában a közösségből kivetett emberekkel azonosítanak, úgy ez az őskor vizsgált időszakában is előfordulhatott. Itt inkább a halottól való félelem (mely már életében is a közösség életében jelen volt), és a tiszteletlenség jellege emelhető ki, mint a szakralitás eleme. Mindenképpen szem előtt tartandó kiindulási alap az, hogy a „teleptemetkezések" esetében ne kiragadott jelenségeket és elemeket, hanem az összes előfordult temetkezést, és a településszerkezetet, valamint az előkerült leletanyagot is együttesen értékeljük. Sajnos, a Balatonőszöd-Temetői dűlőben feltárt számos temetkezés és megfigyelés ellenére is a régészeti értékelés során csupán találgatásokba bocsátkozhattam. Ennek ellenére bizonyos eseteknél egyértelműen a rituális áldozati jelleget, másoknál viszont inkább a tiszteletlenség, félelem, megvetés kifejeződését vélem erősebbnek. A találgatások beigazolódásához vagy végleges elvetéséhez a szakirodalmi „fantomadatok" végleges elvetésére, a korszak lelőhelyeinek további, minél pontosabb és nagyobb számú megfigyelésére, teljesen feltárt települések belső szerkezetének és kronológiájának kiértékelésére, és a feltárt temetők leletanyagának közreadására lenne szükségünk. És további, nem kevés szerencsére, mind a leletek és lelőhelyek előkerülésének, mind értékelésüknek szempontjából.

102