Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III
28 HONTI SZILVIA ETAL. szelvények objektumaiból a Dunántúli vonaldíszes kerámia Keszthelyi csoportjának kerámiatöredékei és a Zselizi kultúra kerámiája került elő. Az újkőkori jelenségek és leletek mellett a plató nyugati peremén előkerült egy félig földbemélyített avar lakóház, egy magányos avar temetkezés ezüst fülbevalóval, a korszak több kemencéje és egy árokrendszer is. Találtunk továbbá egy Árpád-kori tárolóvermet és egy kemencét. A kisajátított terület déli határán egy kisebb területen végzett kutatómunkánk a neolit árok újabb részletével és egy bejáratával gazdagította az ásatást (VIII. t. 2, 4.). Miután feltártuk az újkőkori épületekkel sűrűn fedett területeket és rendelkezésünkre állt a plató teljes keletnyugati irányú keresztmetszete, a 2002. évi ásatás utolsó hónapjaiban 25 méter széles területsávon a kisajátított terület északi határáig kutattuk a lelőhelyet. További újkőkori épületeket nem találtunk, de előkerült számos telepobjektum és több zsugorított temetkezés. Az újkőkori objektumok leletanyaga nagyban különbözött a távolabbi teleprészleteken feltárt kerámiatöredékektől, a Dunántúli vonaldíszes kerámia korai fázisának kettős kónikus, mélyen árkolt vonalakkal díszített kerámiatárgyai kerültek elő. A Dunántúli vonaldíszes kerámia hulladékgödrei mellett több nagy méretű objektumra, gödörcsoportra bukkantunk, melyekből a rézkori BalatonLasinja kultúra leletanyaga látott napvilágot. A 2003. évi feltárásunk célja a vonaldíszes település korai fázisának minél teljesebb megismerése volt. 37 A korai vonaldíszes időszak teleprészlete északi irányban túlnyúlik a kisajátított terület határán. Az autópálya jövőbeni csomópontjának északkeleti részén összesen három neolit épület maradványait találtuk meg. A házak különböznek az eddig leírt épületektől, mellettük hoszszanti árkokat, „Längsgrube"-kat nem találtunk. Oszlophelyeiket minden bizonnyal csak részben tudtuk feltárni. Az ismertté vált cölöplyukak kevésbé szabályosan helyezkednek el, mint a telep egyéb részeinek épületeinél, de hasonló oszlopsorok meglétét sejtetik. A környezetükben talált hulladékgödrökből a Dunántúli vonaldíszes kerámia korai fázisának fent említett jellegzetes edényei és kerámiatöredékeí kerültek elő. Találtunk karcolt vonaldíszes oltárlábat és idoltöredéket is. A pattintott kőeszközök itt is jórészt bakonyi radiolaritból készültek. Ezen a területen feltártunk egy további épületet, melyet déli oldalán, valamint keleti és nyugati oldalának déli részén patkószerű alapárok szegélyezett (VIII. t. 5.). A ház hosszanti tengelyében egyetlen belső szerkezettartó oszlopsor futott, további oszlophelyeket az alapárok vonalában találtunk. Az épülettől délre még egy azonos szerkezetű házra bukkantunk. A két építmény alapárkaiból és az oszlophelyekből csak kis méretű, pontosan nem meghatározható korú őskori kerámiatöredékek kerültek elő. Tágabb környezetükben láttak azonban napvilágot a rézkori Balaton-Lasinja kultúra nagyméretű objektumai, gödörkomplexumai. Több hasonló szerkezetű ház került elő a kultúra más településein, többek között Zalavár-Basaszigeten 38 és Balatonlelle-Országúti-dűlőben. 39 A Balatonszárszón feltárt két épület valószínűleg szintén a Balaton-Lasinja kultúrához köthető, bizonyítékul a házak objektumaiból vett állatcsont-minták jövőbeni radiokarbon vizsgálata szolgálhat. A korai vonaldíszes teleprészlettől délre két további házat is feltártunk, melyek a Dunántúli vonaldíszes kerámia hagyományos épületei. Megtaláltuk belső szerkezettartó oszlopsoraik oszlophelyeit és a házak hoszszanti oldalán húzódó árkokat, „Längsgrube"-kat is. Az egyik ház környezetében kottafejes díszítésű és festett kerámiatöredékeket találtunk, a korai vonaldíszes fázis kettős kónikus kerámiája és a Zselizi kultúra jellegzetes díszítései ismeretlenek a két házból és a környezetükben előkerült objektumokból. A balatonszárszói lelőhelyen 2003. decemberéig feltártuk a nagy kiterjedésű középső újkőkori település veszélyeztetett részeit, de a telep határát sem északi, sem déli irányban nem értük el. Összesen 47 őskori épület maradványait találtuk meg, 45 ház a Dunántúli vonaldíszes kerámiához köthető, két további valószínűleg a Balaton-Lasinja kultúra épülete. Az újkőkori település 45 háza közül 39 sűrűn beépített körzetet alkotott a feltárt terület déli részén, kisebb-nagyobb házsorokba vagy házcsoportokba rendeződve. Tőlük északra a település szerkezete gyökeresen eltérő, a házcsoportoktól és egymástól egyaránt távol három neolit épület állt, az egyik a már említett alapárkos ház. A feltárás legészakibb részén található házcsoportot a korai vonaldíszes településfázishoz köthető újabb három ház alkotta. A 45 újkőkori épület nem egy időben állt, az edényanyag finom változásai bizonyítják, hogy az újkőkori falut hoszszabb ideig lakták a dunántúli középső neolitikum (Kr.e. 5500—5000) idején. A kerámia leletanyagban a Dunántúli vonaldíszes kerámia korai fázisának jellegzetes tárgyai, a keszthelyi típusú töredékek és a telep életének kései szakaszát reprezentáló Zselizi kultúra karcolt és festett leletanyaga egyaránt megtalálható. Ásatásaink során összesen 43 őskori temetkezést tártunk fel, két hulladékgödörbe dobott holttest kivételével az elhunytakat zsugorított testtartásban helyeztek örök nyugalomra. Két halott maradványai nem anatómiai rendben kerültek elő egy-egy hulladékgödörből. A mellékletadás ritka, mindössze néhány sírban fordultak elő díszített edények, pattintott kőeszközök, csontárak, egyedi leletként csiszolt kőbalta és gyöngy. A lelőhely belső periodizációjának kidolgozása, a különböző építési fázisok elkülönítése, a kerámia leletanyag részletes elemzése és számos természettudományos vizsgálat elvégzése a megelőző feltárások befejezése utáni feldolgozás feladata lesz. Az ásatás során 2002-ben 44 375 m 2 felületen 2000 objektumot tártunk fel, 2003-ban 28 150 m 2 felületen közel 600 objektum látott napvilágot. A balatonszárszói lelőhelyen az összes kutatott terület nagysága meghaladja a 116 000 m 2-t, az ismertté vált objektumok száma megközelíti a 7000-et. Az újkőkori falu az Közép-európai vonaldíszes kerámia keleti régiójának egyik legfontosabb települése. Jelentősége nemcsak a feltárt terület nagyságában és az ismert épületek nagy számában rejlik, a különböző régészeti jelenségek és a leletanyag segítségével kivételesen összetett kép rajzolható a hét évezreddel korábban itt megtelepedett közösség életéről.
