Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])
BETEKINTÉS A SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI GÉPÜZEM 501 TÖRTÉNETÉBE (1948—1967) 5. számú táblázat 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 Megjegyzés 1367 1649 1487 1492 1438 1612 1667 1465 1700 1586 1598 1533 1694 1696 Év Somogy megye Országos Forrás: KSH Mezőgazdasági Adattár II. Budapest, 1965 tanácsi rendelet, a különféle munkáért járó pótlékokat eltörölte. 51 Az ezt követő esztendőkben a megyei gépállomások munkásainak havi átlagkeresete fokozatosan emelkedett, az országos átlagtól való különbség 13 %-ról 2 %-ra csökkent 1958 és 1964 között. Megyén belül az állami gazdaságok munkásainak átlagkeresetét 10—32 %-kal haladta meg. A munkások átlagkeresetének alakulását az 5. számú táblázat tartalmazza (Ft/hó). A megye gépállomásain a munkáslétszám 1960-ban 2257 fővel érte el a maximumot. Ezt követően folyamatosan csökkent, hiszen a gépállomások átalakulásával egyre kevesebb igény volt rájuk. A traktorosok, munkagépkezelők, gépszerelők azonban nem maradtak munka nélkül, a technikailag erősödő termelőszövetkezetekben kereshették meg kenyerüket. 3. Gépállomás és politika A gépállomások megalakulásának első évét értékelő gyűlésen a megyei központ politikai osztályának vezetője a gépállomások három fontos feladatát emelte ki: politikait, kulturálist és gazdaságit. A legfontosabbnak — a falusi kizsákmányolók „leválasztása" után — a fokozottabb osztályharcot tekintette. Kulturális téren a szocialista embertípus kialakítását, a kollektív szellem terjesztését tartotta szükségesnek a népnevelés, az oktatás és a „színpadi nevelés" segítségével. Utolsóként, a gazdasági területen az a cél, hogy: „a gépi müveléssel megvalósítsuk a tervszerűen, többet és jobban dolgozó szövetkezeti nagyüzemeket, melyekkel a dolgozó parasztságunk életszínvonalát tudjuk emelni". 52 Mindezt azért tartottuk fontosnak megjegyezni, mert az MKP majd az MDP mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel kapcsolatos programjai a gépállomásokat olyan gazdasági szervezeteknek tekintették, amelyek az új szövetkezetek technikai bázisai lesznek ,elsősorban a talajművelés és a betakarítás terén. A levéltári források azonban egyértelművé teszik, hogy különösen az MDP, a gépállomásoknak jelentős politikai feladatokat is szánt, főleg1949 és 1953 között. Ezek elemzése előtt vizsgáljuk meg a politikai pártok programjait, a gépállomások megalakulásától, megszűnésükig. Az MKP a III. kongresszusán (1946. szeptember 28—október 1.) elfogadott programtervezetében még úgy fogalmaz, hogy a földreform során felosztott latifundiumok és hitbizományok helyén végérvényesen a kisbirtok lett az alapja a termelésnek. Fontosnak tartotta megerősíteni hogy az új birtokos és régi gazda egyaránt biztonságban legyen afelől, hogy birtokában senki sem háborgatja...". Az újgazdák vonóerőigényének kielégítése céljából elrendelné a magánkézben lévő szántógépek évi kötelező szántásnormáját. (Megjegyezzük, hogy az FM traktorbeszerzési akciója során — 1928/1929-ben a kedvezményesen vásárolt traktorok tulajdonosait is kötelezték évi 100 kh felszántására — a földreform során földtulajdont szerzett újgazdák számára. Köztelek, 1928. 66. oldal). A mezőgazdasági termeléssel nem foglalkozók felesleges lóállomanyait is igénybe vennék. A program fontosnak tartotta a mezőgazdasági gépgyártás fejlesztését, átalakítását a kisbirtok gazdasági szükségletének megfelelően. A gépek karbantartását, javítását községi, vagy szövetkezeti javítóműhelyek hálózatára bízná. A traktorokat, vontatókat a szövetkezetek (itt még nem merül fel a gépállomás és a termelőszövetkezet sem) üzemeltetnék elsősorban. A szövetkezeti mozgalom fejlesztését az SZDP is fontosnak tartotta (értékesítési, fogyasztási és hitelszövetkezetekről volt szó). A Szociáldemokrata Párt XXXV. kongresszusán elfogadott mezőgazdasági akcióprogram (1947. február 1—3.) fontos megállapítása volt, hogy a földreformot befejezettnek tekinti, az újonnan földhözjuttatottakat birtokaikban megerősítik. A magyar mezőgazdaság fejlesztésének szakmai feladatait illetően sok tekintetben hasonló nézeteket vall az MKP-val.A háború utáni állapotokra való tekintettel a beszolgáltatás rendszerét egyelőre fontosnak tartja, de a viszonyok javulásával megszüntetését javasolja. A Független Kisgazdapárt mindvégig az egyéni gazdálkodás fejlesztését tekintette a legfontosabbnak. Az MKP agrárpolitikája az 1947—1948-as évek politikai küzdelmének következményeként 1948 tavaszára megváltozott. A magyar mezőgazdaság jövőjét illetően a párt 1948. április 22-én jóváhagyott Szövetkezeti Irányelvei már az egyéni gazdálkodás fokozatos átalakulásáról szólnak szövetkezeti — termelőszövetkezeti — gazdálkodássá. E folyamatot ekkor még lassúnak ítéli meg, mely „ a parasztság önkéntes elhatározását, továbbá türelmes átnevelését követeli meg. Az MKP III. kongresszusán felvetett falusi osztályharc (Nagy Imre beszéde) az 1948. április 22-ei irányelvekben már úgy vetődött fel — jogosan —, hogy a szövetkezeti termelés kifejlesztése tovább élesíti az osztályellentétet. Ez az ellentét kisebb—nagyobb intenzitással, közel egy évtizedig fenn is maradt.
