Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Winkler Ferenc: A szabadtéri néprajzi gondolat előzményei és eszmetörténeti összefüggései
432 WINKLER FERENC re pónilovagolhatnak. Ők maguk napestig gyönyörködhetnek a Balaton-parti magyarság betonpucolással felújított elmaradottságának romjaiban, s ha elunták a semmittevő üldögélést az Öreg Csárda udvari Thonetszékein, bízvást bekopoghatnak a „Volkskunst" föliratú bazárba, ahol „matyó" terítőt, „endrédi" csipkét, karádi kökényest és hortobágyi borzolgatóst vásárolhatnak emlékeztetőként mindarról, amiről csupa szerfölött haszontalan dolgot tudnak meg... Még csak nem is a legkirívóbb példákat igyekeztem fölidézni arra vonatkozóan, meddig, hová fajulhat Artúr Hazelius szabadidőpark skanzenjének XIX. századi, embert nemesítő, nemzetet erősítő gondolata alig száz esztendő tudatlanságtörténetében. A szabadtéri néprajzi gyűjtemények ma gomba módjára szaporodnak és ez — örvendetes. Olyan fajta művelődéstörténeti, néprajzi, építészeti s — nem nagy szó — nemzeti, egyben nemzetközi (nyelvezetű) kiállítási szintézist képviselnek, amely minden bizonnyal szerte a világon tovább növeli szabadidős népszerűségüket. Reméljük, abban az értelemben s abban a szellemben nevelnek-szórakoztatnak bennünket idővel, ahogyan azt Hazelius egy évszázaddal előttünk — többek között — a mi számunkra is kitervelte és megvalósította. Ám ez csak akkor lesz így, ha — legalábbis szellemében — a világ szabadtéri néprajzi gyűjteményeket építő munkásai és látogatói megmaradnak a hazeliusí ösvényen. Egyrészt akkor, „...ha tudományosan vezetett, vagy tudományos irányítás alatt álló intézmények maradnak... mégha ez több munkát, a megvalósításuk nehezebben járható útját jelenti is egyúttal..." 4 Nem kizárólag a szakemberek feladata annak biztosítása, hogy a másolatba, utánzatok mögé rejtett semmi és a szabadtéri néprajzi gyűjtemény közötti határ sohase mosódjék össze. Mert akkor tölthetik be igazán szabadtéri gyűjteményeink egy évszázada szándékolt feladatukat, akkor érvényesülhet valódi eszmei, gyakorlati, műveltségtörténeti és esztétikai értékrendjük, ha George B. Thomsonnal szólva 5 társadalmilag realizálódott előítéletté válnak. Akkor lesznek képesek betölteni azt a sajátos feladatukat, amelyet a jövendő kultúránkban egyetlen más múzeumi jellegű intézmény se képviselhet — legalábbis mai tudásunk szerint. Európai nemzeti önismeret és falusi építészet Óvilágunk politikai térképeit a XIX. század során több alkalommal is döntő mértékben átrajzolta a történelem. Közép-Európa nagyhatalmai sorában az Osztrák-Magyar Monarchia fokozatosan felmorzsolódott, miközben Franciaország új ipari, mezei és kulturális nagyhatalommá izmosodott. 1830-tól — a független görög állam létrejöttétől kezdve — Európa-szerte több hullámban lángoltak föl a nemzetek függetlenségi mozgalmai, amelyek — ha nem is mindig közvetlenül — árnyaltan differenciált, sokrétű eredményeket hoztak. A legnagyobb jelentőségű minden bizonnyal az egyre szaporodó, önállóvá váló nemzetek, a Benelux államok, bizonyos értelemben Svájc, Itália stb. sokasodása volt. Ugyancsak az európai forradalmak következményeként nagy léptékű és hatású városrendezési munkálatokba fogtak (Párizs, London, Bécs és más nagyvárosok). A század elejétől kezdett a kontinensen is kiteljesedni az angol ipari forradalom. Átlépve a szigetország kereteit felgyorsította Európa iparosodását, ezzel együtt meglódított egy soha nem látott mértékű városiasodási folyamatot. Óhatatlanul magával hozott bizonyos népességnövelő, -szaporító törekvéseket, amelyek a feudalizmusból itt maradt társadalmi kereteket fokozatosan mindenütt szétfeszegették. Bekövetkezett egy jelentős arányú népességeltolódás. Megszaporodtak a nagyvárosi ipar- és nyomortelepek, ugyanakkor — átmenetileg — előbb tágasabbakká váltak a falvak, ahonnan alig csillapítható éhségét a duzzadó urbánum csillapíthatta 6 . A nagytőke bizonyos formái a felszabaduló földekre szinte azonnal rátenyerelt, miközben a falun maradt lakosság sietve reprodukálta korábbi önmagát. A szigetországban — szerencséjére — az ipari forradalom gyakorlatilag egybeesett a mezőgazdaság teljes körű tőkés jellegű átalakításával, aminek legkézenfekvőbb eredménye, hogy 1850-re a britek egyharmada városlakóvá vált. Az ipari forradalom egyfelől egy alapvetően technikai-műszaki érdeklődésű társadalmat alakított ki a városokban, bármilyen eredetű, gyökerű elemeket egyesített is az magában. Megsokszorozta a termelést, amely szinte törvényszerűen előbb a textiliparban, az ércbányászatban, a nyersvas- és acéltermelésben, majd a hajó- és gépgyártásban, majd pedig a vasúti és közúti közlekedés fejlődésében csúcsosodott ki 7 . Másrészt, előbb csupán a városlakók, majd a vidéken élők számára is kezdett megszűnni a korábban évszázados jellegű helyhez kötöttség. A nyugat-európai kapitalizmus kivirágzásával, az újgyarmati rendszer kiépülésével a korábbi gazdasági, társadalmi és politikai széttagoltság — vagy éppen központosítás — átértékelődve egyfajta újabb kori globalizálódás mindent elsöprő, a "haszontalant" könyörtelenül fölszámoló egységesedés, új minőségű differenciálódás irányába haladt, immár föltartóztathatatlanul. A század első felében lezajlottak az első jelentős városi munkásfölkelések — Lyon, 1831; sziléziai takácsok, 1834, stb. — majd szzínre lépett az internacionalista eszme. 1847-ben megalakult a Kommunisták Szövetsége, 1864-ben megnyílt Londonban az I. Internacionálé. A globalizálódás nem egyszerűen a technikában és a technológiában vert végleg gyökeret, hanem az eszmetörténetben is. Szinte magától értetődik, hogy abban a korabeli információözönben, amit a fentiekben csupán elnagyoltan vázolt technikai-műszaki, eszmetörténeti, társadalmi-társadalomtörténeti, erkölcsi, jogi, esztétikai, minőségi és mennyiségi átértékelődés(ek) láncolata az Óvilág éppen hogy függetlenedő értelmiségi rétegeire zúdított, elsősorban a társadalmi érdeklődésű, tárgyú tudományosság élénkült, majd újult meg 8 . A részben arisztokrata gyökerű kontinentális értelmiség — amely nagyobb részben városlakó volt — egyfelől kötelességszerűen azonosult az újabb eszmékkel. Másrészt azonban nem tagadhatta meg a reformkori elődök szel-
