Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Horváth Győző – Sárkány Henrik – Molnár Dániel: Kisemlősök közösségi szintű monitorozása két erdei élőhelyen (Bükkháti-erdő – Baranya megye, Lankóci-erdő – Somogy megye)

KISEMLŐSÖK KÖZÖSSÉGI SZINTŰ MONITOROZÁSA 423 különbségének további elemzéséhez Rényi-féle diverzitási rendezést alkalmaztunk. A számításokhoz a NuCoSA 1.05, valamint a DivOrd 1.50 programcsomagot használtuk (TÓTHMÉRÉSZ 1996, 1997, 1998). A diverzitás és egyenletesség számításokat először a teljes kvadrát adatai alapján minden évben elvégeztük és összehasonlítottuk a különböző vizsgálati éveket. A számításokat minden év adataiból a kvadrátszektorokra is elvégeztük. Mivel a b-diverzitás a közösség mozaikosságáról ad információt, a teljes mintaterületen kimutatott közösséget az A—

С mintaegységek adatainak felhasználásával ß-diverzitassal is jellemeztük, amihez a Whittakerindexet (ßw") alkalmaztuk, a BioDAP (GORDON 1997) program felhasználásával: ß

w = ST aver(S) -1 ahol a mintapárok átlagos fajszámát (aver(S)) vetettük össze az összfajszámmal (ST) (TÓTHMÉRÉSZ 1998). A szegélyterület-zárt erdő gradiens irányának megfelelően a mintavételi egységek adataiból Shannon-indexet is számítottunk és megvizsgáltuk, hogyan változik a közösség a-diverzitás értéke a szegélyzónától a zárt erdő felé. Eredmények A két mintavételi terület kisemlős közösségének abundancia adatai A három éves (2000—2002) mintavételi periódus alatt mindkét mintavételi területről összesen 1564 kisemlős példányt sikerült megfognunk, ebből a Bükkhátierdőben 6 rágcsáló és 3 cickány faj 768 egyedét, míg a Lankóci-erdőben 5 rágcsáló és 5 cickány faj 796 egyedét azonosítottuk. A két területről összesen 12 kisemlősfajt sikerült kimutatni. Egyes fajok mindkét területen, minden egyes mintavételi év során magasabb példányszámban kerültek megfogásra, így ezek a fajok — mint a mérsékelt-övi lombos erdők jellemző karakter fajai — a közösség meghatározó, domináns populációi. Ilyen jellegzetes fajok például a vöröshátú erdei pocok (C. glareolus) és a sárganyakú erdeiegér (A. flavicollis). Ezzel szemben más fajok, melyek alacsony egyedszámmal voltak képviselve, két csoportra oszthatóak. Egyrészt, mint a mintavételi kvadráttal érintkező nyílt területről bevándorló fajok, például a pirók erdeiegér, Apodemus agrárius (Pallas, 1771) és a földi pocok, Microtus subterraneus (de Sélys Longchamps, 1836), amelyek a nyílt területen bekövetkező denzitásnövekedésük és az onnan történő elvándorlásuk következtében jelennek meg az erdei területeken. Másrészt olyan fajok is előfordulnak, melyek nem kizárólag erdei élőhelyhez kötődnek, kedvelik a vizes, dús aljnövényzetű, bő vízellátottságú területeket (pl. vízicickány fajok (Nemomys spp.), amely ökológiai faktorok a Lankóci-erdő égerligtében is adottak voltak számukra. így ezek a fajok a szárazabb erdőtársulásokban, mint az általunk vizsgált Bükkháti-erdő, nem jellemzőek, ezért a Lankóci-erdőben a terület vízellátottságát jelző, indikátor értékű fajokként azonosíthatók. Azokban az években, amikor az égerligetben az évi csapadék mennyisége csökkent és ennek következtében a mintavételi terület száradása megindult, a Neomys fajok eltűntek a területről és helyüket a szárazabb élőhelyeket kedvelő Crocidura és Microtus fajok vették át (1. táblázat). Annak ellenére, hogy a Lankóci-erdő területén 2000 előtt még nem folyt kisemlős kutatás, a mintavételezés sikeres volt, mivel a mintavételi évek során az összegyedszám tekintetében a Bükkháti-erdő gyertyános-tölgyes erdőtagjában élő közösség méretéhez képest közel azonos számú kisemlős egyedet tudtunk megfogni 1. táblázat: A két kisemlős közösség fajainak éves egyedszám értékei Csapdázási évek 2000 2001 2002 Fajok Bükkháti-erdő Lankóci-erdő Bükkháti-erdő LankóciBükkháti-erdő Lankócierdő erdő S. araneus 2 14 8 17 13 35 S. minutus 1 8 4 С leucodon 2 4 5 С suaveolens 3 10 N. fodiens 6 N. anomalus 6 3 С glareolus 58 175 146 285 90 149 M. arvalis 1 M. subterraneus 1 10 2 5 A. agrárius 68 2 56 13 25 1 A. sylvaticus 9 2 7 2 82 A. flavicollis 71 7 107 15 7 27