Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Horváth Győző – Sárkány Henrik – Molnár Dániel: Kisemlősök közösségi szintű monitorozása két erdei élőhelyen (Bükkháti-erdő – Baranya megye, Lankóci-erdő – Somogy megye)

426 HORVÁTH GYŐZŐ — SÁRKÁNY HENRIK — MOLNÁR DÁNIEL mos lefutásuk miatt a diverzitás profilok közötti statisztika nem támasztotta alá a rendezhetőséget, vagyis a diverzitásbeli különbséget. Az utolsó mintavételi évünkben mindhárom szektor diverzitási profilja jól elkülönült, a diverzitási rendezés kimutatta az A- és B-szektor magasabb diverzitását a zárt erdő felé eső legbelső Cszektorhoz képest. Az éves összehasonlítások során a Bükkháti-erdő kisemlős közössége diverzebb volt, mint a Lankócierdőben kimutatott közösség. Ezt az eredményt a tpróba minden egyes vizsgálati évben statisztikailag is igazolta, míg a Rényi-féle diverzitási rendezések csak a 2002-es évben mutattak különbséget a két terület diverzitása közt. Ez az eltérés mind a tér, mind az időbeli elemzések során megmutatkozott. Megvizsgáltuk a Shannon-értékek éves változásait is, amelyre a teljes mintavételi periódust tekintve a Lankóci-erdőben növekvő tendencia volt jellemző. Mind a Bükkháti-, mind a Lankóci-erdőben a legmagasabb értéket 2002-ben regisztráltuk, azonban az égerligetben kimutatott diverzitás növekedést a gyertyános-tölgyes erdő adatai nem mutatták. A térbeli vizsgálatok során kimutattuk az erdőszegélytől (A-szektor) a zárt erdő (C-szektor) irányában haladva a diverzitás csökkenését. Az erdőszegély — zárt erdő gradiens vizsgálata (ß-diverzitás) 6. ábra; A bükkháti-erdő és a Lankóci-erdő azonos mintavételi éveinek diverzitási rendezése (2000—2002) zónával érintkező A-szektorban, vagy kissé beljebb a B-szektorban vártunk volna, mint ezt a 2002-es adataink mutatták. A diverzitási rendezések a Bükkháti-erdőben csak a 2002-es adatoknál mutattak értékelhető különbséget a szektorok diverzitás értékei között. Ebben az esetben az A-szektor diverzitása magasabb volt, mint a másik két beljebb fekvő szektoré. A Lankóci-erdő diverzitási rendezéseinél a 2000-es adatok alapján az A- és Cszektor fogási eredménye magasabb diverzitást mutatott a B-szektorhoz képest. A 2001-es mintavételi év adatai alapján a B- és a C-szektor diverzitási profilja ugyan nem metszette egymást, de szoros, párhuzaMindkét terület közösségét ß-diverzitassal is jellemeztük, mivel ez a mutató a közösség variabilitását, mozaikosságát fejezi ki. A számítást két mintavételi lépték, a szegély-zárt erdő gradiensnek megfelelő ABCszektorok és az L-alakú mintavételi területek fogási adatai alapján végeztük. Az előbbi esetben az ABCszektorokra eső átlagos fajszámot használtuk fel, amely alapján mindhárom mintavételi évünkre alacsony b-értékeket kaptunk (7. ábra). A 2000-ben és 2002-ben kapott érték magasabb, mint a 2001-es, amelynek oka, hogy ezekben az években a nagyobb térbeli lépték (ABC-szektor) esetén mindkét mintavételi területet szektoraiban kimutatott faji összetétel jobban eltért egymástól, mint 2001-ben. Meglepő, hogy a 7. ábra: A két terület fajszámának és ß-diverzitas értékének változása a nagyobb térbeli léptéket jelentő ABC-szektorok adatai alapján (2000—2002)